Egy radikális és alázatos arisztokrata

- Hogyan lehet két nagyon komoly hegyaljai pincészet irányítását időben összeegyeztetni?

- Amikor nem alszom, akkor dolgozom. Nincs szabadság, nincs hétvége. Ez nem panasz, nem is tudnék mit csinálni a pihenőidőmben, annyira foglalkoztatnak és lekötnek a szőlővel és a borral kapcsolatos terveim, céljaim. Nem rendezkedtem be hobbikra, nem vadászom, nem horgászom, nekem a munka és a hobbi összefolyik.

- Tehát nem bánta meg, hogy belevágott a Királyudvar vezetésébe?

- Nem, hiszen ezen idő alatt fejlődött fel a Szepsy-pince is. Az épület csodálatos keret mind a két cég számára, a feldolgozás vagy például a palackozás tekintetében a családi cégem feltételei is javultak, mivel a Királyudvarnál végzem ezeket is. Több lehetőség adódik így marketingben, ismertségben is.

- Mekkora volt a saját cég említett növekedése?

- A Királyudvar beindulásával párhuzamosan 10-ről 24,2 hektárra nőttek a saját szőlőterületeim. A Szepsy egyéni vállalkozás. Kaptam egy nagyon komoly vételi ajánlatot a családi cégre, de semmilyen pénzért nem eladó. Nem is tehetném ezt meg, sem a családommal, sem üzlettársammal, a Királyudvarban fő tulajdonos Antony Hwanggal szemben. Az induláskor ugyanis azt mondtam neki, a saját cégem nem eladó, és nem is társulok be vele a közös vállalkozásunkba. A Királyudvarban mint egyén vagyok tulajdonos. Így a piacon ismertebb, jobban bevezetett saját cégemet nem adhatom el egy versenytársnak. De a családom alól sem vehetem ki. Ez egy örök háttér, amibe vissza lehet vonulni. Ez kell ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Az is fontos, hogy újra van valamije gazdasági értelemben a családunknak. De még ennél is többet jelent számomra, hogy a meglévő területünk pont olyan, pont úgy helyezkedik el, ahogy én elgondoltam. Nekem nem pénzre, hanem erre az életmódra van szükségem.

- Mik a fejlesztési irányok, lesz-e további területvásárlás?

- A Szepsy-céget már nem akarom méret tekintetében különösebben bővíteni. Egy-két hektár megvásárlása még lehetséges, azért, hogy összeérjenek a szőlőink. Jobb években a családi pincénkben 90-100 hektoliter bort dolgozunk fel. Ez 16-18 ezer palack 6 puttonyos aszúhoz és Szepsy Cuvée-hez elegendő. Még van mintegy 500 palack eszencia is. Az 1997-es boraim jórészt már elkeltek, de már elfogyott az 1999-es Cuvée is. Minden évben újabb országokban jelennek meg a boraim, a közelmúltban Észtországban, Norvégiában, Svédországban, Finnországban, Belgiumban, Oroszországban és Angliában.

- Mennyi az éves árbevétel?

- Jelenleg 40 millió forint, de szeretném elérni legalább az évi 100 millió forintot. Egyes boraim Londonban már literenként 50 ezer forintnak megfelelő összegért találnak vevőre. Ezt a szintet kell a többi tételeinkkel is elérni, illetve a lehetőségekhez képest meghaladni. A Királyudvar tervezett éves árbevétele 400-500 millió forint. Remélem, a hazai értékesítés eléri majd a 20 százalékot, néhány év múlva éves szinten 60 ezer palack édes bort kellene eladnunk.

- Tudatos, előre elgondolt koncepció alapján alakult ki a Királyudvar és a Szepsy kapcsolata?

- Hegyalján nagyon erős versenytársak vannak, olyan tőkeerős cégek, amelyekkel nekem a külföldi piacokon kell megmérkőznöm. Ehhez egy idő után nem lett volna meg a feltételrendszerem. A fő cél, hogy a Szepsy és a Királyudvar boraia világ legnagyobb édes borai közé kerüljenek. Ebből a szempontból másodlagos az éves bevétel. Ezért nem készítjük a tokaji kínálat teljes választékát, hanem csak a legjavát. A két céget azonos koncepció alapján irányítom. A termékek, a termelési eljárások is megegyeznek. A területek, a talajok, a mikroklímák és természetesen a fajtaszerkezet persze eltérő. Üzlettársammal együtt az a koncepciónk, hogy minél több szállal kötődjön egymáshoz a két cég. A tulajdonos tudja, hogy a Szepsy nevet jobban lehet erősíteni a világban, mint a Királyudvarét. A marketing szempontjából szükség van a személyekre. Annyi pincét ismer a fogyasztó, hogy az újak bevezetésé hez a legmagasabb kategóriákban szükség van arcokra, lehetőleg színes egyéniségekre. A radikalizmusunkra alapozzuk a marketinget és az imázsépítést.

