A jövedelmek ezen belül minden jövedelmi tizedben (decilisben) egyaránt emelkedtek, de nem egyenletesen. A legalsó tized részesedése az összes jövedelemből 2,6-ról 3 százalékra, az ide soroltak egy főre jutó jövedelme a kevesebb, mint 22 ezerről majdnem 30 ezer forintra nőtt. Ezzel egy időben viszont a legfelső tíz százalék egy főre jutó csaknem 187 ezer forintos háztartási jövedelme is emelkedett, meghaladva a 242 ezer forintot. Ezzel együtt is, a leggazdagabbak és a legszegényebbek egy főre jutó jövedelme közötti különbség mérséklődött az utóbbi két évben: a leggazdagabbak három éve több mint kilencszer több pénzből éltek, mint a legszegényebbek, tavaly „már csak” több mint nyolcszoros volt az eltérés.
A TÁRKI kutatatói emlékeztetnek: a jövedelmek közötti olló 1982 és 1987 között kezdett jelentősebben szétnyílni, majd a különbségek gyakorlatilag 1996-ig tovább nőttek. Ezután 2003-ig, bár jelentős átrendeződésekkel, de lényegében stagnálást mért a kutatóintézet, majd 2003 és 2007 között a jövedelmi egyenlőtlenségek aggregált mértékének csökkenését regisztrálták. Legfrissebb adataik pedig az egyenlőtlenségek szintjének inkább a csökkenését mutatják, igaz, a kutatók azt is hozzáteszik, hogy a bázisév 2012, egy lényeges egyenlőtlenség-növekedést mutató év volt. Vagyis, ehhez a „bázishoz” képest könnyebb pozitív irányú elmozdulást produkálni.
Ez nem is sikerült például a jövedelmi szegénység esetében, amelyben 2012 és 2014 között nem történt jelentős, statisztikailag is szignifikáns változás. 2014-ben a magyarországi népesség 16,6 százaléka, 1,6-1,7 millió ember élt jövedelmi szegénységben, az ő háztartásuk nettó jövedelme nem haladta meg a havi 78 ezer forintot. Ezzel, a TÁRKI becslése szerint, a hazai szegénység mértéke éppen az EU-átlaggal megegyező volt a tavalyi évben, akárcsak 2012-ben.
2012 és 2014 között mindazonáltal jelentősen nőtt a szegénység előfordulásának valószínűsége a sokgyermekes családok, a 65 év felettiek, az egykeresős családok, valamint azon családok körében, ahol nő volt a háztartásfő. Ezzel szemben csökkent a szegénység például az egy gyermeket nevelők, a gyermekek és fiatalok, valamint romák körében.
Mindemellett, a súlyos anyagi deprivációban élők aránya 37-ről 28 százalékra csökkent a vizsgálat adatai szerint, a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élőké pedig 15-ről 9 százalékra esett 2012 és 2014 között. A rezsicsökkentés és az egyéb kormányzati intézkedések következtében elsősorban az alsó középosztály és a középosztály helyzete javult, az ő pénzügyi kiszolgáltatottságuk csökkent. A TÁRKI kutatása megerősítette azokat a korábbi felméréseket, amelyek azt mutatták, hogy a kormány eddigi lépései elsősorban a legszegényebbeknél jobb, esetenként lényegesen jobb helyzetben lévők (érettségizett vagy diplomás háztartásfővel élők, fővárosiak, egy- és kétgyermekesek, valamint a magas munkaintenzitású háztartások tagjai) szegénységi kockázatát csökkentette. Az alacsony iskolázottságúak, a községekben élők, a sokgyermekesek, az alacsony vagy nagyon alacsony munkaintenzitásúak körében viszont nem mérséklődött az egyébként magas deprivációs ráta.
Elvileg van, gyakorlatilag nincs középosztály
A TÁRKI felmérése szerint 2014-ben majdnem 600 ezer ember, a lakosság 6 százaléka számított jómódúnak, míg majdnem kétszer ennyi, 1,1 millió, 11 százaléknyi szegénynek. A felső és az alsó középréteg alkotta a társadalom 23, illetve 28 százalékát, míg a legtöbben, a lakosság 32 százaléka a „szimpla” középosztályhoz tartozott a jövedelme alapján. Az egyéb szempontokat, például a képzettséget és a kapcsolati hálókat is figyelembe vevő, Osztálylétszám2014 címmel tavaly publikált reprezentatív kutatás szerint viszont a sokszor hivatkozott stabil középosztály a mai napig nem alakult ki, Magyarországon mára többen csúsztak le, és kevesebben emelkedtek fel, mint azt a 90-es évek végén hittük és reméltük.
