Csökkennek az árak, nő a hatékonyság
Hogyan összegezné az építőiparnak a járványhelyzetre adott válaszlépéseit?
Jól kezelte a koronavírus-járványt az építőipar. Nem tehette meg az ágazat, hogy home office-ba vonul, ez más műfaj, az egészségügyi és higiéniai előírások betartása mellett dolgozott is mindenki az építkezéseken. A szabadban gördülékenyebb volt az átállás, zárt térben viszont nagyobb figyelemre, koncentráltabb irányításra volt szükség. Akik végigcsinálták ezt az időszakot, igazi hősök, szerencsére nem is alakultak ki vírusgócok az építési helyszíneken. A gazdaságot övező bizalomvesztés, a kereslethiány viszont az építőiparra is rányomja a bélyegét, az átrendeződés, a pozíciókeresés a szektorra is hatással van. Bizonytalanabbá váltak a megrendelők, főként az ipari beruházások terén, mivel a gyártócégek nagy része még nem talált magára. De az ingatlanfejlesztők egy része is kivár, pedig ha nem termelődik újra a szerződésállomány, az gondot okozhat. Az átmeneti nehézségek azonban részben ellensúlyozhatók a kormány gazdaságvédelmi intézkedéseivel és a Magyar Nemzeti Bank konstrukcióival.
A céginformációs adatbázis szerint egyelőre kevés építőipari cég húzta le a rolót, sőt, alapítási rekordot hozott a július. Ezek szerint a korábbi megrendelések még fűtik az ágazatot?
Szkeptikus vagyok, gyakran ugyanis a meglévő érdekeltségek felszámolása áll az új cégek létrehozása mögött, azaz nem feltétlenül tükröz optimizmust ez a trend. Ami pedig az időintervallumokat illeti, való igaz, hogy az úgynevezett fit out kivitelezések mindössze hathetesek, legyen az egy irodaházi bérlemény vagy egy bevásárlóközpontban lévő üzlet kiépítése, a hosszú átfutású munkák viszont két-három évesek. Ebből leszűrhető, hogy a járványhelyzet kezdete óta eltelt öt és fél, hat hónap az esetek többségében csak egy szakasza a futó projekteknek. Ezzel együtt úgy látom, a vírus második hulláma nélkül is jöhet egy mélypont 2020 negyedik vagy 2021 első negyedévében, ha már nem érkeznek be újabb munkák.
Mi lehet a megoldás?
Az építőiparnak árat kell csökkentenie, és ez kollektív feladat. Ebben az építőanyag-gyártóknak és -forgalmazóknak ugyanúgy partnernek kell lenniük, mint a szak- és generálkivitelező cégeknek, ha pedig vékonyabban fog a ceruza, racionalizálni kell a belső folyamatokat. Erre azért van szükség, hogy helyzetbe hozzuk a hezitáló beruházókat. Ha jobbak az árak, talán nem lebegtetik a küszöbönálló ingatlanfejlesztéseknél a startgomb megnyomását, kisebb dilemmát okoz majd nekik, lesz-e vevő, lesz-e bérlő, s ha igen, milyen áron. Ennek szellemében az utóbbi hónapokban mi is jóval visszafogottabban árazunk, akár 10-15 százalékkal alacsonyabb ajánlatokat téve. Korábban akár a GDP 9-10 százalékát adta az építőipar, ma 5-6 százalék ez az arány. Többféle számítás van, a multiplikátorhatást figyelembe véve és anélkül, de azt szeretnénk, hogy a korábbi szintre hozzuk fel az ágazat nemzetgazdasági súlyát. Többen nem leszünk, hatékonyságban, szervezésben előrelépve viszont még 20-25 százalékkal növelhetjük a teljesítményt.
Ha különválasztjuk a magas- és a mélyépítést, hol szorít leginkább a cipő?
A mélyépítési területen döntő részben az állam a megrendelő, zömében európai uniós társfinanszírozással. Itt rövid és középtávon nem várható törés, bár kiváló autópálya-hálózatunk van, még mindig van mit fejleszteni, a sugárirányú kiépítés után most már a keresztösszekötéseken van a hangsúly. Egyre inkább megfelel az úthálózat a szerencsés geopolitikai helyzetnek, emellett lassan teljesen le van csatornázva az ország, korszerű a vízhálózat, így előbb-utóbb a már meglévő infrastruktúra felújításának időszaka jöhet el. Sokkal inkább érzékelhető a kereslethiány a magántőkének kitett magasépítések terén, sok összetevős a piac, újra magára kell találnia a reálgazdaságnak. Nagy kérdés, hogy miként alakul az irodapiac a home office időszaka után, és hogy lesz-e megtorpanás az elmaradó turisták miatt a szállodafejlesztésekben.
A lakóingatlanokra kitérve kijelenthető, hogy az 5-ről 27 százalékra visszaugró lakásáfa találkozása a járvánnyal különösen szerencsétlen időzítésű?
Így van, de a barnaövezeti fejlesztések ezen várhatóan segíteni fognak. Ezek egyrészt a városok minél logikusabb fejlesztését segítik, hiszen olyan helyen kap kedvezményt a beruházó, ahol eleve rehabilitálandó területeket kell élettel megtölteni, másrészt a 22 százalékpontos áfakülönbözet a vevőket is vonzani fogja. A Lakás- és Ingatlanpiaci Tanácsadó Testület legutóbbi, online ülésén is a barnaövezet volt a fókuszban, már mindenki a fejlesztési zónákat kijelölő térkép szeptemberi megjelenését várja. Meggyőződésem, hogy már ma is minden második újlakás-fejlesztés barnaövezeti, ezeknél utólagos átárazás várható a különbözet miatt.
