Nyugat-Európában jobban (el)ismerik

>> Neve közismert, számos titulusa van. Ön minek tekinti magát elsősorban?

- Három vállalatcsoport tartozik hozzám: a Videoton, az Ikarus és a Műszertechnika. Mindháromnál az igazgatóság elnöke vagyok. Korábban a vezérigazgatói státust is betöltöttem, de mára csak a Videotonnál tartottam meg ezt a címet. Ugyanis a napi ügyektől eltávolodva, a stratégiai döntések előkészítésére és meghozatalára kívánok koncentrálni. Ezt szolgálja az is, hogy a három cég központját fizikailag egy helyre költöztettük. Az más kérdés, a napi események ma még a stratégiai ügyeket is átszövik, ezért nem véletlen, hogy az aktuális kérdésekkel kollégáim folyamatosan felkeresnek. Hogy végül is minek tekintem magam? Egy olyan gazdasági vezetőnek, akinek a magyarországi és a világgazdasági folyamatokra is megfelelő rálátása van. Előbbit az MGYOSZ elnöki tiszte mellett a három cég vezetői posztja biztosítja: a Videoton az elektronikai, az Ikarus a járműipari gyártást, a Műszertechnika az informatikai és számítástechnikai ágazatot fedi le. Az export révén az előbbi két cég életét meghatározzák a világgazdasági folyamatok, ezért a globális folyamatokat is napi szinten követem.

>>Az ön fejében elkülönül a három cég?

- Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy mindhárom vállalatcsoport felső vezetésében olyan szakemberek kapjanak helyet, akik csak az adott céggel foglalkoznak, ám önállóan is megfelelő döntéseket tudnak hozni. A legfontosabb információk így is az én kezemben futnak össze. Megteremtettem a lehetőséget, hogy bármelyik céggel közvetlen, érdemi kapcsolatba kerüljek. Ezt szolgálja az a speciális szoftver, amelynek segítségével akár hagyományos, akár mobilkapcsolattal bármelyik vállalat számítástechnikai tűzfalán, a nap 24 órájában át tudok jutni.

>>Miként lehet szinte egész nap szellemi készültségben állni?

- Napjaim nagy részében a komputerem előtt ülve figyelem a bejövő információkat, az eseményeket. Emellett a topmenedzsment tagjai is folyamatosan beszámolnak az ügyek állásáról. Mindez ma már számomra is egyre inkább megterhelő, de talán mégis ebben rejlik a munkám szépsége.

>> Pedig ön sem vállalatvezetőnek, cégtulajdonosnak készült.

- Annak idején 15 éven keresztül nagyon élveztem, hogy egy kutatóintézetben fejlesztőmérnökként dolgozhattam. Ám a nyolcvanas években lehetőség adódott, hogy kétfős gmk-t alapítva mellékjövedelemhez jussak. A piac nyomására hamar bebizonyosodott: ezt is csak teljes szívvel és főállásban művelhetem sikeresen. Ezért váltottam, és két-három év alatt a Műszertechnika az egyik legnagyobb magánvállalkozássá nőtte ki magát. Ám a legbüszkébb arra vagyok, hogy talán ez az egyetlen olyan magánvállalkozás abból az időszakból, amelyik nemcsak, hogy talpon tudott maradni, de a vállalatcsoport ma már 25 milliárdos forgalom mellett folyamatosan nyereséget produkál.

>> Ön pedig a céggel együtt tanulta a vezetéselméletet?

- Szerencsére az alapok megvoltak azzal, hogy a műszaki egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomával széles körű ismeretekhez jutottam. Felnőtt fejjel azt is fontosnak tartottam, hogy a Harvardon a nemzetközi szemléletet is elsajátítsam. Igaz, a diploma megszerzésére ott már nem volt elég időm. Induláskor ösztönös tudásra is szükségem volt ahhoz, hogy a hasznos információkat a jelentéktelenektől meg tudjam különböztetni. Ez a képesség az évek során már automatizmussá vált.

>>És felnőtt fejjel is vállalta az angol nyelv tanulását.