- Szepsy István személyében a külföldi fogyasztó leginkább a radikalizmust értékeli?

- Igen, de remélem, hogy a szenvedélyességemet is észreveszik, s az elhivatottságot. Fontos az is, hogy magán a terméken, a boron túl is legyen mondanivalóm. Szeretném megszerettetni Tokajt, úgy, hogy próbálom megértetni Hegyalja lényegét. A kommunikációban még nagyon sokat kell fejlődni. Ezt nem lehet megtanulni, érteni és érezni kell. A felkészüléskor el kell merülni a részletekben, hogy tudjál globálisan beszélni. A részletek ismerete és szeretete nélkül nem lehet valódi kisugárzást teremteni.

- Melyek ezek a részletek?

- Minden évben sok kísérletet folytatunk, a szőlőkkel a területeinken, és a borral a pincében. Ezekkel egyrészt fejlesztjük a szakmai látókörünket, bővítjük a lehetőségeinket, de mindez azért is hasznos, hogy minél jobban érezhessük az anyag rezdülését. Azért a többes szám, mert szeretném, ha az ilyen mélységű kommunikációra többen is képesek lennének a cégnél. Kellően magabiztosnak kell lenni anélkül, hogy átesnél a ló túlsó oldalára. A bor világában szükség van egy kis arisztokratikus nyugalom kisugárzására. Ez az alap, ugyanakkor látszódjon a mester alapossága, a szőlő és a bor iránti alázata, a jövőbe látás, az optimizmus. Érzékeltetni kell, milyen mélyről jövünk, és ugyan már sokat haladtunk előre, de még messze nem vagyunk a végén.

- Alázatosan kell radikálisnak és arisztokratikusnak is lenni?

- A borászatban ezek nem annyira egymást kizáró fogalmak. A legtöbb nehézséget az arisztokratikusság okozza. Akkor voltam igazán arisztokratikus, amikor ezt a legkevésbé engedhettem volna meg magamnak. Volt egy olyan időszak, amikor nem volt pénz a boltba menni, de azt a kereskedőt, aki sokallotta a boromért kért pénzt, mondván, ilyen árak Bordeaux-ban vannak, azt udvariasan elküldtem Bordeaux-ba. Pedig elvileg örülnöm kellett volna, ha legalább fél áron, vagy akár harmadáért elviszi a boromat. De mégsem tettem meg, mert tudtam, abban a pillanatban romba döntöm az egész koncepciót. Hamarosan érkezett egy másik kereskedő, és megadta az általam kért árat.

- Mi a Szepsy-koncepció lényege?

- 1992-től kezdődött az a folyamat, aminek eredményeként kialakult a termelési koncepcióm, és így sikerült elérni egy meglehetősen magas termékminőséget, amelyhez megfelelően magas ár is kapcsolódik. Tíz évvel ezelőtt kezdtem a szőlőtermelésben megvalósítani a csúcsborok megszületéséhez feltétlenül szükséges radikális módszereket. Nem elég, hogy nagyon jó fekvésben legyen a szőlő, mert ha egy tőkének az optimálisnál több fürtöt kell nevelnie, csökken a koncentráció, nem lesz olyan a minőség. Az egyik dűlőnkben például 1994-ben arra volt szükség, hogy már érésben ledobáljuk a fürtök egy részét. Olyan volt az évjárat, hogy láttam előre, még az a kevés szőlő is nehezen aszúsodna be megfelelő módon, amennyit őszig rajta hagytam a tőkéken. Nem tartottak normálisnak, amikor az érett, de még csak alig aszús fürtök egy részét ledobáltam a földre. Jöttek utánam egyes gazdák, felszedték és feldolgozták a gyümölcsöt. Nem bántam, és tény, hogy abban az évben másokkal ellentétben én jó aszút szüretelhettem. Kevés termett, de az nagyon jó volt.

- Még most is különcnek tartják?

- Nem, ugyanis látják az eredményeket. Örülök annak is, hogy e radikális módszernek, tehát a nagyon erőteljes termésritkításnak, vannak szép számmal követői is. A teljes képhez az is hozzá tartozik: a kilencvenes évek első felében Hegyalján befektető külföldi cégek, elsősorban franciák, szintén olyan termelési kultúrát hoztak, amelynek egyetlen célja van, a legmagasabb minőség elérése. Ez és az én kezdeményezéseim erősítették egymást, hatottak egymásra.

