A fagylaltot a kínaiak, az olaszok és a franciák is a magukénak vallják, annak ellenére, hogy az amerikaiak leszögezték: náluk nyílt először valódi fagylaltozó. A kínaiak állítólag ötezer éve kanalazzák a hóból, gyümölcsből és tejtermékből készült édességet, bár gyanús, hogy ők annak idején inkább a sörbetre hasonlító jégkását készítették, mint a tejeset. Franciaországba a 17. században jutott el a jegyzetek szerint egy szicíliai, palermói származású mesteren, Francesco Procopio del Coltellin keresztül. A cukrász a technológiát (hűtött edényben folyamatos keverés mellett előállított massza) Nápolyban sajátította el. A címre az északolasz Veneto tartomány is bejelentkezett annak idején, Velencétől száz kilométerre, Conegliano és Valdobbiadene között egy kis település esküszik rá, hogy ott készült először a ma ismert fagylalt. (A dolog érdekessége, hogy Valdobbiadenében készül a legjobb prosecco, amely a jó sörbethez elengedhetetlen.)
Az eredet ma már lényegtelen, mert a fagylaltot réges-régen lenyomta a jégkrémipar mind választékban, mind pedig praktikumban. Fagyit a déli országokban szezonálisan fogyasztanak úgy, mint itthon, ám a jégkrém értékesítése időjárástól független. Annyira népszerű, hogy az ipar már a hagyományos fagyipiacra is „betette a lábát” tölcsérbe kanalazható vendéglátóipari termékekkel és a cukrászdákban terített porral. A dolog érdekessége, hogy a legtöbb ilyen termék semmivel sem ad gyengébb élvezeti élményt, mint a főzött a termékek. Itthon néhány éve indult útjára a fagylaltforradalom, célja a kézműves termékek választékának bővítése és a fogyasztók visszavezetése a cukrászdákba. Ennek eredményeként – szezonban – a nyolcvanas években megszokott sorok állnak a fagyizók előtt.
1870 óta lehet Budapesten fagylaltot kapni, jóllehet egy 1753-as erdélyi szakácskönyv már a Magyar Királyság területén is jegyezte a terméket. Ám előállítása annak idején olyan drága volt, hogy csak a kiváltságosok engedhették meg maguknak. A 19. század végétől lassan, de biztosan bárki számára elérhető lett. Mára itthon fagylaltból a becslések szerint 2,5–3 liter között fogy fejenként, míg jégkrémből nagyjából 5 liter. Ezzel számolva itthon 7,5–8 liter közé tehető fejenként a jeges desszert éves fogyása, ami nem kevés, viszont nem is sok. Skandináviában csak jégkrémből nagyjából a dupláját adják el, míg Új-Zélandon az egy főre jutó jégkrémfogyasztás a miénk hatszorosa, az Egyesült Államokban pedig a négyszerese. Várhatóan itthon is dinamikus növekedés lesz a piacon, ugyanis a gyártók egyre komolyabb marketingköltésekre hajlandók, és minden évben újdonságokkal jelennek meg. A nyolcvanas éveket a pálcás termékek jellemezték itthon, mára előtérbe kerültek a kis dobozosok. Jellemzően a vezető márkák tágítják a piacot, míg a kereskedelmi hálózatok a saját márkás termékeikkel – nagyon kedvező áraikkal – időnként lefölözik a hasznot. A magyar fogyasztó nem számít „jégkrémokosnak”, ezért a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal folyamatosan és minden évben igyekszik tisztázni a fogalmakat, hogy pontosan mi számít fagylaltnak, gyümölcsjégkrémnek, jégkrémnek vagy sörbetnek. Minden más, a kritériumokon kívül eső, de az élelmiszer-biztonsági szabályoknak megfelelő termék is élvezhető, ez a termékcsoport erősen igazodik a fogyasztói ízléshez, ami itthon kimerül a vanília-, csokoládé-, eper-, esetleg puncsízesítésben.
A fagylalt és a jégkrém közötti elsődleges különbség, hogy az előbbi eladáshelyi fogyasztásra készül, jellemzően gyümölcsből, tejből, tejszínből és cukorból. A minőségét is az alapanyagok határozzák meg. A tejes jégkrém és tejjégkrém közötti különbség, hogy az előbbinek 2,5, az utóbbinak pedig 5 százalék zsírtartalmat kell felmutatnia. Ez krémességben és a fagyasztás utáni lágyságban mutatkozik meg. Minél kisebb a tejzsírtartalma a desszertnek, annál keményebben fagy meg, így az élvezhetőséghez várni kell, míg kicsit kienged. Ennél a terméknél csodák nincsenek, minél természetesebb és minél teltebb alapanyagokból készül, annál drágább. Ám sok termékben elsősorban a marketinget kell megfizetnie a fogyasztónak, nem a beltartalmat. A gyümölcsjégkrémeknek legalább 15 százalék gyümölcsöt kell tartalmazniuk, míg a sörbet hozzáadott zsír nélkül készül, és a gyümölcstartalma legalább 25 százalék.
Magyarországon csaknem
7,5-8
millió liter jeges desszert fogy évente
