A közfinanszírozott ellátás a legkedvezőbb
Dominánsan a közfinanszírozott egészségügyi rendszer a legkedvezőbb a betegek számára, mert ahol vegyítik a társadalombiztosítással a magánegészségügyet, ott az állami rendszerbe csak a legproblémásabb, legköltségesebb esetek kerülnek, míg a magánellátás a leggazdagabbak kiváltsága lesz – hangzott el az Interdiszciplináris Magyar Egészségügy szakfolyóirat egészségügyi konferenciáján. Ezt erősítette meg az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO 2019-ben közzétett, 24 országra kiterjedő kutatása is, amelyből – Evetovits Tamásnak, a WHO barcelonai irodája vezetőjének ismertetése szerint – kiderült, hogy az európai betegek egy része anyagi okok miatt nem fér hozzá a szükséges egészségügyi ellátáshoz. A visegrádi négyek között a betegterhek Magyarországon a legmagasabbak, 28 százalékon állnak – vagyis a betegek átlagosan ennyit állnak a saját ellátásuk költségeiből –, ez az arány eléri a WHO által javasolt maximumot.
A WHO tanulmánya szerint a magyarországi háztartások 6 százalékának elszegényítő mértékűek az egészségügyi kiadásai, míg Szlovéniában ez az arány 0,4, Csehországban 0,5 százalékos. A hazai lakosság 12 százalékának ráadásul katasztrofális mértékűek az egészségügyi kiadásai, Szlovéniában és Csehországban csak a lakosok 1-1 százaléka tartozik ebbe a körbe. A WHO szakembere úgy látja, hogy a közfinanszírozás növelése mellett a támogatáspolitika átalakítása és fejlesztése oldhatja meg e rendszerszintű problémát. Példaként elmondta, hogy Észtország az idén olyan rendszert vezetett be, amely szerint a betegeknek évi 100 euró feletti költés után csak a gyógyszerek árának a 10 százalékát kell kifizetniük a patikában.
A WHO egy másik kutatása – amely 185 országot érint, és a nemzeti egészségügyi számlák alapján hasonítja össze az országokat – azt állapította meg, hogy Amerikában az egy főre jutó teljes egészségügyi kiadás eléri az évi tízezer dollárt. A listán Magyarország a 42. helyen szerepel 1800 dollárral, e mutató alapján az első negyedben helyezkedik el.
A konferencián a hazai kutatás-fejlesztés és innováció kapcsán elhangzott, hogy a napokban közölt adatok szerint Magyarország az összesített innovációs index alapján két hellyel hátrébb került az uniós listán: 2018-as teljesítménye a 23. helyre volt elegendő. Az adatot ismertető Birkner Zoltán, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnöke úgy látja, hogy az eddigi módszerek nem hozták meg az eredményt, ezért is zajlik most a jelentős átalakításuk. A szervezet elnöke szerint három szinten lényeges a lemaradásunk – leginkább a visegrádi országokhoz képest –, gyengén teljesítenek a vállalkozások innovátorként, hátrányban vagyunk a szellemi tulajdonlás terén és a kutatói utánpótlásban is.
Az Európai Unió célként tűzte ki versenyképessége növelése érdekében, hogy tagországai a GDP-jük 3 százalékát fordítsák kutatásra, fejlesztésre és innovációra (KFI) 2020-ra. Magyarország most 1,8 százaléknál tart. Ezért is döntött úgy a kormány, hogy a KFI-re fordított forrásokat a követező költségvetési évben 32 milliárd forinttal növeli – mondta az NKFIH elnöke.
(Az EU innovációs indexéhez kapcsolódó jegyzetünk a 8. oldalon olvasható.)
