A közvetlen energiatermelésből és a közlekedés, valamint az épületek energiahasználatából a globális kibocsátások csupán 55 százaléka eredeztethető – foglalta össze tanulmányában a brit Ellen MacArthur Alapítvány. A maradék 45 százalék viszont a mezőgazdaságból, az erdőgazdálkodásból és az ipari termelésből származik. Az energiaátmenet csak a probléma felét oldaná meg, a másik feléhez változtatnunk kell erőforrásaink eddig megszokott felhasználásán.
A körforgásos gazdaság az anyagot értéknek tekinti, és célja, hogy minél tovább a rendszerben tartsa. Ez segítheti a termelési-fogyasztási rendszer megreformálását, hozzájárulva az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csökkentéséhez is.
Mohók és pazarlók vagyunk
Hasonló következtetésre jutott a holland Circle Economy nevű szervezet is. Minden évben megjelenő tanulmányuk a globális gazdaság aktuális körforgásos teljesítményét mutatja meg, vagyis azt, hogy a felhasznált anyagmennyiség mekkora arányban támaszkodott újrahasznosított nyersanyagokra.
Idén adtak egy pluszperspektívát is a kutatáshoz, elemezve az üvegházhatású gázok anyagforgalommal járó kibocsátásának mennyiségét is. Az Ellen MacArthur Alapítvánnyal ellentétben viszont nem a főbb szektorok emissziós értékeit vizsgálták, hanem egy életciklus-elemzés alapján felosztották a termelési-fogyasztási rendszereket a legfőbb erőforrástípusokra és az azokból előállított hét társadalmi szükségletre.
Az ábra ennek az életciklusnak az elejét és a végét mutatja, színessel jelölve az egyes kategóriák anyagigényét és szürkével a kapcsolódó kibocsátás mértékét. A globális gazdaság 2019-ben 92 gigatonna anyaghasználatot és 56 gigatonna emissziót produkált, az utóbbi 80 százaléka a mobilitási, lakhatási és táplálkozási szokásokból származott. Bár az ábrából nem látszik, de a Circle Economy állítása szerint az erőforrások kezeléséből származó kibocsátások hányada túlmutat a korábban gondolt 45 százalékon, ugyanis az érték eléri a 70 százalékot.
Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, tisztában kell lennünk az angol nyelven „embodied carbon” (bennefoglalt kibocsátások) néven hivatkozott fogalommal. Magyarul általában a karbonlábnyom definíciójával azonosítjuk, mert azt mutatja meg, hogy mekkora egy termék életciklusában az összes üvegházhatású gáz kibocsátásának (ÜHG) mennyisége.
A Circle Economy életciklus-elemzése azt vizsgálta, hogy a nyersanyagok kitermelési stádiumában még az energiahasználathoz köthető az emisszió 70 százaléka, és csak 30 százaléka köthető az anyagok kezeléséhez. Ez az arány a termékek és a szolgáltatások fogyasztásának idejére megfordul, ugyanis az addig kibocsátott mennyiség beépül a karbonlábnyomba.
A legfontosabb következtetés tehát, hogy egy valóban körforgásos átalakulás során – ahol nemcsak újrahasznosítunk, hanem hosszú élettartamú termékekkel és megosztáson alapuló rendszerekkel a hulladékok létrejöttét is elkerüljük – nagymértékben csökkenthetjük a gazdaság kibocsátásait. Megkerülhetetlen elv, hogy egy termék hulladékká válásakor nemcsak az anyagától „szabadulunk meg”, hanem az összes benne foglalt energiától és karbonlábnyomtól is.
Az energiaátmeneten túl azért van szükség a körforgásos átalakulásra, mert az előbbi önmagában csak egy eredendően helytelen termelési és fogyasztási kultúra fenntartását szolgálná. Hosszú távon pedig hatástalan lenne a klímacélok elérésének tekintetében, hiszen pusztán tiszta energiákkal tartanánk fent egy pazarló világgazdaságot.
Elérhető cél a világgazdaság körforgásossá tétele
A Circle Economy a vizsgálatának eredményei alapján három eltérő forgatókönyvet vázolt fel a klímaváltozással kapcsolatban:
- Ha nem változtatunk a jelenlegi üzletmeneten, akkor 2044-re már 177 gigatonna anyagmennyiség szükséges a globális gazdaság fenntartásához, ami 80 gigatonnányi ÜHG-kibocsátással jár. Az eredmény 3–6 Celsius-fok közötti felmelegedés, ami egyenlő a klímakatasztrófával.
- Teljesítjük a párizsi klímamegállapodásban foglalt nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat (NDC), ami csak arra elég, hogy a jelenlegi 56 gigatonnás szinten tartsa az emissziós értékeket. A Föld klímája így 2–3 fokkal melegszik fel, tehát nem érjük el a célokat.
- A harmadik lehetőség, hogy az NDC-k mellett nagy hangsúlyt fektetünk a körforgásos gazdaság megvalósítására, amellyel 2032-re 39 százalékkal csökkentjük a globális ÜHG-kibocsátásokat és 28 százalékkal a gazdaság anyaghasználatát, 2 fok alatt tartva ezzel a felmelegedés mértékét.
A jó hír, hogy a legambiciózusabb forgatókönyv már egy relatíve kisebb mértékű körforgásos átalakulással is elérhető. A globális gazdaság jelenlegi körforgásos mutatója 8,6 százalék, az anyagforgalom ekkora hányada származik újrahasznosított nyersanyagokból. A Circle Economy eredményei alapján a harmadik forgatókönyv eléréséhez elegendő 17 százalékra növelni ezt az értéket.
Ezzel az átalakulással nemcsak a mostani, fenntarthatatlan termelési-fogyasztási gyakorlaton tudnánk változtatni, hanem értelmet adnánk az összes többi klímavédelmi és zöldgazdasági beruházásnak is, elkerülve az éghajlatváltozásból fakadó leginkább kockázatos jövőképeket.
Mi az körforgásos gazdálkodás?A körforgásos gazdálkodás termelési és fogyasztási modellje arra épül, hogy egyszeri fogyasztás helyett a termékek élettartamát a lehető legjobban meghosszabbítsuk. Amikor az adott termék eléri az életciklusa végét, akkor az alapanyagokat újra lehet hasznosítani. Így csökken a hulladék mennyisége, ráadásul az alapanyagok és késztermékek újbóli felhasználása gazdaságilag is értékteremtő. Ezzel szemben a hagyományos lineáris gazdasági modell egyszeri fogyasztással számol. Emiatt a termékek olcsó, könnyen hozzáférhető alapanyagokból készülnek, az alacsonyabb minőségük miatt pedig nem is olyan tartósak.  |
