Az egyszerűen Coupé névre hallgató karosszériánál nem csak felépítés tekintetében ragaszkodtak a BMW mérnökei a hagyományokhoz: nincs például túlméretezett vese a kocsi orrán, a hangsúly a vezetési élményen van. Ez rögtön a vezetési pozícióval indul, a hosszú ajtót feltárva mélyre kell beülnünk, nyújtott lábbal, a padlóhoz közel foglalunk helyet a jó oldaltartású sportülésekben, a vastag, megformált karimájú kormányt közel lehet húzni.
Sötétben még hatásosabb az egész, hiszen a hangulatvilágítás nemcsak a hagyományos fényekből áll, hanem az ajtókárpiton látható, az M színeit felvonultató motívum is meg van világítva hátulról – pazar! Persze az M Sport csomag felára is az (1 729 000 forint), de a lendületesebb lökhárítók és a látványos hangulatfény mellett többek között sportfutóművet, változó áttételű kormányzást is kapunk, és végül is ezekről szól ez az egész autó. A második sor a fej- és lábtér tekintetében is csak szimbolikus.
A motortérbe a régi ismerősnek számító 2,0 literes, négyhengeres turbódízel kerül, amelynek a munkáját egy 11 lóerős indítógenerátor is segíti. Az utóbbiból annyit érzékel a sofőr, hogy az alapnak számító Comfort menetprogram azt nyújtja, amit pár évvel ezelőtt még a takarékos Eco Pro: gázelvételre vitorlázni kezd az autó. Aztán a következő alkalommal azt tapasztalja, hogy mégis van némi lassulás. Az egyhetes együttlét során nem sikerült felfedezni rendszert abban, hogy mikor lesz szabad gurulás vagy épp lassulás a válaszreakció, vélhetően összefüggésben van a lágy hibrid rendszer energiaellátását biztosító 48 voltos akkumulátor töltöttségével – a lassulás az energia-visszatermelésnek köszönhető –, de erről nem informál a műszeregység. Aztán itt van a tétova indulás álló helyzetből. Eltelik vagy 1 másodperc, mire ténylegesen mozgásba lendül az autó – életre kel a motor, fokozatba kapcsol a váltó, és hajrá –, ami a hosszú orr miatt amúgy is nehézkes mellékutcából való kikanyarodást tovább bonyolítja. Mindez arra készteti a sofőrt, hogy a Dynamic módban elérhető egyedi beállításokkal megszabaduljon az autó működésének spórolós elemeitől.
Ha azonban már mozgásban van a 220d Coupé, csak dicséretet érdemel a működése. Persze a 8 fokozatú váltó itt is szereti elejteni a fordulatot, de egyrészt adott a manuális beavatkozás lehetősége, másrészt nagy gázadással arra a pár pillanatra izgalmi állapotba lehet hozni a váltót, amíg például előzünk. Pontos a kormányzás, jól adagolható és hatásos a fék, izmosan húz a nyomatékos dízel, jó a tapadás, még nedves úton sem ficánkol az autó – csak ha nagyon akarjuk.
Eközben a komfortra sem lehet panasz, jól elnyeli az egyenetlenségeket a futómű, de a rövid rugóutak miatt azért sokat mozog a karosszéria. A négyhengeres dízel ideális választás, ha kell, partner a tempós autózáshoz, de a fogyasztása elfogadható keretek között marad: a 7,1 literes tesztátlag lehetett volna alacsonyabb, ám a korábban említett viselkedés miatt az idő túlnyomó többségében a sportos üzemmódban haladt az autó.
A teszt során csupán egy olyan rossz tulajdonsággal találkoztam, amellyel nehezen lehet együtt élni: a biztonsági öv kialakítása. A hosszú öv kikapcsolás után elkezd visszacsévélődni, de jellemzően csak félig, és megakad, a fém övcsat pedig pont az ajtókivágásba lóg: 10-ből 8-szor kézzel kellett visszaráncigálni az övet a helyére, hogy aztán be lehessen csukni az ajtót. Az M Sport csomaghoz járó remek sportülések támláján nincs övvezető fül, szóval marad az odafigyelés.
Tetszett
• vezetési élmény
• pontos kormányzás
• hangulatfény
Nem tetszett
• szűk második sor
• lassú indulási reakció
• nehezen visszacsévélődő biztonsági öv
Összegzés
Az elektrifikáció közben is jutott ideje és energiája a BMW-nek egy remekül vezethető autó megépítésére, ami még a 2,0 literes dízellel is képes elvarázsolni az embert. Egyedül a biztonsági öv visszacsévélésén változtatnék, hogy az ajtócsukás élménye is felhőtlen legyen.
