Mérethatékonysági ugrás jön a következő években a takarékoknál
Több ponton is változik a takarékszövetkezeti integrációra vonatkozó szabályozás. Miért volt erre szükség?
Az elmúlt időszakban a takarékszövetkezeti integráció számára világossá vált, hogy ha nem működik egységesen, akkor a hosszú távú fenntarthatósága nem biztosított. A cél tehát az, hogy az integráció egységesen irányított pénzügyi csoportként működjön. Erre az egységes működésre pedig megvannak az európai példák: a CRR nevű direktíva – amely európai uniós szinten szabályozza a kockázatvállalásnak és a tőkemegfelelésnek a szabályait – kifejezetten tartalmaz egy olyan rendelkezéscsomagot, amely az európai szövetkezeti hitelintézetekre vonatkozik. E csomag értelmében létezik a szövetkezeti hitelintézeteknél egy olyan irányító szervezet, amely a teljes integrációnak az összefogását biztosítja. Ennek a követelménynek tesz eleget az új törvény, ez tehát a vezérfonala a módosításnak.
Milyen területeken módosulnak az eddigi szabályok?
Az integráción belül garanciaközösség működik, ami azt jelenti, hogy az integráció összes tagja áll helyt arra az esetre, ha a közösség bármely tagja bajba kerülne. Ez a garanciaközösség felvetett több olyan dolgot, amelyet a törvényalkotónak szabályoznia kellett. Az első, hogy a központi irányító szerv – jelen esetben az SZHISZ – számára meg kellett adni azt a jogosítványt, hogy az integráció szabályainak nem megfelelően működő tagokat szabályszerű működésre bírja. A korábbi törvény ezt a kérdést a kizárás lehetőségével próbálta biztosítani, ám hamar kiderült, hogy ez nem működőképes. Ehelyett léptek be azok az intézményvédelmi szabályok, amelyek – a fokozatosság elvének megvalósításával – biztosítják a takarékok vezetésébe való beavatkozás lehetőségét az SZHISZ-nek, felügyeleti biztosok kirendelésével. A másik fontos újdonság, hogy míg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a teljes integráció szanálására kapott jogosítványt, addig az SZHISZ-nek nincs – és nem is lehet – joga az egyes tagintézményeket szanálni. Felügyeleti szempontból ugyanakkor az SZHISZ egyfajta kapuként működik majd az MNB számára. Ez azt jelenti, hogy a jegybank által elrendelt vizsgálatokat az SZHISZ fogja elvégezni, és adatot szolgáltat az MNB-nek. Az új törvényben meg kellett találni a módját annak, hogy az esetlegesen bajba került tagintézményeket az SZHISZ kisegítse. Ezt szolgálja az az új rendelkezés, hogy az SZHISZ-nek egy olyan részletes, csoportszintű helyreállítási és egyedi válságkezelési tervet kell kidolgoznia, amely biztosítja, hogy a megrendült pénzügyi helyzetű tagintézményeket az SZHISZ az integráción belül legyen képes konszolidálni és a helyzetüket rendezni. Így sikerülhet megóvni az egész integrációnak az egységét akár azon az áron is, hogy az érintett szervezet a portfóliójának egy részét – vagy akár egészét – átruházza egy másik tagintézményre.
Hogyan oszlanak meg a szerepek az integráción belül?
Az új törvénytervezet világosan elkülöníti az integráción belül a prudenciális, az üzleti és a kereskedelmi banki területet, ami – az FHB Jelzálogbankon keresztül – kiegészül a jelzálogbanki funkcióval is. A CRR elnevezésű uniós direktíva a központi szerv fogalmát ismeri a szövetkezeti hitelintézeteknél, amely Magyarországon az SZHISZ. A hazai szabályozás lényege, hogy az üzleti funkciókért a TakarékBank felel az integráción belül, a prudenciális kérdések pedig az SZHISZ-hez tartoznak. A kereskedelmi banki funkciók a Takarék Csoporton belül átkerültek az FHB Kereskedelmi Bankhoz. Fontos ugyanakkor, hogy a jól szabályozott és elkülönített funkciók mellett a Takarék Csoport üzletileg egy entitásként működik. Erre számos, jól működő nemzetközi példa akad. Elég csak az ausztriai Raiffeisen takarékokra (Sparkassékra) vagy a francia Crédit Agricole esetére gondolni.
Mi a hozadéka ennek a felállásnak a gyakorlatban?
