Késnek a kockázatértékeléssel a cégek
December 31-ig minden, február elseje előtt alakult munkáltatónak munkahelyi kockázatértékelést kell készítenie, vagyis számba kell vennie a munkavállalók egészségét, biztonságát veszélyeztető hatásokat minőségileg és szükség szerint mennyiségileg is - áll a munkavédelmi törvényben. A Magyarországon tevékenykedő mintegy 800 ezer munkáltatóból azonban jó, ha körülbelül százezer tud erről a kötelezettségéről - becsüli Varga László, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) főosztályvezetője. A tevékenységüket február elseje után megkezdő cégeknek a tevékenység megkezdésétől számított egy év áll rendelkezésre a kockázatértékelés elkészítéséhez. A munkáltatók döntő többségénél először figyelemfelhívással él az OMMF, ha ez hatástalan, akkor a hatóság közigazgatási határozattal kötelezi a munkáltatót a kockázatértékelés elvégzésére. Ha ez határidőre nem teljesül, akkor százezer forintig terjedő végrehajtási bírsággal szankcionálhatja az eljáró munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő a munkáltatót. Arra a felvetésre, hogy kérdéses az összeg visszatartó ereje, Varga László úgy reagált: a munkaadónak adott határidő lejártával az utóellenőrzések során többször is kiszabható a bírság. Ha pedig a munkavállaló egészségét, testi épségét közvetlen veszély fenyegeti, akkor adott esetben a cég kifogásolt tevékenységét is felfüggesztheti a hatóság, ami profitveszteséget jelenthet. Azonban az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldalának kezdeményezésére a kormányoldal részéről Csizmár Gábor, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára ígéretet tett arra, hogy az OMMF kezdetben nem a szankciókra helyezi majd a hangsúlyt, hanem segítő szándékkal lép fel - emlékeztetett a főosztályvezető, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a hatóság információt is kérhet a teljesítésről. A megyénként 15-20 munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőt foglalkoztató OMMF vélhetően a nagy baleseti statisztikákat mutató építő-, vegyiparban, mezőgazdaságban tevékenykedő cégeket veszi majd először szemügyre.
A munkahelyi balesetek nagy terhet rónak a társadalombiztosításra, ezért folyamatosan napirenden van - a nyugdíjalapok mellett - a harmadik biztosítási ágnak, nevezetesen a baleset-biztosítási rendszernek a kialakítása. Ebből fedeznék például a munkahelyi baleset miatt rehabilitációra, kompenzációra jogosult munkavállalónak járó juttatásokat. A 2004-05 táján induló rendszer a jelenlegi tervek szerint bónusz-málusz elemeket is tartalmazna, és alapvetően a differenciált járulékkulcsokon alapulna. Mindez azt jelenti, hogy a munkaadókat veszélyességi osztályba sorolnák, részben a kockázatértékelés eredményétől függően, és az alacsony baleseti statisztikákat felvonultató cégek kevesebbet, a magas számokat mutatók pedig többet fizetnének a kasszába. Az élőmunka terhei azonban a rendszer bevezetésével érzékelhetően nem növekednének, a pénzalap a már meglévő munkaadói járulékok átcsoportosításából adódna - felelte kérdésünkre az osztályvezető, aki hozzátette: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jelenleg is dolgozik a rendszer kialakításán.
A gazdálkodók többsége egyelőre nem értesült arról, hogy munkahelyi kockázatértékelést kell készítenie, 90 százalékuk pedig azzal sincs tisztában, mit értsen ez alatt - tapasztalja Szabó Pál is. A mintegy 500 hazai cégnél - köztük állami költségvetési intézményeknél - egyebek közt munka- és tűzvédelmi dokumentációs feladatokat ellátó, kockázatértékelést végző Munkavédelmi Center Kft. ügyvezető igazgatója úgy látja: a munkaadók sokszor értelmetlennek tartják a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok számbavételét. Holott a foglalkoztatóknak elemi érdekük, hogy pontosan felmérjék a munkavállalókat érő egészségkárosító hatásokat. Munkahelyi baleset esetén ugyanis a munkaadóknak kell bizonyítaniuk azt, hogy szakértőkkel előzőleg bevizsgáltatták a munkaeszközöket, munkavédelmi oktatásban részesítették az alkalmazottakat, ellátták őket a szükséges védőeszközökkel, és figyelik, hogy munkára képes állapotban vannak-e - magyarázta Szabó Pál. Utóbbi szempont különösen fontos a magas munkahelyi baleseti statisztikákat mutató építőiparban. Itt ugyanis a munkaadók sokszor abban a tévhitben élnek, a munkavállaló tehető felelőssé olyankor, ha mondjuk ittas állapotban szenved balesetet. Munkáltatói szempontból munkabalesetnek minősül az is, ha a munkavállalónak a vállalat érdekében kell elutaznia, és út közben éri baleset.
Ha a munkaadó volt a hibás a baleset bekövetkeztében, akkor a társadalombiztosítás rá terheli a gyógyítás költségeit. Ezt csak akkor kerülheti el a munkaadó, ha bizonyítja, mindent elkövetett a biztonságos munkavégzés érdekében. Ehhez pedig elkerülhetetlen lesz a kockázatértékelésről szóló dokumentum felmutatása - tájékoztatott Molnár Jenő. A hozzávetőleg száz vállalattal kapcsolatban álló Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány igazgatója hangsúlyozta: minden munkahelyen fellelhető valamekkora mértékű kockázat, százszázalékos biztonság nincs. Emiatt is indokolt a kockázatértékelés elkészítése. Ennek során meg kell becsülni, mekkora a károsodás veszélye, és ennek függvényében a vállalat minden irányítási szintjén óvintézkedéseket kell tenni.
