Dugóhúzó

A spanyol és olasz kitűnőségek és a melléjük választott hazai kihívók minősége iránti tisztelet okán, továbbá alaposabb megismerhetőségük végett mindössze öt ígéretes palack tartalmát vizsgáltuk meg. Leszögezhetjük: a "mértéktartás" megtermette édes gyümölcsét, a versenyzők többsége óriási fejlődésen ment át az este folyamán, s négyük harmadik kóstolásra hozta legjobb formáját. Tény ugyanakkor, hogy a dél-európai nagyságokat csak megközelíteni tudták Bock József és a Szent Donatus pince alkotásai, míg a nemrégiben abszolvált cabernet franc-teszten az imaginárius dobogó legfelső fokán végzett 2000-es szekszárdi Vinarium-gyöngyszem párja, az azonos évjáratú cabernet sauvignon a módfelett erős mezőnyben csak a sereghajtó pozíciójában szerénykedhetett.

Máskor történt kóstolásaink alapján megjegyzendő: az egyezer forint körül beszerezhető szekszárdi példány ár/érték aránya kitűnő, vagyis bizonyos, hogy csak a mezőny nívója vezetett visszafogott szerepléséhez. Külön hátrányt jelenthetett számára, hogy a szó szerint vak véletlen folytán utolsóként keveredhetett a poharakba, amitől egyenes út vezetett a "Szekszárdnak tűnik, de a legszebb pillanatokhoz képest némileg bizonytalanabb formában" típusú megállapításokhoz. A cabernet "első nekifutásra nagyon direktnek, zöldesnek tűnt", ám volt, aki toleránsabban siklott át - vélt vagy valós - hiányosságai felett. Rögzítvén: "Színe rubin, illata szép, de kicsit rejtőzködő, lehetne komplexebb is. Íze kellemes, hosszan tartó, kiegyensúlyozott."

A Szt. Donatus pincészet csúcsbora, az 1999-es Sínai hegyi cabernet sauvignon közvetlenül az olasz és a spanyol darab után került sorra, s így lehet, hogy a negyedik pozícióba szorult műremek esetében is papírra került: "Teste legfeljebb harmada az előbb kóstoltakénak." A megengedőbbek szerint "erős szín, de az előző kettőhöz képest kisebb termetű, vékonyabb csontú". Mégis: "Olyan ép testben ép lélek bor, példamutatóan száraz, finom étkek mellé való." Híve visszakóstolásakor úgy fogalmazott: "Jő a fűszeres hús illata, mellé szimpatikus pörkölt mogyoró."

Bock József 1997-es Bock Cuvée-je lett az a hazai munka, amely a leginkább megközelítette a nagyokat. "Sokkal jobb" - fogalmaztatott a szentencia az előbb kóstolt vetélytárs után megméretett italt jellemezve. "Illatában egységesen komplex és koncentrált, ízében gyümölcsös, szép tanninú, s bár szikárabb, de kellemes, elegáns, hosszú, bársonyos" - így a következtetés. A Bock-borról egyikünk csak annyit állapított meg - természetesen anélkül, hogy primer információja lett volna a pohár tartalmáról -: "Bock", de volt, aki költőibben jellemezte. Így: "Szálkásan izmos bor, inas hosszútávfutó."

A tökéletes holtversenyben finiselő olasz és spanyol tétel - egyaránt két-két első és második helyhez jutottak - között jellegükben csak-csak, nagyszerűségükben viszont igen nehezen lehetett különbséget tenni. Az egyik legelismertebb toszkán nagypincészet, a Castello Banfi ultra premium kategóriába sorolandó, 1997-es Summusa "igen mélységes, szépséges" színnel tette le névjegyét, hogy "csokis-rumos-gyümölcsös illatálommal" folytassa. A cabernet sauvignon, sangiovese és syrah házasításával készült, "meghökkentően gazdag, komplex és koncentrált" ital száraz, erőteljes tanninokkal zárt, s első nekifutásra máris rögzíttetett: "Előtte még az élet. Ma este is, no meg hosszú évekig." Ez telitalálatnak bizonyult, hiszen idő múltán hallatlan sokat fejlődött a bor, percről percre megújuló tulajdonságokkal-erényekkel csábítva.

Kísértetiesen hasonló utat járt be a Bodegas y Vinedos Alion ugyancsak 1997-es Ribera del Duero Reservája. A tempranillo szőlőfajta kevésbé igényes kivitelben tapasztalható direkt fahéjasságának nyoma sem volt. A Ribera ehelyett a legjobb cabernet-k komplexitásával, koncentráltságával és strukturáltságával versengett - és hozta a remélt egzotikumot. "Sajátos, egyéni illatvilág, egészen fantasztikus" - áradozhattunk, megjegyezve: "Előkelő, szép bor." Meg ezt is: "Húsos, tartalmas, erős, egy buja szieszta intenzív élményeivel." A Summusszal folytatott különverseny kapcsán sajátosságként mutatkozott: míg a startnál az olasz, végül a spanyol bizonyult derekasabbnak, szárazabbnak, egyenesebbnek.

Munkatársunktól