A jogalkotás több a jó szándéknál
Az Mtk. legutóbbi módosítása során néhány változtatás akár el is maradhatott volna. Ugyanakkor hiányzik nem egy, a bírói gyakorlatban gondot okozó probléma egyértelmű, törvényi szintű tisztázása - vélekedik számos szakember. Handó Tünde, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke - hangsúlyozván, hogy a bíró természetesen a mindenkor hatályos jogszabályokat igyekszik a legjobb tudása szerint alkalmazni - több tekintetben egyetért a szakmai kritikákkal. Úgy ítéli meg: a módosítás nem változtatott lényegesen a munkáltatók és munkavállalók jogain vagy kötelezettségein. Esetenként csak megfogalmazásbeli különbség fedezhető fel a korábbi és az új passzusok között, amelynek a joggyakorlat nem sok értelmét látja. Más helyütt viszont bonyolultabbá, váltak a szabályok, ami nehezítheti a jogalkalmazó dolgát.
Nagy figyelem kísérte például a vasárnapi pihenőnapra vonatkozó módosítást. A bíró számára azonban ez tartalmi változást nem jelent - fejtette ki Handó Tünde. Az eddigi szabályozás ugyanis elsősorban azt rögzítette, hogy kik dolgozhatnak rendes munkaidőben vasárnap. Az új azt emeli ki - és így a laikusnak feltétlenül szembetűnőbb, egyértelműbb -, hogy a heti két pihenőnap egyikének vasárnapra kell esnie. Ezt követően sorolja fel azokat a munkaidő-beosztásokat, amelyek esetén felmentést ad a kötelezettség alól.
Lényegében csak a megfogalmazása más annak a szabálynak is, amely előírja, hogy a munkavégzés helyének megváltozása esetén mikor kell a munkaszerződést módosítani. Az előző szabály szerint ez akkor volt kötelező, ha a munkahelyváltozás a munkavállalóra aránytalan sérelemmel járt. Az új megköveteli a munkamegállapodás módosítását akkor is, ha az utazási idő 1-1,5 órával több a korábbinál. Hozzáteszi, hogy a többletutazással felmerülő költségekről a feleknek meg kell egyezniük. Ezt a passzust azonban nem véletlenül nélkülözte máig az Mtk. - mutatott rá a bírónő. A kérdést ugyanis kormányrendelet rendezi. Külön megállapodásnak mindenesetre csak akkor van értelme, ha a rendeletben foglaltnál nagyobb hozzájárulásról szól, ami azonban nem kényszeríthető ki. Így viszont az új szabály hasznossága megkérdőjelezhető.
Jogszabály-módosítás kapcsán a jogalkalmazók gyakran érzékelik, hogy az, akiben a változtatás szándéka megfogalmazódik, egy-egy passzusban gondolkodik csupán, és nem a törvény egészében, illetve figyelmen kívül hagyja az összefüggő - ekként az összhangot is megkívánó - egyéb rendelkezéseket. A jogalkotás azonban sokkal több a jó szándéknál - mondta a bírónő. A jogalkotónak a jogi környezettől a szövegezés gyakorlatáig megannyi szempontra kell figyelemmel lennie.
Jó szándék, a méltányosabb fizetség kívánalma vezérelhette a helyettesítési díj visszaállítását is. Az idevágó szabályok - hosszú évekre visszanyúlóan - sok fejtörést okoznak a jogviták elbírálóinak és az érintetteknek, a munkavállalóknak egyaránt. A bírósági tapasztalatok szerint éppen a szabályozás bonyolultsága miatt kevés a munkaidővel és a díjazással kapcsolatos per. Éppen egy esztendeje egyébként, hogy a helyettesítésből "átirányítás" lett. A bírák szerint ez érthetőbb volt, könnyebben alkalmazható, mint a most elfogadott szabály, amely előírja a pluszjogosultságot, de például nem határozza meg a mértékét. Így számos vita forrása lehet - vélekedett a bírónő.
Felhívta a figyelmet arra: bár az Mtk.-t az utóbbi esztendőkben igen gyakran módosították, mindmáig nincs egyértelműen rendezve egyebek közt a keresetindítási határidők kérdése. Változatlanul gondot okoz az érvénytelenségre vonatkozó passzusok alkalmazása. Hiába ír elő például a törvény bizonyos munkáltatói kötelezettségeket, ha azok elmaradását nem szankcionálja. Hét éve, amióta bevezették, folyamatosan nehézséget okoz a távolléti díj gyakorlati alkalmazása. Régi probléma, hogy a határozott idejű munkaviszony nem szüntethető meg rendes felmondással. Ezt a korlátozást a jogalkalmazók szerint semmi nem indokolja.
