Zászlót bont az új ázsiai pénzügyi szövetség
Kik kezdeményezték az AFCA létrehozását?
Kína gazdasági erejéről talán nem kell szólni: az ázsiai ország fejlődése alapvetően kihat a világgazdaság alakulására. Vannak olyan mutatók, amelyek alapján a világ legfejlettebb gazdaságáról beszélünk. A feldolgozóiparban szinte már nyomasztó a kínai hegemónia, kis túlzással ma akkor kezdünk el gyanakodni egy termék valódiságára, ha egy textil- vagy műanyag árun nem azt látjuk, hogy Made in China. Hasonló a helyzet az informatikai vagy éppen háztartási alkatrészek piacán is. Ugyanakkor pénzügyi területen Kína még feltörekvőben van: hiába működik az országban számos európai szemmel nézve gigabank, mint például a Bank of China, még közel sem teljes e pénzügyi intézmények beágyazódása a nemzetközi pénzügyi vérkeringésbe. A fejlődés azonban visszaigazolást nyer – ennek tekinthetjük, hogy tavaly októberben a Nemzetközi Valutaalap az SDR-kosár tartalékdevizái közé az USA-dollár, az angol font és az euró mellé a kínai fizetőeszközt, a renminbit (RNB) is felvette. Elmondható, hogy a kínai monetáris piacok megnyitása tervszerűen, apró lépésenként történik, még ha esetleg a világgazdasági integráció ennél gyorsabb pénzügyi együttműködést követelne is meg. Ennek felismerése és az áthidalás szándéka vezetett oda, hogy a kínai kormány kezdeményezésére két éve elkezdődött az AFCA létrehozása, szervezetének kialakítása. Tavaly márciusban a kínai miniszterelnök, Li Ko-csiang a Hajnan szigetén megrendezett Boao Forumon bejelentette az AFCA megalakulását, kinyilvánítva: annak egyik célja, hogy „a világgazdaság fejlődését fenyegető kockázatok csökkenthetők vagy kiküszöbölhetők legyenek”.
Miért fontos egy újabb pénzügyi szövetség létrehozása?
Peking döntésében vélhetően az Európai Unió tapasztalatai is szerepet játszottak: olyan erős ázsiai pénzügyi szervezet létrehozása volt a cél, amely kellő súllyal tudja a kínai, de tágabb értelemben véve a távol-keleti államok érdekeit védeni a pénzügyi világpiacon. A kínaiak tanultak abból, hogy miközben az USA-dollárnak egyetlen központú, erős képviselete van a pénzügyi világban, addig az euróövezet tagállamai nem egységes nyelven beszélnek, ami beszűkíti az érdekérvényesítő képességet. Az AFCA létrehozói e helyzetet mindenképp el akarták kerülni, ezért az AFCA önmeghatározása: politikamentes, nemzetközi, nonprofit pénzügyi szakmai szervezet, amelynek elsődleges célja, hogy Kínából indulva a pénzügyi kapcsolatokat és bizalmat erősítse Ázsiában és a világban. További célja magas szintű nemzetközi monetáris egyeztetési fórumok szervezése, a pénzügyi stabilitás erősítését szolgáló regionális konzultációs mechanizmus kialakítása, a határon átnyúló pénzügyi fogyasztóvédelem jogrendszerének erősítése, a financiális technológiai (fintech) fejlesztések nemzetközi eredményeinek integrálása. Az AFCA szervezete is a nagyságot tükrözi: 101 tagja között hatalmas gazdasági potenciállal rendelkező országok és világméretű bankok szerepelnek.
Miért épp Magyarország a partner ebben a munkában?
Hazánk nemzetközi súlya mind a gyakorlatilag már kibővült visegrádi négyekben vállalt szereppel, mind a keleti nyitás következetes lépéseivel jelentősen megnövekedett. Ami pedig a magyar–kínai pénzügyi kapcsolatokat illeti, ennek évtizedes hagyományai vannak. Ma már kevesen emlékeznek rá, hogy 1980-ban, amikor Magyarország számára létkérdéssé vált a csatlakozás az IMF-hez, hiszen szükségünk volt a készenléti hitel lehívására, a szervezet tagságához szükséges 500 millió dollárt a Kínai Központi Bank (People’s Bank of China) bocsátotta hazánk rendelkezésére. A kiváló kapcsolatok a rendszerváltás után is fennmaradtak, amit jól jelképez, hogy a Bank of China a nagy európai pénzügyi központok mellett Budapesten nyitotta meg 2003-ban régiós fiókközpontját, s 2015-ben a magyar leánybank kapott lehetőséget arra, hogy – olyan nagy pénzügyi centrumok után, mint Hongkong, Tajpej, Sydney, Kuala Lumpur, valamint Párizs, Frankfurt, Luxembourg és London – nálunk nyissa meg RNB-klíring-központját. Ennek fontosságát illusztrálja, hogy a megnyitót Orbán Viktor miniszterelnök és Tien Kuo-li, a Bank of China elnöke tartotta. A Magyarországon átfutó RNB-forgalom összege 2015-ben elérte a 27 milliárd dollárt. Ezen túl a Bank of China Magyarország volt az első olyan intézmény, amely lehetőséget kapott az új kínai kapcsolatélénkítő programhoz, a „One Belt, One Road”-hoz kapcsolódó kötvények kibocsátására. Ez jelenti a pénzügyi alapját a transzázsiai útvonalak kiépítésének, amelynek célja az Európa és Kína közötti kereskedelem még zökkenőmentesebbé tétele. A kapcsolatok újabb lépcsőfoka volt, hogy 2017 januárjában a Bank of China stratégiai partnerségi megállapodást írt alá a Magyar Nemzeti Bankkal és együttműködési megállapodást a Budapesti Értéktőzsdével és az Államadósság Kezelő Központtal, továbbá az Eximbankkal.
