Itt a hónapok óta várt inflációs mutató, ez a részlet meglepte az elemzőket
Szeptemerben a személyes fogyasztási kiadások indexe (PCE) 2,8 százalékkal nőtt az előző évhez képest, összhangban az előzetes várakozásokkal. Hasonlóan, mint a maginflációs ráta, amely azonban elmaradt a várakozásoktól. A PCE a Fed preferált inflációs mutatója, amit a kormányzati leállás miatt csak késve kapott meg a piac.
Meglepte az elemzőket a maginflációs adat
Egy kulcsfontosságú inflációs mutató szeptemberben alacsonyabb volt a vártnál
– közölte a Kereskedelmi Minisztérium pénteken, miután a kormányzati leállás miatt csak több hónapos késedelemmel adták ki a kamatdöntések szempontjából fontos adatot.
A maginflációs PCE, mely nem tartalmazza az ingadozó élelmiszerárakat és energiaköltségeket, 0,2 százalékos havi növekedést jelzett, míg az éves ráta 2,8 százalék volt. A havi ráta összhangban volt a Dow Jones konszenzusával, de az éves szint 0,1 százalékponttal alacsonyabb volt, mert az elemzők 2,9 százalékot vártak.
A teljes PCE 0,3 százalékkal nőtt szeptemberben, az éves inflációs ráta pedig 2,8 százalék volt. Mindkét adat összhangban volt az elvárásokkal.
Emelkednek a tőzsdeindexek
A most közölt PCE volt az utolsó inflációs mutató a Fed kamatdöntése előtt. A jelenlegi piaci árazások alapján 91 százalék az esélye a 25 bázispontos kamatvágásnak.
A vezető amerikai indexek emelkedtek az inflációs adatközlés előtt. Majd az adatközlés megerősítette az emelkedést:
- a széles piacot leképező S&P 500 fél százalékot,
- a technológiai fókuszú Nasdaq Composite kétharmad százalékot,
- míg a klasszikus Dow Jones ipari átlag közel fél százalékot emelkedett.
A WSJ dollárindex gyengült.
Kétféle módszerrel számítják az inflációt, s gyakran csak tippelnek
Az Egyesült Államokban két módszerrel számítják az inflációt. Az egyik a fogyasztói árindex, a CPI, a másik pedig a kereskedelmi minisztérium által közzétett személyes fogyasztási kiadások (PCE) árindexe. A jegybank szerepét betöltő Fed a PCE-inflációt részesíti előnyben, míg a mezei befektetők jobbára a fogyasztó árindexet (CPI) figyelik.
Újabban az is módszertani problémát okoz, hogy a kormányzati leépítések miatt az amerikai államok egész sorában nem ellenőrzik az árakat, mert nincs elég számlálóbiztos. Ezért a statisztikusok a korábban megszokottnál több esetben tippelnek. Miközben az amerikai inflációs ráta a kamatoktól a kötvényhozamokon és a bérmegállapodásokon át az adósávokig számos területen meghatározó mutató.
