A közvélemény-kutatásokban meglévő 50 százalékos támogatottsága alapján immár külföldön is a Demokratikus Balodal Szövetségét (SLD) tekintik a vasárnapi lengyelországi választások egyértelmű esélyesének. A példátlan népszerűség annál inkább is furcsa, mivel a párt által megfogalmazott elvek igen draszikus pénzügyi megszorításokat vetítenek előre, ami nem éppen általános recept a választások megnyerésére.
A leendő kabinetnek a Financial Times szerint két súlyos kihívással kell szembenéznie. Egyrészt lendületet kell adnia a drámai mértékben lassuló gazdasági növekedésnek, ennek előfeltételeként pedig makrogazdasági szanálási programot kell végrehajtania. A második fontos feladatként meg kell akadályoznia, hogy a megfeneklett csatlakozási tárgyalások miatt Lengyelország kiessen az EU-bővítés első fordulójából.
A gazdaságpolitikát illetően az SLD bénítő örökséget kap a bukásra álló és az alsóházból (szejm) várhatóan kieső Szolidaritás-blokk kabinetjétől. Az elodázott, illetve rosszul vagy felemás módon végrehajtott reformok miatt olyan államháztartási struktúrát kell átvennie az új kormánynak, amely mellett a jövő évi költségvetési hiány elérné a GDP 11 százalékát. A súlyos helyzet miatt az államfő is gyors beavatkozást, illetve kormányzati--ellenzéki összefogást sürgetett. A kritikusok szerint az utóbbi hónapokban már csak papíron létező kormány példátlan módon a mandátuma végén kényszerült súlyos makrogazdasági korrekciós intézkedések megfogalmazására.
A szinte mindenütt biztosra vett SLD-kormányzás keretében Marek Belka korábbi pénzügyminiszter és Világbank-konzultáns venné kézbe a makrogazdasági stabilizációs program végrehajtását. A közgazdász-politikus a Financial Times részére adott nyilatkozatában kijelentette, hogy összeállított egy pénzügyi mentőprogramot, amelynek kidolgozásakor többek között "Magyarország respektált ex-pénzügyminiszterének", Bokros Lajosnak a javaslatait is kikérte.
A szanálás során várhatóan egyaránt élni kíván a kiadáscsökkentés, illetve a bevételnövelés lehetőségeivel. A takarékossági intézkedések keretében mindenekelőtt az állami apparátus karcsúsítására törekszenek: kettővel, 17-re csökkentik a minisztériumok számát, leépítés lesz az alkotmánybírósági apparátusban, felszámolják több felügyeleti hatóság munkájának párhuzamosságait.
Az Economist Intelligence Unit szerint szó van a lengyel felsőház, a szenátus megszüntetéséről is. Korábbi populista kampányígéretével szemben az SLD állítólag máris készül az állami szférában végrehajtandó bérbefagyasztásra. A lakosság legszegényebb 20 százalékát viszont szeretnék megmenteni a nyomorszintre való süllyedéstől.
A bevételi oldalon Belka egyelőre nem akar hallani az adókulcsok emeléséről, tőkejövedelmekre kivetendő adót viszont elképzelhetőnek tart, és állítólag az áfa esetleges emelésétől sem zárkózik el. A vámoknak az EU és a WTO által súlyos kifogásokkal illetett emelésétől szintén elzárkózik a leendő pénzügyi vezetés. A monetáris politikával kapcsolatban a párt a jelenleginél jóval olcsóbb hiteleket sürget, evégett pedig törekszik a kormány és a jegybank közötti konzultációs keretek tágítására. A törekvést kommentátorok a központi bank önállóságának csökkentésére tett kísérletként jellemzik.
Az SLD már most kijelentette, hogy súlyos kudarc lenne Lengyelország számára, ha a többi élvonalbeli pályázótól lemaradva tudna csatlakozni az Európai Unióhoz. Emiatt a párt kilátásba helyezte, hogy a jelenlegi kabinet által képviseltnél jóval nagyobb rugalmasságot készül tanúsítani a hivatalba lépése után folytatódó csatlakozási tárgyalásokon. A különösen kritikus kérdésnek tekintett földingatlan-vásárlás tekintetében például hajlandók lesznek irányadónak tekinteni a Magyarország által is elfogadott átmeneti korlátozási időszakot. A munkaerő szabad mozgása tekintetében szintén nagyobb készséget mutat a megegyezésre az SLD, bár azt szeretné elérni, hogy az EU az egyes szektorok szerint szelektívebb megközelítést alkalmazzon.
Az SLD előre jelzett sikerét elemzők nagymértékben a párt "fegyelmezett és önálló gondolkodásra törekvő" vezetőjének tulajdonítják. Leszek Miller a fordulat előtti utolsó időben az ottani állampárt központi bizottságának tagja volt. Részt vett politikai szervezetének szociáldemokrata irányzatra való átállításában, mégpedit a brit Munkáspárt és a német SPD mintájára. Az SLD 1993-as hatalomra kerülése után több miniszteri tárcát is betöltött, és mindenütt törekedett az átvett köztisztviselői gárda megőrzésére. Egyik legutóbbi nyilatkozata szerint hatalomra kerülése esetén most is a végzett munka minőségét tekintené irányadónak a személyi döntéseknél. Érdemének tartják, hogy a pályafutását villanyszerelőként kezdő és főleg szociális kérdésekkel foglalkozó, hajdani pártkáder az utóbbi időben jelentősen bővítette és finomította gazdasági ismereteit, széles körben épített ki személyes kapcsolatokat a nyugati államokban (Chirac, Jospin, Schröder), emellett Írországban és az Egyesült Királyságban folytatott tanulmányai során "polírozta" angol nyelvtudását. Felróják viszont neki azt az idei kijelentését, amely szerint Varsónak át kellene ütemeznie adósságai törlesztését, hogy a felszabaduló forrásokat a gazdaság ösztönzésére fordíthassa.