A Marketre szűkítve a kört, a tavalyi 188 milliárd forintos árbevétel mögött 36 százalékos növekedés volt egyetlen esztendő alatt, míg a 7,1 milliárdos profit nagyban nem tért el a korábbi évektől. Mit vár 2020 egészétől pénzügyileg?
Koronavírus nélkül is stagnáló állapotot terveztünk 2020-ra, hiszen szintet léptünk, ilyenkor érdemes két-három évre lassítani, nem pedig hajszolni a további robusztus növekedést. A tavalyival lényegében megegyező forgalmat tervezünk az idén, ennek jelen állás szerint nem lesz akadálya. Szerencsére a járvány előtt és alatt is elnyertünk olyan megbízásokat, amelyek segítenek a célok elérésében. A következő év izgalmasabb lesz, sok-sok feladat vár az anyacégre és a leányvállalatokra is, hogy tartsuk ezt a szintet.
Melyek azok a munkák, amelyeknél most lépnek a kivitelezés látványos szakaszába?
Elsőként a Mol Campust említeném, amely a térszín alatti építkezések után hirtelen kinőtt a földből, már az ötödik emeletnél tart a torony. Mivel nagyjából kéthetente haladunk egy szintet, egyre látványosabb lesz. A 2022-es magyar–szlovák közös rendezésű férfikézilabda-Európa-bajnokság fő helyszíne, a multicsarnok is jól halad, az ősszel már az acélszerkezet szerelése is megkezdődhet. Jó érzés végignézni a Kopaszi-gáton, amely a tervezőasztal után már önálló városrészlet a valóságban is, emellett Ecser és Gyál térségében két monumentális logisztikai központon is dolgozunk.
A Market stratégiai döntése volt, hogy ne vigyen párhuzamosan ötven projektet, a kevesebb munkára azonban még nagyobb erőbedobással koncentráljon. Most hol tartanak? Például a BMW-beruházás csúszása érvágás?
Jelenleg 26-27 munkánk fut, a szűkítés véget ért, oda értünk, ahová szerettünk volna. A következő kérdés az ezek kifutása utáni időszak megtervezése lesz. Az autóipar kétségkívül jókora veszteségeket szenved el. Még ha nem is az eredeti ütemezéssel kerül be a BMW-konszern termelésébe a magyarországi gyár, az üzem felépül, a szükséges tenderek is zajlanak. A terület-előkészítés után a közműépítésben is sikerrel pályáztunk két nagy csomagra, ezek a munkák már a napokban elkezdődnek. A gyárépítés kezdésére nem látunk rá, de a megbízás, amelyet elnyertünk, él. Empatikusan és türelemmel állunk a helyzethez, ha lassul a tempó, még jobban felkészülünk a ránk váró feladatokra.
A járványhelyzet előtt szinte már lasszóval sem lehetett építőipari munkást fogni. Enyhült a munkaerőpiaci nyomás?
Sokan jöttek haza külföldről, főleg Ausztriából, Németországból, Nagy-Britanniából csatlakoztak hozzánk, és sokan még ma is velünk vannak, holott kint is újraindult az élet. Egytől egyig képzett szakemberekről beszélünk. De speciális volt az ukrán munkavállalók helyzete is, a többségük úgy döntött, nálunk vészeli át a járványt a munka és a biztos megélhetés miatt. Most már nem a munkaerőhiány a kulcsprobléma, hiszen mindenütt kisebb a volumen, a kevesebb feladatért is verseny van.
Korábban jelezte, hogy heves vitákat hozott a 360 forint feletti euróárfolyam a magas importarányú alapanyag-beszerzés terén. A 350 alatti jegyzéssel megnyugodott a piac?
Sok csata zajlott a háttérben a beszállítókkal, forgalmazókkal az árfolyam miatt, de időközben konszolidálódott a helyzet, visszatért minden a régi kerékvágásba. A gipszkarton lemezek beszerzése volt a legérzékenyebb terület. Azok az építőanyag-forgalmazók, amelyek euróalapú megállapodásokra akartak áttérni, újra forintban számolnak. Szerencsére a többség belátta, hogy aki az árfolyamváltozásra játszva próbálja lehúzni a partnereit, az szétzilálja a piacot, végül pedig megrendelő nélkül marad. A mostani kurzussal hosszabb távon is merünk kalkulálni, de az eddiginél óvatosabb a készletezés, körültekintőbben rendelünk.
A jegybanki eszközök közül élnek valamelyikkel?
A Növekedési kötvényprogramban már részt veszünk, de mivel vannak még ötleteink, fontolgatunk egy második körös részvételt. Az eddigi húszmilliárd forintos forrás is azt a célt szolgálja, hogy nyugat-európai mintára új üzletágat fejlesszünk, azaz a minél nagyobb biztonság és a kiszámítható pálya érdekében érdemes lenne saját magunk számára építőipari munkákat generálni, ehhez pedig beruházóként és ingatlanfejlesztőként hozzájárulni. Az a cél, hogy pár év múlva a munkáink 30-50 százalékát már saját magunknak végezzük, ehhez hozzájárulhatna a kötvényprogram folytatása is. A járvány miatt különösen értékes lett a stabilitás és a fenntartására irányuló lépések. Míg a pandémia elején csak egyik napot a másik után akartuk túlélni, majd a következő hétre készültünk, most már havi terveket készítünk. A gyors reakciók időszaka a mostani, legyen szó a vírushelyzet vagy a gazdasági környezet változásáról.
