Pályafutásának végére egészen kikupálódott az 1948-ban mezőgazdasági célra kifejlesztett Land Rover terepjáró, de nem tagadhatta le haszonjárműves múltját.

A Defender nevet továbbvivő új típusnál már luxusautós párhuzamot is fel lehet fedezni, ég és föld a különbség a két generáció között.

A formatervezők ünneplik a dobozformát, vannak retrós utalások is, és ha nincs mellette másik autó, fel sem tűnik, milyen hatalmas a karosszéria. Ez a belső tér méretén is érezhető, a megközelítés problematikáját kapaszkodók segítik áthidalni.

Többet tud terepen a Defender, mint amennyit az átlagos használó ki mer használni

Fotó: Stefler Balázs

A műszerfal kialakítása jópofa, a könnyen takarítható felületek és a sok tároló helyénvaló egy rendes terepjáróban. Süppedős bőr-szövet kárpitozású ülésekben foglalhatunk helyet, az üléstámlák hátán tablettartó-előkészítés és rögtön áramforrás is van, az első-hátsó konzolon pedig további USB- és szivargyújtó-csatlakozásokat is találunk.

A kezelés jórészt egyértelmű, azt kell csupán megszokni, hogy a klímapanel egyben a digitális terepmenü választója is, a részleteket az érintőképernyőn lehet finomhangolni.

Nem valószínű, hogy a tulajdonosnak szüksége lesz minderre a tereptudásra, de jó tudni, hogy szükség esetén nem jelent gondot a patakon átgázolás vagy épp a sárban dagonyázás.

Várhatóan a vontatási képességet (3,5 tonna) használják ki leginkább az ügyfelek. A légrugózás a legjobb dolog, ami ezzel a magas építésű és nehéz autóval történhet, hiszen úgy kényelmes vele a haladás, hogy közben nincsenek zavaró karosszériamozgások. Elképesztő, mekkora úthibákat képes teljesen kivasalni a rendszer.

Könnyen átlátható és tisztítható a műszerfal

Fotó: Stefler Balázs

Nem sokkal azt követően, hogy nálunk járt a Land Rover Defender 110-es tesztautó, búcsúzott az ezt hajtó erőforrás. A 2,0 literes dízelhez nem volt elektrifikáció, az utód a lágy hibrid, 3,0 literes soros hathengeres dízel lett szoftveresen visszafogott teljesítménnyel. Ezzel a D240-es biturbó-dízellel kapcsolatos egyetlen észrevétel is okafogyott lett: a spontánabb gázreakciót hiányoltuk. Kellett pár pillanat ahhoz, hogy felpörögjenek a turbók, visszakapcsoljon a szériában adott automatikus váltó, és meginduljon az üresen is 2,3 tonnás alumínium test. Az új, hathengeres lágy hibrid dízel 21 milliót közelítő alapára magas, de a prémiumkategóriában megszokott. A konkurenciánál nincs ilyen stílusos kialakítás, és sok esetben ilyen tágas utastér sem.