Az ember mégsem arra gondol, hogy ilyen nagy fontosságú nemzetközi szervezet alelnöki székébe a Magyar Bankszövetség főtitkárát jelölik. Hogyan érkezett a felkérés?
A magyar és a kínai bankszövetség között többéves az együttműködés. A kelet-közép-európai szövetségek közül elsőként a Magyar Bankszövetség kötött 2014-ben együttműködési megállapodást a Kínai Bankszövetséggel. Kínai barátaink nagyra értékelték a szövetség munkáját a Bank of China megalapításának támogatásában, üzleti lehetőségeinek szélesítésében, abban, hogy a pénzintézet üzleti lehetőségeit nemcsak Magyarországon, hanem a régióban is segítjük: rendkívül erős szakmai kapcsolatokat ápolunk a régió más nemzeti bankszövetségeivel, évente több alkalommal is tartunk konzultációkat a társszervezetekkel. Erős a Magyar Bankszövetség képviselete az uniós országok bankszövetségeit összefogó Európai Bankföderációban is, ahol legutóbb azzal vívtunk ki osztatlan elismerést, hogy Európa legnagyobb pénzügyi edukációs programját sikerült tető alá hoznunk a Pénz7 programsorozat keretében. Így 1100 iskola több mint 160 ezer diákjához jutott el a témahéten az üzenet, hogy fontos foglalkozni a pénzügyekkel. A programsorozat sikeressége a kínai társszervezethez is eljutott, ahol külön kiemelték, hogy a Magyar Bankszövetségnek sikerült egy olyan szektoron túlnyúló kezdeményezést tenni, amelyhez kezdetektől csatlakozott az MNB-hez kötődő Pénziránytű Alapítvány, később pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium és az Emmi bekapcsolódásával kormányzati szintre emelkedett a pénzügyi edukáció fontossága. Hogy ez milyen fontos terület az AFCA esetében is, talán jól mutatja, hogy a kötelező szervezetek felállítása mellett az alakuló ülésen döntés született a Pénzügyi Tudományos és Technológiai Együttműködési, valamint a Pénzügyi Oktatás és Képzés Regionális Együttműködési Bizottságának létrehozásáról.
Személyesen milyen ambíciók vezetik, milyen tervekkel fogadta el a szervezet egyik fontos, alelnöki tisztét?
Ehhez egy történet. Eltartott egy darabig, amíg felismertem magam, mikor egy előadás előtt a kínai diákok Mr. Levente Europe felirattal vártak. Nyilván az „alakította át” a nevemet, hogy az AFCA igazgatóságában egy társammal, a végrehajtó bizottságában pedig egyedül én képviselem a kontinenst. Egyébként már dolgoztam ázsiai pénzintézetnél, öt éven keresztül a Koreai Fejlesztési Bank magyar leánybankjának alelnöke voltam. Velem szemben az az elvárás, hogy egy olyan kezdeményezés sikerét segítsem elő személyemben és szövetségünkön keresztül egyaránt, amely a kínai tervek szerint garancia lehet rá, hogy a kínai pénzügyi rendszer fejlődése előtt álló gátak lebomlanak. Ez világgazdasági érdek is. Az, hogy ebben a munkában Magyarországot, a Magyar Bankszövetséget választotta partnerül Peking, nemcsak kivételesen nagy megtiszteltetés, hanem óriási lehetőség is. A magyar pénzügyi szektornak módja lesz arra, hogy a világ egyik legkomolyabb „piacra lépését” segítve öregbítse hírnevét és építsen kapcsolatokat, melyekből azután nem csupán a hazai bankok, a tulajdonosaik, de a magyar gazdaság és természetesen a banki ügyfelek is profitálhatnak. A dolgok jól indultak, hiszen kezdeményezésemre már az alakuló ülésen elfogadták, hogy az AFCA első külföldi regionális konferenciáját Budapesten tartsák.
