Szép dolog ez, mondhatom!
Noha ez a szabadidős tevékenységek elvégzésére kitalált autó, a gyakorlatban a lágyan ívelt tető miatt már közel sem olyan praktikus a befejezés, mint azt a SUV-októl megszokta az ember. Hatalmas méretű ötödik ajtón keresztül lehet hozzáférni a csomagtérhez, de bővítéskor, tehát nagy tárgyak – a gyártók által előszeretettel emlegetett sporteszközök – szállításakor már kevés lehet a tér. Egyébként nem a teljes raktér tárul a szemünk elé a csomagtérajtó felnyitása után, a padló alatt egy méretes rekesz rejtőzik. De akkor kinek lehet jó választás a GLC Coupé? Például a városi embereknek, akik nem szállítanak nagy tárgyakat, csak sok csomagot, és esetenként utasokat is.
A mai prémium-autóbelsők egyik legszebb műszerfalát látja az ember a kényelmes első ülésben helyet foglalva, elegáns a hatalmas méretű fabetét, otthonos a hangulat. A nappali falán lógó óriástévétől azért elmarad a középső kijelző, bár valami hasonló hatást akartak elérni a „lebegő” kialakítással. Nem érintőképernyőről van szó, nyújtózkodni kell, hogy elérjük, cserében van távirányító az első ülések között. Ezt csavarhatjuk, nyomkodhatjuk, simogathatjuk a kezeléshez, a hangvezérlés magyar nyelven nem elérhető. A szélvédő és az oldalablakok alatt körbefutó perem azt az érzést kelti az utasban, hogy körbeöleli az autó, ami, különösen a második sorban, már-már nyomasztó, hiszen itt előrefelé alig lehet kilátni a fejtámlák miatt, és az oldalablakok is parányiak. A hátsó ablaktörlőt lespórolták, a légáram csak országúti tempónál és a felett képes szárazon tartani az ablakot. Annyiból is érdekes a megjelenés, hogy nem elöl, hanem hátul kaptak a lámpák szemöldököt, két apró krómcsík formájában. A széles és lapos hátsó lámpák fénye sötétben látványos, a szintén LED-es technológiát használó fényszórók is jól világítanak.
A 2,2 literes dízelmotor ugyan nemsokára búcsúzik, hiszen már bemutatkozott 1,95 literes utódja, de nem az utolsókat rúgja: ugyanis finoman áll meg és indul újra, nem rántja meg az egész karosszériát. A négyhengeres dízel szó nélkül teszi a dolgát, a kilencfokozatú automata észrevétlenül kapcsolgatja a fokozatokat, nagyon jó kombinációt alkot a kettő. A nagy homlokfelület és tömeg mellett a fogyasztás is elfogadható. Prémium-divattermékről lévén szó az árakat nem lehet racionálisan megítélni. A normál, tehát kombis befejezésű GLC-hez képest bő 1,4 millió a szebb kupék karosszéria felára, a tesztautó esetén nagyjából még a vételár felét az extrákra költötték, így 20 millió feletti összeg szerepel az árcédulán. Nem kevés ez a pénz, de még mindig durván 4 millióval beljebb vagyunk, mint ha azonos motorral az eggyel nagyobb GLE Coupét választottuk volna. A 220 d jelzésű dízel egyébként alig 57 150 forinttal drágább a 211 lóerős benzines alapmotornál, ennyit mindenképpen megér.
Összegzés
Nem kombis, de legalább szép a GLC Coupé befejezése. Furcsa, de élhető kombinációt eredményez a nem racionális karosszéria és a nagyon is észszerű hajtás kombinációja, utóbbinak a sofőr örül, előbbi miatt a hátul utazók búslakodhatnak, mert alig látnak valamit a külvilágból. De legalább kapaszkodóval vigasztalódhatnak, azt ugyanis kispórolták a vetélytársból.
