A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 2015 és 2020 között összességében 4,1 százalékkal nőtt,
míg ugyanebben az időszakban az élelmiszeriparban dolgozók száma ennél valamivel kisebb mértékben gyarapodott
– áll az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) által készített, Az agrárszakképzés szerepe a munkaerő-utánpótlásban című kiadványban. Ezzel együtt a nem fizetett családi és időszaki munkaerő-ráfordítást is magában foglaló munkaerő-felhasználás jelentősen, 24 százalékkal esett vissza ebben az időszakban. A fizetett munkaerő felhasználásának aránya kismértékben növekedett.
A tesztüzemi rendszer eredményei alapján területegységre vetítve a legtöbb munkaerőt a hajtatásoszöldség-termesztő gazdaságok alkalmazták, az állattenyésztésben pedig számos állatra vetítve a leginkább munkaintenzívek a vegyes gazdaságok és a baromfitartók voltak.
Az egységnyi termelési értékre jutó munkaerő-felhasználásban a legnagyobb munkaerőigény a szőlőtermesztésben és a zöldséghajtató gazdaságokban jelentkezett.
Egységnyi termelési érték előállításához egy szőlészetnek átlagosan 7-9-szer több munkaerő-ráfordításra volt szüksége, mint egy szakosodott baromfi- vagy sertéstartónak – áll az AKI kiadványában. Ugyanez a különbség a szántóföldinövény-termesztő üzemek munkaerő-felhasználásával összevetve 4,5-szeres volt.
A mezőgazdasági idénymunkások száma 2020-ban 2019-hez képest 3,3 százalékkal csökkent, a 2015–2020-as időszakban pedig 24 százalékos volt a visszaesés. Az idénymunkaerő felhasználása a gyümölcstermesztésben és a szántóföldizöldség-termesztésben volt a legmagasabb.
Az AKI egy 1700 üzemet érintő vizsgálata megállapította, hogy a vállalkozásokban a munkaerő-fluktuáció 2016-ban csökkent, és a vizsgált vállalkozásokban közel kétszer annyi munkaerőt vettek fel, mint amennyien kiléptek.
Összességében a mintában szereplő gazdaságok 13 százalékában volt munkaerő-felvétel
– jellemzően a nagyobb méretű gazdaságokban volt igény munkaerő-bővítésre. Az állandó munkaerő kiválasztásakor a vállalkozások a legfontosabb szempontnak a szakmai felkészültséget és a munkafegyelmet tartották.
A már alkalmazott állandó munkaerőnél a legnagyobb nehézséget a folyamatosan növekvő bérigény, a munkavállalók elkötelezettsége, valamint a munkatapasztalat hiánya okozta, míg a szezonális foglalkoztatottaknál az alacsony munkamorál jelentette a legnagyobb kihívást. A vállalkozások leginkább – 40 százalékban – ismeretség, illetve ajánlás útján kerestek új munkaerőt. Csupán a vizsgálatban szereplő agrárvállalkozások 2 százaléka vállalt szerepet a duális képzésben, és jellemzően a nagyobb méretű gazdaságok fogadtak diákokat.
A munkaerő megtartására az emelkedő bér volt a leghatékonyabb eszköz,
a szervezeten belüli előrelépést, az életpálya-tervezést vagy a tulajdonrészhez jutást kevesen tartották hatékony ösztönzési formának, és a képzések támogatását is csupán a válaszadók 7 százaléka jelölte meg.
Az AKI kiadványa szerint a 2020–2021-es tanévben Magyarországon 162 intézményben folytattak agrárszakképzést, és összesen 16 885 diák tanult ilyen területen. A diákok több mint 70 százaléka az Agrárminisztérium fenntartásában működő intézményben tanult.
Az idén zárult tanévben az agrárszakképzésben tanulók körében a legnépszerűbbek az élelmiszeriparhoz kapcsolódó szakmák voltak, közel a negyedük tanult ilyen területen, ezt követte az agrárgépészet a diákok valamivel több, mint 22 százalékával. Mezőgazdasági szakmát a diákok 22,4, erdészetet és vadgazdálkodást a 12,7 százaléka tanult.
A végzés előtt álló tanulók szerint az agrárszakképzés leginkább az együttműködési készségben, az önálló munkavégző képességben, a gyakorlati ismeretekben, a munkabírásban, az alkalmazkodóképességben,
fegyelemben és a kézügyességben járult hozzá tudásuk és készségeik fejlődéséhez. Ugyanakkor csupán 40 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy a gyakorlati képzés teljes mértékben elősegítette az ismeretszerzésüket. A tanulók bő harmada tervezte, hogy a szakképzettség megszerzését követően a szakmában helyezkedik el.
Hiányszakmák
A munkaerő-kereslet elemzéséből azt a következtetést vonták le az AKI kutatói, hogy az agrárszakképzettséget igénylő munkakörök közül a legnagyobb hiány gépkezelőkből, állattenyésztőkből, valamint gépszerelőkből és karbantartókból volt. Ennél kisebb mértékű, de kifejezett munkaerőhiány volt kertészekből, mezőgazdasági technikusokból, gépésztechnikusokból és növényorvosokból. Az élelmiszeriparban a húsfeldolgozó és édesipari termékgyártó munkakörökben volt a legnagyobb mértékű a munkaerőhiány, ezeken kívül cukrász, élelmiszeripari gépkezelő, tejfeldolgozó, valamint gyümölcs- és zöldségfeldolgozó és -tartósító foglalkozásokban kerestek tartósan szakképzett munkaerőt.
