Változatos anyaghasználat jellemzi a 80 éves magyar festőt, Schéner Mihályt, akit a neves magyar költő, Nagy László az "anyagban bujdosó" festőnek nevezett. A magyar népi tárgykultúra iránti szenvedélyes érdeklődés végigkíséri Schéner munkásságát. Külföldi utazásai során készített rajzai, vázlatai sok tekintetben későbbi munkássága forrásának tekinthetők. Alkotói pályáját a legkülönbözőbb stílusú művek sora kíséri. A klasszikus modern művészet eredményeit a hetvenes évektől a népi, archaikus kultúrák szellemiségével, majd a szürrealizmus formaszemléletével ötvözte, miközben kitartóan kutatta a népművészet és a játék hagyományait.

Schéner Mihály munkásságának ismert "jelképe" egyetlen népi motívum, a mézeskalács huszár lett. A népi folklórhoz és a gyermekvilág játékosságához egyaránt kötődő művész egy helyen így emlékezik a téma születésére: "Egy londoni műgyűjtő meghívására jutottam ki 1965-ben pedig Stockholmba, ahol módomban állt megismerni a svédek népi figuráját, a dalarnai falovacskát. Mérges lettem, hogy ha a hajós vikingeknek lehet ilyen jelképük, akkor a magyarnak mint lovas népnek miért nincs. Párizsban voltam, amikor eszembe jutott, hogy itt van nekünk a vásárok kedves figurája, a mézeskalács huszár. Azóta is művészetem jelképe a mézeskalács baba, amely visszautal egészen az egyiptomi fáraók szarkofágjaira."

A folklór világára, a stilizálásra épül Schéner Mihály eddigi életműve is. Szerinte az ősi motívumok közös gyökerekre vezethetők vissza, melyek búvópatakként vándorolnak korokon és kultúrákon át. A mai alkotónak pedig nem lehet más a feladata, mint hogy visszacsempésszen valamit életünkbe a kiveszni látszó szimbólumok világából.

Kaszás Gábor