- Tudtam, hogy nemzetközi kapcsolatokat csak biztonságos nyelvtudás birtokában építhetek eredményesen. Jelentős hátránynyal indultam: még a régi időkben a tankönyvek magolásával tanultam meg az alapokat, s igen rossz a nyelvérzékem. Sok évembe tellett, amíg eljutottam odáig, hogy az angol társalgás már nem okozott problémát.

>>Miként sikerült elérni, hogy megbízható embereket gyűjtsön maga köré, s hogy a három cég vezetői személy szerint és a vállalatokat tekintve se érezzék egymás riválisának magukat?

- Talán az egyik erősségem az, hogy mindig odafigyeltem a - divatos szóval - humánpolitikára. Szerencsés, hogy egy kis céggel indultam, és a Műszertechnika kohójában mindenkinek lehetősége volt arra, hogy bizonyítson. A legsikeresebbek a növekvő vállalatcsoport különböző posztjain kaptak felelős beosztásokat. Az már egy hosszabb folyamatot igényelt, hogy a vezetőim is tudják: én nem érzelmi alapon döntök, és nem keverem össze a dolgokat.

>>Miként alakult a három cég-csoport eredményessége?

- Az Ikarus speciális eset azzal, hogy a buszgyártást részben eladtuk a franciáknak, ezzel leválasztva ezt a tevékenységet az összes többiről, külön kezelve a személygépkocsi-ipar beszállítóipari tevékenységet akár a Suzuki, akár a Saab részére. De ugyancsak felértékelődött a teherautókkal, illetve kommunális járművekkel kapcsolatos tevékenység is. A Videoton forgalma évről évre nőtt, 2002-ben - a recesszió ellenére - sikerült megismételni a 2001-es eredményt. A Műszertechnika 22 milliárdos forgalmához még a jelenlegi nehéz időszakban is 6-800 millió forintos nyereség társul.

>>Miként érinti a dekonjunktúra a vállalatcsoportot?

- Ez leginkább a Videoton számára okoz gondot: amíg két éve közel 20 ezer alkalmazottunk volt, mára 13 ezerre esett a létszám, és tartani lehet attól, hogy az év végére 10 ezer alá csökken. Vagyis, ha a jelenlegi gazdaságpolitikai irányvonal nem változik, nemcsak attól kell tartani, hogy nem lehet új munkahelyeket teremteni, hanem attól is, hogy tovább csökken a foglalkoztatottak aránya. Folyamatos a tőkeelszívás a reálszférából, s az így keletkezett nyereség szétosztása az improduktív szférába. Mára országosan még csak 5,6-ről 6 százalékra nőtt az állástalanok aránya, de ha a tendencia megállítására nem sikerül egy komplex gazdaságpolitikai eszközrendszert kidolgozni, akkor azzal számolhatunk, hogy a munkanélküliség 2003-ban már súlyos mértéket fog ölteni.

>>Arra nem gondolt, hogy a Videoton márkanévvel ismét érdemes lenne megjelenni a piacon?

- A nevünket viselő termékkel nem vagyunk jelen a piacon, de azért a Videoton márkanevet az egész világon a megbízható beszállítói partnerek között jegyzik. Az önálló márkanév felépítése nem csak akarat kérdése. Mára az elektronikai piac teljesen globalizálódott, s rendkívül komoly munkamegosztás érvényesül.

>>Ön már a kilencvenes évek elején hangoztatta: a magyar cégek szinte egyetlen esélye a beszállítói státus.

- Mára ennél többet értünk el. Nem bérmunkát végzünk, hanem stratégiai beszállítók vagyunk. Annak idején a beszállítás legelemibb formájával, a bérmunkával kezdtük. Innen építettük fel a stratégiai partnerséget a globális cégekkel, akikkel már nemcsak gyártási, hanem fejlesztési együttműködéseink is vannak. Így arra is rálátásunk nyílik, hogy a világpiac merre halad tovább. De hogy milyen erős a Videoton pozíciója, azt jól mutatja: az Olivetti kivonulásával az olaszoknak ma már nincs ehhez hasonló zászlóshajójuk. Kelet-Európában sem találni hasonlót. Egyedül talán a bolgárok büszkélkedhetnek majd ilyennel, de az ottani legnagyobb elektronikai vállalat, amelynek megerősítéséért sokat teszünk, a Videoton tulajdona.

