Atomfordulat jöhet Szerbiában
Szerbiának nincs szüksége atomerőműre, a létesítése nem szerepel az energiastratégiájában, még tiltja is az építését egy 1989-es törvény – ez Belgrádban hangzott el egy márciusi tudományos konferencián, amelyről a Világgazdaság vajdasági tudósítója számolt be. A rendezvény konklúziója az volt, hogy az országnak éppen elég áramot adnak a szén- és a vízerőművei most és később is, kiegészítve a megújulókkal, főleg a széllel. Ám alig telt el egy hónap, és az atomenergia békés célú felhasználásáról, továbbá az innováció és a technológiai fejlesztések területén való együttműködésről írt alá Szocsiban nyilatkozatot Nenad Popovic, a Szerb Köztársaság innovációs és technológiai fejlesztési minisztere, valamint Alekszej Lihacsov, a Roszatom orosz állami atomkonszern vezérigazgatója. Újabb néhány hónap, és a Roszatom küldöttsége szemináriumot tartott Szerbiában, mégpedig (az előbbi nyilatkozatban foglaltak részeként) az orosz atomkonszern által Szerbiának ajánlott technológiai megoldásokról. A szemináriumon – a Roszatomtól kapott közlemény szerint – szó volt a radioaktív technológiák és a nukleáris medicina területén folytatott együttműködés lehetőségeiről, a szerbiai energiakapacitás átfogó korszerűsítéséről, az energiatárolásról, az infrastruktúra és az ipar számára szóba jöhető digitális megoldásokról, valamint a víztisztítási technológiákról.
„Szerbia számára nagyon fontos az innovatív orosz vállalatok tapasztalata” – idézi a közlemény Nenad Popovicot, aki méltatta az orosz fél felkészültségét a felsorolt területeken, és nem puszta udvariasságból. Az említett márciusi konferencián ugyanis az atomtechnológia elleni egyik érv éppen a helyi szakemberek hiánya volt, ezen tehát az orosz fél – mivel ez érdekében áll – kész segíteni.
De nem kell a Roszatomnak aggódnia a „kellően nagy szerbiai
áramtermelés” miatt sem. Déli szomszédunk ugyanis 2027-ig kénytelen lesz leállítani, átalakítani vagy megújuló alapúra módosítani egy fél paksi atomerőműnek megfelelő, lignitalapú hőtermelő kapacitást, uniós csatlakozási tárgyalásain vállalt kötelezettsége teljesítéseként. A ligniterőműveket pedig aligha lehet teljesen kiváltani ingadozóan termelő zölderőművekkel. Ráadásul ingadozóan termelnek a szerbiai áramtermelés csaknem negyedét adó vízerőművek is, a mostani nyári szárazságban sem remekeltek. Mindazonáltal Szerbia halad a zöldúton is: a tervek szerint az év végén adják át az ország egy 105 megawattos szélerőművét (ekkora a teljes magyarországi szélerőműpark beépített teljesítményének harmada), már építenek geotermikus erőművet is, és keresik a továbbiak helyét. Szerbia földgázt is használ, ehhez Oroszországból jut hozzá – és kizárólag Magyarországon keresztül, később talán a Török Áramlat egyik ágán is.
