Európa csöndben emeli a vezetők bérét

A DaimlerChrysler AG-nál abból nem csinálnak titkot, hogy mennyi autót gyártottak egy év alatt, mennyi alkalmazottja van a konszernnek, illetve hány millió részvényese van a társaságnak. Ha azonban egy részvényes azt szeretné megtudni, hogy mennyit fizet a cég első számú vezetőjének, Jürgen Schremppnek, az információáradat azonnal elapad -- így jellemzi az európai helyzetet legutóbbi elemzésében az International Herald Tribune.
A vezetői jövedelmekkel kapcsolatos diszkréció azonban nemcsak Németországra, hanem a legtöbb fejlett európai országra is jellemző. Az egyetlen említésre méltó kivétel ezen a tájon Nagy-Britannia, ahol a pénzügyi szabályok előírják az igazgatótanácsi tagsággal összefüggő jövedelmek egy részének nyilvánosságra hozatalát, de annak ellenőrzéséhez nincs joguk a részvényeseknek.
A titkolódzás mellett is időről időre nyilvánosságot kapnak az európai vezetői fizetések is. A már említett Schremppről az egyik részvényesi csoport azt feltételezi, hogy 1999-ben 2,9 millió dollárnak megfelelő fizetést kapott a cégtől. Ez kevesebb mint az egyötöde annak, amit a fúzió előtt a Chrysler-főnök Robert Eaton kapott ottani tevékenységéért.
Európában relatíve szerényebb fizetéshez jutnak a menedzserek, ez részben az itteni hagyományokra vezethető vissza, amely nem hagy akkora különbséget a vezetői és az alkalmazotti fizetések között. Másrészt az itteni szakszervezetek is sokkal harciasabbak, mint tengerentúli társaik.
Az európai vezetői jövedelmek azonban az utóbbi időben már kezdenek felzárkózni az amerikaiakhoz, legalábbis ami a bónuszokat és a részvényopciót illeti. Az utóbbi időben a bónuszkörben megjelent az egy-egy nagyobb ügyletért felajánlott szokatlanul magas összeg is. Erre példa a Vodafone--Mannesmann fúzió esete, ahol a brit Vodafone-elnöknek tavaly 15 millió dollárt ígért be az igazgatótanács, ha megszerzi a német céget. A Mannesmann-főnöknek ezzel szemben 25 millió dolláros bónuszt ajánlottak, ha meg tudja őrizni a társaság függetlenségét.
A Vodafone lépése, kitudódván, oly mértékű felháborodáshoz vezetett, hogy a cég kénytelen volt nyilvánosan bocsánatot kérni és megígérni, hogy hasonló többet nem fordul elő.
Ami az európaiak szemérmességét, illetve az amerikaiak nyitottságát illeti a jövedelmekkel kapcsolatban, ez szakértők szerint az eltérő kultúrára vezethető vissza. Az USA-ban a sikerességet erősíti a minél magasabb jövedelem, Európában csak az irigyek számát növeli.