Dinasztia a hagyományon
Egy 1939-ben indult magyar cukrászdinasztia sarja Fodor István, aki azonban nemcsak saját dinasztiáját és a kecskeméti Fodor Cukrászatot tartja szívügyének, hanem az összes nagy múltú magyar cukrászcsalád tevékenységét is. Nem véletlen, hogy amikor a helyi önkormányzattól megkeresték, hogy találjon ki valami attraktív programot, azt javasolta: szervezzenek egy olyan rendezvényt, amely bemutatja a magyarországi cukrászdinasztiákat. A kecskeméti Hírös Hét Fesztivál keretében az idén meg is rendezték a bemutatót. Mindennap más család hozta el a termékeit. Budapestről bemutatta ínyencségeit az Aguszt és a Daubner dinasztia, Érdről a Pataki cukrászda, Szentendréről a híres Surányi, Veresegyház-Gödöllőről a Sulyán dinasztia, Kunszentmártonból a Talmácsi család. Magyarország büszke lehet arra, hogy legalább félszáz cukrászdinasztiája van, szögezi le Fodor István. Szamos Mátyás vagy Z. Nagyék a Fodor Cukrászat alapítójával együtt kezdték a szakmát, de vannak régebbiek is. A magyar cukrászdinasztiákat vivők nem vívnak élethalálharcot egymással - derül ki Fodor szavaiból. Mint ugyanis elmondta: havonta találkoznak, közösen külföldre utaznak. Néha beülnek valamelyik híres európai cukrászdába. Ha tizenöten vannak, akkor annyiféle süteményből rendelnek egyet-egyet, és végigkóstolják.
Fodor Istvánnak határozott nézetei vannak arról, hogy tudnak fennmaradni s virágozni ma is ezek a nagy dinasztiák. Ami szerinte korántsem egyszerű. Hiszen - mint vallja - a változásokat mindenki másként éli meg, s akinek nincs gyökere, az könnyebben. A dinasztiákban azonban mélyre nyúlnak és erősek a gyökerek: az ősök meghatározták a termékskálát, a díszelemeket és a technológiai fegyelmet, ami csak kicsit módosulhat a gyakorlatban. Ez a cukárszdinasztiák mindegyikére igaz. Ám más a helyzet a termékekkel. Mese ugyanis, hogy léteznek titkos receptek. Mint mondja: egy szakember megkóstol valamit, és szinte azonnal tudja a receptet.
A Fodor Cukrászat tehát a nehezebb utat választotta. Ma is az alapító, Fodor István édesapja által meghatározott konzervatív cukrászat hagyományait folytatja. A kemencék, a habverő, nyújtó- és krémfőző gépek ugyan a legkorszerűbbek, de stabilizálókat, adalék anyagokat nem használnak. Ez sem véletlen, ők már régóta vallják azt, amire egyébként az utóbbi időben egyre többen jöttek-jönnek rá: csak a kézművescukrászat veheti fel a versenyt az uniformizált ízekkel és kinézettel.
Fodor István édesapja nagyon szegény családból származott, tizenhárman voltak testvérek. Számára valódi felemelkedést jelentett, hogy cukrásztanuló lett. Tehetséges és szorgalmas ember volt, így 1939-ben önállósította magát. Cukrászműhelyt és cukrászdát alapított. A kényszer és az ésszerűség úgy hozta, hogy több testvéréből lett cukrász, sőt mester. Volt olyan időszak, amikor öt testvér dolgozott a műhelyben. A mostani cukrászatvezető ebben nőtt fel, olyannyira, hogy gyerekszobáját egyetlen fal választotta el a műhelytől. Már ekkor látszott, hogy egy életre eljegyezte magát a cukrászattal: nagyon sírós gyerek volt, és csak akkor hallgatott el, ha a szomszéd helyiségben meghallotta, hogy verik a habot.
Ennek megfelelően választotta ki tanulmányait is: kémia szakra járt, mert az közel áll a cukrászathoz, csak éppen sokkal mélyebb ismereteket ad. Tanár is lett, ám szavai szerint csak véletlenül. Elismeri, hivatásos pályafutása egy kicsit mindig mellékes volt. Életét az a családcentrikusság határozta meg, amelyet az ősei megéltek. Ha a szüleivel akart lenni, akkor ezt csak a műhelyben tehette. Diákként, később tanárként lyukasórákon is szaladt a műhelybe. Ahogy a parasztgyerek beleszokik a vidéki életmódba, úgy nőtt ő is bele az ízekbe. Ennek ellenére sokáig tanított, ám amikor édesapja 76 évesen már képtelen volt dolgozni, 1989-ben átvette az üzletet.
A jövő pedig ebben a dinasztiában is már megkezdődött. Fodor István ugyanis átadta a stafétabotot fiának, ifjabb Fodor Istvánnak, akinek - minő véletlen - a felesége is cukrász.
