Ismét feljövőben a kisebb vállalkozásokra épülő ágazat

A nyomdaipari nagyvállalatoknál az elmúlt öt év folyamán megfigyelhető, hogy folyamatosan csökken a foglalkoztatottak létszáma. Ebben több tényező is szerepet játszott, a tudatosan átgondolt humánpolitika, a technikai fejlődés hatása, az egyre produktívabb, modernebb, hatékonyabb eszközök installálása. Ezenkívül a rendszerváltás hatására a magánkézbe került vállalatoknál a munkavállalók megítélése és számonkérése jóval szigorúbb az eddigieknél. Az elmúlt tíz évben -- a rendszerváltás óta -- sokan léptek ki a nagyvállalatoktól, és saját vállalkozásba kezdtek.
A felgyorsult technikai fejlődés a nyomdaiparban is érezteti hatását. Egyre több tevékenység kerül ki a szűken vett nyomdaipar berkeiből. Ennek hatására több tevékenységet végeznek olyan szakemberek vagy cégek, akik a nyomdaiparnak csak bizonyos munkafázisaival vannak kapcsolatban. Ezek főleg a számítástechnikai tudást igénylő tevékenységek, mint például a képdigitalizálás, az elektronikus retusálás, a szövegbevitel, a grafikai tervezés, a kép-szöveg integrálás, a film- és próbanyomat-készítés. Ezáltal a valamilyen formában nyomdaipari tevékenységet végző cégek száma jelentősen megnőtt.
Annak ellenére, hogy a technikai fejlődés a számítógépek, az informatika térhódításával az elmúlt 3-5 évben nem várt méreteket öltött, a nyomtatott nyomdaipari termékek mennyisége jelentősen nőtt. Ennek részben az az oka, hogy a saját irodákban egyre több úgymond nyomdaipari feladat megoldható. Míg régebben a céges beszámolóktól kezdve a cégismertetőig szinte minden nyomdaipari munkát igénylő dologgal felkeresték a nyomdaipari vállalatot, addig ma jelentős részét ezeknek a munkáknak a társaságok "házon belül" oldják meg.
Az elmúlt 3-5 év folyamán a nyomdaipari cégek megítélését illetően a hitelintézetek részéről jelentős változás ment végbe. Míg 5-8 éve a nyomdaipari vállalatok a beruházásaikhoz nagyon nehezen találtak befektetőt, illetve megfelelő finanszírozási konstrukciót, addig mára ez teljesen megváltozott. A pénzintézetek lehetőséget látnak az ágazatban, ennek megfelelően keresik a cégeket, s különböző konstrukciójú és feltételrendszerű finanszírozási lehetőségeket kínálnak számukra.
A nyomdaipar helyzete, beágyazottsága -- mivel szolgáltató iparág -- nagymértékben függ az adott ország gazdasági mutatóitól. Magyarország az utóbbi években egyre kedvezőbb gazdasági helyzetbe került, és ez az ágazatban is fokozatosan érezteti hatását.
Szakértők véleménye szerint a magyar nyomdaipari tevékenység nettó árbevétele 1999-ben több mint 100 milliárd forint volt. A nyomdaipari cégek többsége a belföldi piacra összpontosít, és csak kisebb részük foglalkozik a külföldi értékesítés lehetőségével.
Megállapítható, hogy az elmúlt években a nyomdaipar árbevételében jelentős, több mint 15 százalékos növekedés figyelhető meg, ami meghaladja az infláció mértékét.
A nyomdaiparban Magyarországon használt alapanyagok kb. 60-70 százalékát -- főleg a különböző papírokat (rotációs, műnyomó, ofszet-, mélynyomó stb.) -- importáljuk. A papírokon kívül importálunk egyéb grafikai anyagokat és könyvkötő alapanyagokat is. Ez jelentősen növeli a nyomdaipari termékek árait. Ez annál is inkább érzékenyen érinti az ágazat cégeit, mivel a költségek kb. 40-60 százalékát a papír-, valamint egyéb alapanyagár teszi ki.
A magyarországi nyomdaipari export kb. 80 százalékát -- az elmúlt néhány évben -- főleg a környező országok számára végzett bérmunka jelenti. A világháló adta lehetőségek a jövőben kiszélesít(het)ik ezt a kört. A szabad kapacitást a nyomdaipari cégek felajánlják, és akár belföldi, akár külföldi megrendelővel is szívesen dolgoznak együtt.
Az elmúlt évekhez képest a legnagyobb keresletnövekedés a csomagolóeszközök, a reklám- és tájékoztató nyomtatványok, speciális nyomdaipari termékek, valamint a kulturális termékek piacán figyelhető meg. Az elkövetkező néhány évben ezen területek további fejlődése várható.
