A városok rejtett vagyona
A világ egyre urbanizáltabbá válik, ahogy több ember költözik városokba, mint eddig valaha. A gond az, hogy a legtöbb város nincs felkészülve a beáramló tömegek kezelésére.
A városok világszerte beruházási válsággal küzdenek, emiatt kevésbé élhetővé válnak ahhoz képest, amilyennek lenniük kellene. A létfontosságú szociális és gazdasági infrastruktúrák javítása, nem is említve a fejlesztést, pénzhiány miatt késik. A helyi önkormányzatok pénzügyeit folyamatosan növekvő kiadások terhelik, sok városban a szabadon elkölthető állami források igen szűkösek.
Ennek nem így kellene lennie. Még a pénzügyi gondokkal küzdő városok is számos kereskedelmi vagyontárggyal rendelkeznek, amelyek felhasználásával megfordítható a jelenlegi trend. A kevéssé kihasznált ingatlanokban rejlő értékék felszabadításának vagy a közlekedési és a közművagyon pénzre váltásának alapvető városi stratégiává kellene válnia. Ehhez nem szükséges privatizáció, a vagyon ugyanis elégséges hasznot generálhatna, amivel több forrás szabadulhatna fel, mint amennyivel a legtöbb város rendelkezik. A jobb eszközkezelés révén a városok megduplázhatnák a beruházásaikat anélkül, hogy adót kellene emelniük vagy csökkenteniük kéne a kiadásaikat.
Az elmúlt ötven évben a jelentős kereskedelmi vagyontárgyak állami tulajdonlását komoly viták övezték, különösen Európában, de az utóbbi években az Egyesült Államokban is. A magán- versus állami tulajdonról szóló vita azonban téves, leginkább a vagyontárgyak professzionális kezelésének minősége számít.
A pontos vagyonmérleg megalkotása egy fontos lépés a menedzsmentfókuszú megközelítés irányába.
A rendelkezésre álló vagyontárgyak listájának megléte és az eszközök pontos piaci értékének tudatosítása mellett az adófizetők, a politikusok és a befektetők jobban tudnak számolni a politikai döntések hosszú távú következményeivel. Hatékonyabb döntéseket tudnak így hozni a város kereskedelmi vagyontárgyai révén keletkező haszon mobilizálása terén, és el tudják kerülni az adóemelések, az adósság által finanszírozott költekezések vagy a megszorítások hagyományos módszereit.
Számos okból a városok jellemzően nem mérik fel gazdasági vagyontárgyaik piaci értékét. Gondoljunk például Boston esetére, amely első ránézésre nem tűnik különösen gazdag városnak. A pénzügyi beszámolói alábecsülik a köztulajdonban lévő vagyontárgyak valódi értékét, amelyet 3,8 milliárd dollárra tesznek (ebből 1,4 milliárd dollár ingatlan). Ez kisebb összeg a város 2015-ös kötelezettségéhez (4,6 milliárd dollár) képest.
A legtöbb városhoz hasonlóan azonban Boston könyvértéken tartja számon az eszközeit. Ha a vagyontárgyait a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS-ek) alapján venné számításba, ami az eszközök piaci értékének használatát igényli, Boston vagyona sokkal többet érne a jelenlegi számításokban szereplő összegeknél. Más szóval a város úgy működik, hogy nincs teljesen tisztában a rejtett vagyonának értékével.
Ez a vagyon pedig hatalmas. Boston ingatlanportfóliójának becsült piaci értéke alapján elmondható, hogy a város ingatlanjainak értéke mintegy 55 milliárd dollár. Egy óvatos számítás szerint a város 3 százalékos hasznot tudna realizálni a kereskedelmi vagyontárgyain, ha professzionálisabb és a politikától független módon kezelné az eszközeit. Egy 55 milliárd dollár értékű portfólió esetében egy mérsékelt, 3 százalékos hozam olyan jövedelem lenne, amely meghaladja a város jelenlegi bevételeinek összegét. Boston még egy mérsékelt hozam mellett is több mint kétszeresére növelhetné az infrastrukturális beruházásait.
Boston példája egyáltalán nem számít kivételesnek. Éppen ellenkezőleg, a vagyontárgyak régimódi értékelése világszerte számos városra jellemző. Ennek eredményeképpen a közvagyon az ingatlanokban és más, nem optimalizált kereskedelmi eszközökben van elrejtve.
A legjobb, előremutató megoldás az lenne, ha konszolidálnák az adott város köztulajdonban lévő vagyontárgyait egy közös befektetési alapba, amelyet Stefan Fölsterrel (svéd közgazdász, a stockholmi Reformintézet elnöke – a szerk.) együtt „városi vagyonalapnak” (urban wealth fund) neveztünk el. Ezt az alapot átlátható és elszámoltatható módon kellene irányítani megfelelő szakmai vezetés mellett, hogy mentes legyen a politikai befolyástól.
Ez nem hangzik egyszerűnek, azonban meg lehet valósítani. A hamburgi HafenCity GmbH és Koppenhága egyes részei, amelyeket a City and Port Development Corporation revitalizált, csak két példa azokra a városi területekre, ahol ezt a fajta fejlesztési mechanizmust alkalmazták.
A városi vagyontárgyak jobb kezelése segítene abban, hogy a helyi vezetők erősíthessék a város gazdaságát, finanszírozni tudják a szociális és gazdasági infrastruktúrát, illetve innovatív, vegyes használatú projektekre stratégiát tudjanak kidolgozni. A városi vagyontárgyak jobb kezelése segítené a városi infrastruktúra szükséges karbantartási költségeinek fedezését is anélkül, hogy az adott város költségvetésében ez nehézséget okozna, és így több forrás maradna az egészségügyi, oktatási és egyéb szociális célú kiadásokra.
Ahogy a városi népesség növekszik, a várostervezéssel foglalkozó szakembereknek egyre nagyobb körültekintéssel kell kezelniük a hosszú távú költségvetési kérdéseket. Ennek pedig nincs jobb módja, mint az adott város már meglévő vagyontárgyainak megfelelő felhasználása.
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org
Copyright: Project Syndicate, 2017
IDÉZET
A városok jellemzően nem mérik fel gazdasági vagyontárgyaik piaci értékét
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.