Osztrigaturné Cancale-ban
A kulináris élvezeteket kedvelők Franciaországban nem hagyhatják ki Cancale-t, amely Bretagne-ban, a Mont-St-Michel-öböl északnyugati hajlatában vigyázza a tengert. A kikötővároskának különleges műemléke nincs, viszont itt van az osztrigatenyésztés központja, amelynek kínálata eléri az évi 25 ezer tonnát. Már XIV. Lajos, a Napkirály is innen rendelt naponta friss osztrigát versailles-i palotájába.
A délelőtti laza kikötői séta során szinte belebotlunk az osztriga- és kagylópiacba, ahol nyomban meg is kóstolhatjuk - mintegy tízóraiként - az aznapi friss választékot. Ennek a következő rituáléja van. Pénztárcánknak és ízlésünknek megfelelően kiválasztunk és felnyittatunk 12 darab osztrigát (huitres), majd azonos számú rekeszt tartalmazó műanyag tálcát kölcsönözve letelepszünk csemegézni a rakpart szélére. Az osztrigakofák - kettő közülük szoborként a katedrális előtti főteret díszíti - citromot is kínálnak a kényesebb gyomrúaknak. A citrom emellett az osztrigák tesztelésére is kiválóan alkalmas. A friss példányok ugyanis összehúzódnak a savas "spricc" hatására. Az üres héjakat (félteknőket) azután nemes egyszerűséggel a tengerbe hajítjuk. A "tucatárak" 3-10 euró körül mozognak.
Persze lehet elegánsabban, feldolgozottabb formában is osztrigázni, a tenger egyéb "gyümölcsei" (kagylók, rákok, csigák) kitüntetett társaságában. Csak be kell térni a kikötő számtalan vendéglőjének egyikébe. Kora esti programként mindenképp érdemes kipróbálni a kulináris élvezet eme fajtáját is.
Feltéve persze, hogy többórányi szabad idővel, megfelelő türelemmel és - a különféle szerszámokra és felnyitási technikákra való tekintettel - némi műszaki érzékkel rendelkezünk. Legalább alapfokú francia nyelvtudás vagy szótár sem árt, hiszen az étlapokon általában csak a helyi nyelven közlik a választékot. A kiszolgálás, csakúgy, mint az étkezés, nem gyors, de udvarias, és mindenre kiterjedő. Így például a kellő élvezethez elengedhetetlen fehérborokat még az egyszerűbb vendéglőben is hűtődézsában szervírozzák.
Unatkoznunk persze addig sem kell, míg az újabb fogásokra várunk, hiszen előttünk zajlik a mozgalmas kikötői élet, és nyomon követhetjük, hogy az esti dagály miként tölti meg újra az öblöt. Franciaországban ezen a vidéken a legnagyobb a tenger napi kétszeri vízszintingadozása. A kikötővel átellenben fekvő mont-st-micheli apátság körül például a kora délutáni órákban mintegy 15 kilométerre is visszahúzódik a víz.
Ha mindezek után kíváncsiak lettünk az osztriga- és kagylótenyésztés fortélyaira is, ellátogathatunk a cancale-i szakmúzeumba. Sőt mi több, apály idején kézzelfogható közelségből is megtekinthetjük a kiterjedt osztriga- és kagylótelepeket. A laposabb helyi (bélon) és a domborúbb japán (creuse) eredetű osztrigák ivadékait egyéves korukban telepítik ki a speciális tengeri padokra (parcs a huitres), ahol 3-5 év alatt válnak fogyasztásra éretté.
A bretagne-i konyhát ugyan nem kifejezetten a diétázni kívánók számára találták ki, ám a környék kiválóan alkalmas a felesleges kalóriák ledolgozására. A fürdőzés, úszás mellett hosszú gyalog-, bicikli- és lovas túrák tehetők a sokfelé látványos sziklaletörésekkel, öblökkel tarkított tengerparton. Ha pedig átmenetileg elromlik az idő, akkor néhány órás "dugómentes" utazásal elérhetők a hangulatos műemléki városok, nem beszélve a híres 1944. évi normandiai partraszállás megannyi emlékhelyéről, közülük is mindenekelőtt a caeni Memorialról.