Ez a struktúra lehetővé teszi, hogy egységes, sokkal magasabb színvonalú ügyfélkiszolgálással, nagyobb rugalmassággal és hatékonysággal egy korszerű, ütőképes pénzügyi csoportot hozzunk létre. Egy olyan pénzügyi csoportot, amely a vidéki lakosságnak is képes ugyanazokat a korszerű pénzügyi termékeket biztosítani, amelyeket a nagyobb településen élők élveznek. 2015 második felében felmérést végeztünk a takarékszövetkezetek körében arról, hogyan képzelik el a jövőjüket: ebből egyértelműen az derült ki, hogy elégedetlenek a visszafogott és profitszegény működéssel, és ebből ki akarnak lépni. Az integráció megújítása éppen ezért vált szükségessé: mára megváltoztak a külső feltételek, a pénzügyi szolgáltatást nem lehet kicsiben végezni, vagyis aki nem képes biztosítani a mérethatékony működést, az előbb-utóbb kiárazza magát a piacról. Egyszóval mérethatékonysági ugrást kell végrehajtanunk ahhoz, hogy érvényesülhessünk a piacon. Nyugat-Európában azért tudott kialakulni a hatékony, központi szervezésű szövetkezeti hitelintézeti struktúra, mert az erős verseny, a kis marzsok, az erős ügyfélvédelem már évtizedekkel korábban jelen voltak: nálunk viszont a relatíve magas jövedelmezőség miatt sokáig együtt lehetett élni az alacsonyabb hatékonysággal is.
Az informatikai rendszerek mennyire állnak készen az átalakulásra?
Az elmúlt időszakban az integráción belül nagyon alacsony volt az IT-költés, ami szétaprózott, korszerűtlen rendszerek működtetésével párosult. Nyilvánvaló, hogy nagyon komoly fejlesztés szükséges, amely korszerű, egységes IT-rendszert eredményez. Ennek a felállítása jelenleg is tart.
A termékportfóliót hogyan érinti az új szervezeti struktúra, vagyis mekkora mozgásterük marad a takarékoknak?
A termékportfólió alapja – például a bankszámlák – egységes lesz a teljes Takarék Csoporton belül. A termékportfólió egységesebbé tétele mellett viszont továbbra is kihasználjuk majd a hely- és ügyfélismeretből származó előnyünket, tehát az egyedi ügyfélkiszolgálásban marad mozgástér, ami olyan szintű kiszolgálást tesz lehetővé, amely a kereskedelmi bankoknál csak a prémium-ügyfélszegmensben szokásos. Ennek különösen nagy a jelentősége a vidéki, közepes méretű vállalkozásoknál – például az agrárszektorban –, amelyek a stratégiai ügyfeleink közé tartoznak.
A korábban közölt tervek szerint az év végére nagyjából tucatnyi takarékszövetkezet maradhat a piacon. Hogy állnak az egyesülések, tartható-e ez a terv?
Jelenleg 51, a Takarék Csoporthoz tartozó takarékszövetkezet működik Magyarországon, és a terv valóban az, hogy a végrehajtandó egyesülések révén az év végére tizenkettő maradjon a piacon. Folyamatosan vizsgáljuk az egyesülések előrehaladását. Az eddigi tapasztalatok szerint leginkább technikai nehézségek akadnak, amelyeket le tudunk küzdeni. Ami nagyon fontos, hogy a takarékok tulajdonosai – akiknek hozzájárulására nyilvánvalóan szükségünk van – megértették az idők szavát, és támogatják az egyesüléseket. Ebben persze óriási az érdemük a takarékszövetkezeti vezetőknek is, akik az elejétől kezdve a változások élére álltak.
A Takarék Csoport átalakítása nyilván érinti a fiókhálózatot is. Mekkora mértékű fiókszámcsökkenésre kell számítani?
A takarékok közti fúziók során az egyesült takarékok fiókhálózatuk összevonását és észszerűsítését is tervezik. A takarékok célja, hogy egyszerre őrizzék meg közelségüket az ügyfeleikhez, és tegyék működésüket észszerűbbé, költséghatékonyabbá.
Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete Miközben a nagyjából 2900 Magyarországon működő hitelintézeti fiók több mint fele a takarékszövetkezeteké, a piaci részesedésük egyáltalán nem tükrözi ezt az arányt. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy racionalizálni kell a hálózatot, és a nem kellő hatékonysággal működő értékesítési pontokat meg kell szüntetni. A hálózat felülvizsgálatakor találtunk olyan fiókot, amely 26 ügyféllel, 1 milliós hitel- és 25 millió forintos betétállománnyal üzemelt. Ez nemhogy egy fióktól, hanem egy ügyintézőtől is kevés, egyetlen ilyen fiók fenntartása pedig komoly veszteséget is okozhat. A hatékonyság szem előtt tartása mellett az erős vidéki jelenlétre is tekintettel kell lennünk, és így kell megtalálnunk az egyensúlyt a hálózat nagyságában. Van ugyanakkor ennek a kérdésnek egy közösségi szempontja is: a Takarék Csoport tagjaiként működő takarékok fontos szerepet, felelősséget vállalnak a helyi közösség életében, de úgy igazságos, ha ez a felelősségvállalás kölcsönös. Ha tehát azt látjuk, hogy a helyi közösség – az önkormányzat, a lakosság, a vállalkozások – kiáll egy fiókért, akkor az adott takarékszövetkezet vezetése is elkötelezett lesz a fenntartása mellett. | VG
