BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Sehogy sem áll a globális felmelegedés elleni harc

A kitűzött céloktól drasztikus mértékben elmarad a dekarbonizáció, amelyben a G20 országoknak is igen nagy szerepe van.

A dekarbonizáció a G20-országok egyikében sem zajlik a biztonságos éghajlat fenntartásához szükséges ütemben. Éves szinten már 15,2 százalékos dekarbonizációra lenne szükség, ami 11-szer gyorsabb ütemet diktál, mint a kétezer óta elért globális átlag – világított rá a szomorú tényre a PwC friss elemzése.

Businessman and girl pushing burning globe, globális felmelegedés, üvegházhatás, üvegház,
Fotó: Malte Mueller / Getty Images

A 2022-es Net Zero Economy Index alapján a dekarbonizáció terén eddig elért előrelépés aggasztó mértékben elmarad attól, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti időszakra jellemző szinthez minél közelebb, de maximum 1,5 Celsius-fokkal afölött lehessen tartani.

Ennek ékes bizonyítéka, hogy

tavaly a húsz legnagyobb gazdaságból kilencben nőtt a szén-dioxid-intenzitás, ami tovább növeli az üvegházhatást,

ezzel még inkább hozzájárulva a felmelegedéshez, annak visszafogása helyett.

A legnagyobb szennyezők nem éppen példamutatók

A múlt évre vonatkozó index azt állapította meg, hogy a felmelegedés 1,5 fokban való maximalizálásához éves szinten 12,9 százalékos globális dekarbonizáció lett volna szükséges. A realizált mérték 2021-ben azonban csupán 0,5 százalék, a G20-országokban pedig – amelyek az energiatermeléssel összefüggő globális szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 80 százalékáért felelősek – mindössze 0,2 százalék volt, ami az elmúlt 20 év legalacsonyabb értéke.

A tavalyi tragikus adatok miatt jelenleg már évente 15,2 százalékos szén-dioxid-mentesítésre lenne szükség

a párizsi egyezményben elfogadott és a tavalyi glasgowi COP26 találkozón megerősített éghajlati célok eléréséhez.

Ezt az ambiciózus ütemet, amely az elmúlt két évtizedben elért globális átlagtól 11-szer gyorsabb előrelépést követel, tovább nehezíti a jelenlegi geopolitikai és gazdasági helyzet, ami valós veszélyt jelent a kibocsátás csökkentése irányába történő jövőbeli elmozdulásra nézve.

A PwC Net Zero Economy Indexe a G20-országokban az energiatermeléssel összefüggő szén-dioxid-kibocsátások és a gazdaság szén-dioxid-mentesítése terén elért fejlődést követi nyomon az energiafelhasználás GDP-hez viszonyított szintjeinek, valamint a felhasznált energia szén-dioxid tartalmának mérésével.

A pandémiát követő helyreállás nem segítette a törekvéseket

A világ vezető gazdaságait közelebbről szemlélve azt látjuk, hogy Kína 2,8 százalékkal csökkentette szén-dioxid intenzitását, viszont nőtt a szén-dioxid-intenzitás az Egyesült Államokban (0,1 százalék), Indiában (2,9 százalék), Japánban (0,6 százalék), Németországban (1,7 százalék) és Franciaországban (1,4 százalék) is, részben a koronavírus-járványt követő helyreállás miatt.

A legjobb teljesítményt Dél-Afrika tudja felmutatni ( mínusz 4,6 százalék), lekörözve Ausztráliát (mínusz  3,3 százalék), Kínát (mínusz 2,8 százalék), Törökországot (mínusz 2,7 százalék), Kanadát (mínusz 2,2 százalék), Szaúd-Arábiát (mínusz 1,8 százalék), Dél-Koreát (mínusz 1,6 százalék), valamint az Egyesült Királyságot (mínusz 1,5 százalék).

Egyértelmű a cselekvési kényszer, ha nem akarunk katasztrófát

Az elemzés rámutat arra, hogy a Net Zero célkitűzés eléréséhez nem csak egy út vezet, és minden ország eltérő ütemben, más-más módon halad. Végső soron azonban minden országnak magasabb sebességre kell kapcsolnia, mert a globális szén-dioxid-intenzitás 2030-ig 77 százalékkal történő csökkentése égető szükséglet.

Biztató jel, hogy globálisan egyre erősebb a konszenzus a kormányzatok, befektetők, és vállalatok között azon a téren, hogy nagymértékű dekarbonizációra és a megújuló energiaforrásokra történő gyorsabb átállásra lenne szükség.

A jelenlegi energiaválság idején az árak drasztikus emelkedése és az ellátást fenyegető veszélyek rövid távon a fosszilis energiahordozók gyors beszerzését eredményezték, azonban hosszú távon továbbra is a megújulóenergia-kapacitások kihasználásába történő beruház lenne indokolt.

A jelenlegi helyzet ugyanakkor előtérbe helyezte az energiahatékonyság pénzügyi előnyeit is, különösképpen a nagy energiaigényű és nehezen visszafogható ágazatokban. A vállalatok többsége előbb-utóbb kénytelen lesz megvizsgálni az alacsonyabb energiafelhasználás lehetőségeit és hatékonyabb energiafelhasználással fognak működni, ami fordulatot jelezhet az energiaszemléletben.

A Net Zero Economy Index üzenete egyértelmű: jelentősen fokoznunk kell a dekarbonizáció mértékét és bővítenünk kell annak körét, ha bármilyen esélyt szeretnénk arra adni, hogy a globális felmelegedés ne haladja meg a 1,5 fokot

– emelte ki Bozsik Balázs, a PwC Magyarország ESG üzleti szolgáltatások vezetője.

Azt látjuk, hogy nagy a hajlandóság a változásra, de mindennek a bizonytalan geopolitikai és gazdasági háttér határokat szab. Az utóbbi időszakban a magasra szökő energiaárak és a gazdasági növekedés pandémiát követő serkentésének szüksége gátolta az előrelépést

– zárta gondolatait a szakértő.

Kék ammónia: rögös, de járható út, vagy zsákutca az energiaellátásban?

Újabb esélyt jelenthet a fosszilis tüzelőanyagok kiváltásában a „majdnem zöld” melléktermék, de a VG-nek nyilatkozó szakértő szkeptikus. Inkább veszélyeket és problémákat lát, mintsem a felcsillanó fényt az alagút végén.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.