Retusált boldogság

A zseniális mókamester, Robin Williams mostanában nem tréfál: sorra alakítja a gonoszt a vásznon. Legutóbb az Álmatlanság gyilkosaként rémisztette közönségét, most pedig, a Sötétkamra című fimben mint "bolti szarka" teszi a dolgát. Úgy turkál mások életének legféltettebb pillanatfelvételeiben, mintha ő lenne a család feje.

Pedig Sy (Robin Williams) csak egy fotós, aki naponta számtalan képet hív elő. Megbízható, gyors és precíz - áll a szupermarket részlegének szlogenjében. A bizalommal azonban valami nem stimmel. A tömegbe tökéletesen beilleszkedő, néha észrevehetetlen alkalmazott különleges figyelmet fordít egy visszajáró vendégére és annak életére, amely lassan Sy számára olyan lesz, mint egy nyitott könyv. Belecsöppen a család albumszerű mindennapjaiba, amelyek különböznek a sajátjaitól.

A fiatalok szépek, tökéletesek és látszólag mindenük megvan. Ez lenyűgözi, mivel ő mindennek az ellenkezője. Boldogtalan, lelki egyensúlya pedig megbillen, amikor a számára eddig elérhetetlen élet egy karnyújtásnyira található. Mesterséges úton bejáratos lesz oda, ahová csak belsősként juthatna. Elképesztő gondoskodással rendezgeti az ünnepnapokon készült fényképeket. Családi kirándulás, születés- és névnap, nagyi karácsonyi partija. Csak néhány az emlékezetes események közül, amelyeket büszkén mutogatunk évek múltán is.

"Amikor végignézünk egy albumot, csak boldog pillanatokkal találkozunk" - véli Sy, aki könnyedén tesz arról, hogy a szürke, nem várt hétköznapok is bekerüljenek abba a bizonyos gyűjteménybe. A felmerülő hibákat ő teszi rendbe úgy, hogy közben retusálja a képbe nem illő dolgokat. Ám ő se odavaló, a legrosszabbkor kell rájönnie, hogy sorsát már előre megtervezték. A legborzasztóbb pedig, hogy elveszti azt a kis boldogságot is, ami eddig színesítette a hétköznapjait.

Mark Romanek hangulatos pszichológiai művet írt és rendezett a magányról, abból a nézőpontból megmutatva, aminek több köze van a fantáziához, mint a valósághoz. Robin Williams tökéletesen alakítja a főszereplőt. A hétmillió dollárból készült produkció másik, az egyszerűsége miatt rokonszenves szereplője az a Connie Nielsen, aki Az ördög ügyvédjében megszemélyesítette a gonosz lányát. Ő itt is elragadó teremtés.

A kliprendező steril meséjének van egyébként egy fontos, valós figyelmeztető gondolata: ezek után nem árt jobban szemügyre venni, kire bízzuk legféltettebb kincseinket. (TA)

-->