- Hogyan radikális a borász?

- Törekedni kell a borok egyensúlyának további finomítására. Az árat nem a természetes cukor mennyisége, vagyis az édesség alapján kell megszabni, hanem az alapján, hogy az édesség milyen egyensúlyi helyzetben, tehát mekkora sav- és alkoholtartalom mellett valósul meg. Koncepciómban törekszem a radikalizmusra. Ennek egyik legfőbb eleme: a megoldások és a minőség terén semmivel sem vagyok elégedett. Nem elsősorban a pénzért kell csinálni az egészet, hanem azért, hogy mindig jobb és jobb legyen a bor.

- Mennyire elégedett akkor az eddig bepalackozott boraival?

- Többnyire nagyon ízlenek, de azt tudom, hogy még egyik sem 100 pontos. A tokaji nagy bor tömör definíciója szerintem az, hogy a magas természetes édesség mellett a legjobban iható, tehát a leginkább optimális cukor-sav arányt felmutató édes bor. Ez a lényege az előbb említett egyensúlynak. Éppen ehhez kell nagyon ismerni a kisebb termőhelyeket, hiszen a jó egyensúly minden évjáratban más-más módon érhető el az egyes dűlőkben vagy dűlőrészekben.

- A radikalizmus az árak kialakítására és a nyereségtervekre is vonatkozik?

- Abban az értelemben igen, hogy tudnunk kell, mi a valódi értéke az egyes borainknak, és az ehhez megfelelő árat következetesen el is kell érte kérni. Nyereség terén nem számolok többel, mint 15 százalék. Pincei áron, tehát nem fogyasztói áron a Szepsy-borok palackja ma 7-8 ezer forint. A hazai piacon a fogyasztói ár 80-90 százalékkal magasabb, külföldön nem ritka a 300 százalékos többlet.

- Melyek egy tokaji borász arisztokratikus vonásai?

- Fontos egy bizonyosfajta nagyvonalúság is. Nem anyagi értelemben, hanem úgy, hogy a veszteségnek látszó dolgokat is meg tudjam lépni a cél érdekében. Ilyen a nyári fürtválogatás, a termés szelektálása, amely eredményeként sokak által jónak tartott aszúszemeket mégsem dolgozunk fel, mert nem igazán jók.

- Cégvezetőként is arisztokratikus?

- Mindig arra törekedtem, hogy emberséges vezető legyek, és a rám bízott, vagy az alkalmazásomban álló emberek jól érezzék magukat a közösségben. Az eredménynek csak úgy van igazán értelme, ha mások is jól érzik magukat a cégben. Ebben a szakmában a legjobb motiváció a példamutatás. Tudják rólam: a legkorábban kelek és a legkésőbben fekszem, látják, hogyan telik egy napom. A Királyudvarnál negyven állandó alkalmazottunk van, de időszaki munkákra ennél jóval több emberrel állunk kapcsolatban. Mivel - szerencsére - nagyon stabil az alkalmazotti csapat, ezért a közeli jövőben valamilyen érdekeltségi rendszert is be szeretnék vezetni, így az eddiginél is jobban tudjuk honorálni, ha valaki mindent megtesz a minőségért. A szőlőtermesztésben csak a Királyudvarnál vannak állandó alkalmazottak az egész borvidéken.

- Mit jelent önnek az ?Év Bortermelője" cím?

- Nagyon örülök neki személyesen is, de Tokajnak is szüksége volt a címre, hogy a figyelem belföldön is ráirányuljon. A hazai piacra üzletileg és referenciaként is szükség van. Az is fontos, hogy a Magyarországra látogató külföldiek itthon is találkozzanak a tokaji borokkal. A presztízsborhoz az is hozzá tartozik, hogy többen akarják megvásárolni, mint ahány vevőnek jut belőle. Hagyományos módon tehát nem lehet reklámozn.

- Hogyan kivitelezhető ez?

- Lesznek például 2002-től olyan termékeink, amelyeket kizárólag árverésen lehet majd beszerezni, még a kereskedőknek is. Lesz ilyen aukció Magyarországon is, valamint Londonban és New Yorkban. Nem az árakat akarjuk felverni, hanem felhívni a figyelmet arra, ez egy nagyon ritka és nagyon értékes termék. Évente néhány ezer palack kerül majd így forgalomba. Egy ilyen aukció esetében legalább olyan fontos a közvetett hatás, hiszen ez is a márkaépítést szolgálja.

Kovács András István