Ma a nyomdaiparban tevékenykedő cégek több mint 80 százaléka kisvállalkozói, 6-8 százaléka középvállalkozói körből kerül ki, és alig néhány százalék a nagyvállalat. Ez a fajta cégösszetétel teljesen szinkronban van a nyugat-európai nyomdaipari cégekre jellemező szerkezettel.
Az ágazatban tevékenykedő összes céget vizsgálva megállapítható, hogy a több mint 90 százalékuk többségi magyar magántulajdonban van. Magyarországon a nyomdaipari piacon lévő nagyvállalatok -. amelyek száma alacsony -- csaknem 25 százalékában van külföldi érdekeltség.
A piaci kereslet az elmúlt 10 évben jelentősen visszaesett. Ennek oka, hogy a rendszerváltás előtt az állam nagymértékben támogatta a kulturális értékeket képviselő könyvek, folyóiratok, napilapok elkészítését. Mióta ez a támogatás hiányzik, nagymértékben csökkent a kereslet, ezáltal a termelés is a könyvpiacon. Míg 1990 környékén az egy főre jutó éves papírfogyasztás 70-80 kg volt, ez 1995-96 környékére visszaesett 40-50 kg-ra. Jelenleg lassan kezdünk visszakapaszkodni a már egyszer elért 70-80 kg/fő/év felé. Ez a mutató nyugaton 250--350 kg között mozog. Amerikában pedig még ezt is meghaladja. Az egy főre jutó papírfogyasztás magában nem mutatja megfelelően a változásokat. Egy kiló papírból például egyszerű egyszínes szórólap is készíthető, valamint jóval igényesebb 6+6 színes művészeti reprókatalógus is. Trendként megfigyelhető, hogy az elmúlt 3 évben a papír feldolgozottsági foka jelentősen változott pozitív irányba.
Nálunk az egy lakosra jutó kiadott könyvek száma, mint másik mérőszám, a papírfogyasztáshoz hasonló tendenciát mutat. A rendszerváltás előtt jellemző volt Magyarországra, hogy az egy főre jutó könyv mennyisége világviszonylatban is kimagasló volt. Ekkor több mint 10 könyv jutott egy főre egy évben. 1993 és 1998 között az egy lakosra jutó kiadott könyvek száma 7 db-ról először visszaesett 4,3-re, majd 1997 után lassú emelkedésnek indult. A visszaesés egyrészt az állami támogatás hiányának köszönhető, másrészt az alapanyagárak jelentős emelkedésének. Jelenleg éves szinten az egy főre jutó könyv mennyisége több mint hat évente. Megjegyezzük azonban, hogy ezzel a mennyiséggel még mindig az európai élvonalhoz tartozunk.
A szakágazat várható fejlődési tendenciái
A szakágazatba az elmúlt 5-10 esztendő alatt jelentős mértékben betört a számítástechnika alkalmazása. Pár év folyamán a számítógépek és a szoftverek olcsóbbá válásával a kreatív grafikusok, a hirdetési és reklámügynökségek, előkészítő stúdiók a kiadványaikhoz nyomdaipari feldolgozásra alkalmas digitális állományokat, nyomdaipari filmeket már saját maguk állítják elő. A DTP (Desktop Publishing) és a DTR (Desktop Reproduction) elterjedése komoly változásokat hozott a nyomdaiparban. Ezek a fejlődési irányok várhatóan a közeljövőben is folytatódnak, és a számítógépek és az ahhoz kapcsolódó speciális nyomdaipari célokra fejlesztett perifériák, céleszközök még a mainál is nagyobb mértékben fognak a nyomdaipari tevékenységekből részt követelni.
A számítástechnika egyik mai legjelentősebb vívmánya, az internet a közeljövőben egyre nagyobb szerepet kap a nyomdaiparban is. A fejlődési tendenciákat vizsgálva a szakemberek véleménye az, hogy a hagyományos nyomdaipar továbbra is fejlődik majd. Ennek mértéke előreláthatóan 2015-ig kb. átlagosan évi 3 százalék lesz.
A digitális technika jóval erőteljesebben fog fejlődni. A szakemberek 2015-ig évi 8 százalékos növekedést prognosztizálnak, és ez azt jelenti, hogy 15 év múlva jut az ágazat egy olyan helyzetbe, amikor a digitális és a hagyományos nyomdaipar egyensúlyba kerül.
A termékstruktúra átalakulása is folyamatban van. A színes katalógusok, a reklámtermékek, az üzleti és pénzügyi jelentések, a kereskedelmi nyomtatványok várhatóan a következő néhány évben jelentősen nagyobb piaci szegmenst képviselnek, mint ma, továbbá újabb piaci szegmensek megjelenésével is számolni kell.