>> Az ön pályafutása azért sem hétköznapi, mert bár az MDF egyik alapító tagja, nem poli-

tikusként, hanem gazdasági szakemberként ért el sikereket. Így választották az MGYOSZ elnökének is. Mennyire tudta elfogadtatni magát a jelenlegi kormánnyal?

- Gazdasági kérdésekben nem az érzelmek vezérelnek. Akkor sem a politikai megfontolás, hanem a szakmai tisztesség vezet, amikor az MGYOSZ elnökeként megszólalok. Így volt ez legutoljára is, amikor a magas kamatok és a magas forintárfolyam ellen emeltem fel a szavam. Nem arra gondoltam, hogy ha a tendencia folytatódik, abba bele is bukhat a kormány, hanem arra, hogy mindez tovább rontja a magyar ipar versenyképességét. Ez pedig már nemcsak a kormány, hanem az egész ország bukását idézheti elő. Szerencsére a várt kedvező fordulat bekövetkezett, de még mindig van miért aggódnunk.

>>Miként látja az MGYOSZ elismertségét?

- Hadd kezdjem egy személyes példával. A legutóbbi kormánydelegációt én is elkísértem Párizsba, ahol egy üzleti reggelin a francia társszervezet elnöke, Francoise Perigot, aki személyesen ismert engem, egyértelműen kifejtette a magyar miniszterelnöknek: Kelet-Európában nekik az MGYOSZ az első számú partnerük. Tanúság erre, hogy az ő felkérésükre indultunk együtt egy európai uniós tenderen, amit meg is nyertünk. De nemcsak a franciákkal, hanem például az olasz és a német társszervekkel is nagyon jó az együttműködésünk. Brüszszelben saját képviselőnk dolgozik. Így túlzás nélkül állíthatom, Nyugat-Európában jobban ismernek és elismernek minket, mint idehaza. Ráadásul a francia, a német vagy az olasz gyáriparosok szervezetének már csak a tradíciók és a tagvállalatok gazdasági súlya miatt is lényegesen nagyobb partnerkapcsolata és helyi érdekérvényesítési képessége van, mint nekünk.

>> Miként jellemezhető ez?

- Ha a helyi gyáriparosok Nyugaton vészjelzéseket adnak le a kormánynak arról, hogy a gazdaság nem a megfelelő mederben halad, akkor ott ezt a jelzést nagyon komolyan veszik.

>> Ön annak ellenére vállalja ezt a társadalmi munkát, hogy gyakran még a hivatalos utazásokat is a saját vállalatai fizetik. Miért?

- Manapság talán furán hangzik, de én tényleg szeretnék másoknak is segíteni. Amikor az ember mögött ilyen gazdasági erő van, már nem lehet k az az egyetlen szempont, hogy az ő cégei sikeresek legyenek: az országra is gondolnia kell. Szerencsére az MGYOSZ elnökeként már egy-két jó eredményt is sikerült elérnem. A legbüszkébb arra vagyok, amikor 1995 januárjában, az érdekegyeztető tanácsban Békesi László akkori pénzügyminiszter az én javaslatomra fogadta el a társasági adó 36-ról 18 százalékra való csökkentését. Az MGYOSZ elnökeként arra is figyelek: melyek azok az iparágak, amelyek az elmúlt tíz évben elsorvadtak, ám az uniós csatlakozás során a nagyobb hozzáadott érték miatt felértékelődhetnek. Sajnos a gazdaság jelenlegi helyzete miatt a magyarok - a kereskedelem kivételével - ma már nemigen mernek vállalkozni. Fontosnak tartom azt is, hogy a távol-keleti tömegáruk ennél jobban már ne árasszák el az országot. Készíttettem egy tanulmányt, ami meglepő eredményt hozott: míg Spanyolországban egy távol-keleti cipő 5 dollárért jut be az országba, hozzánk mindössze fél dollárért. Mindezt látva a miniszterelnök is elfogadta, hogy a hazai minőségi ipar védelme szempontjából a 24. órában vagyunk.

>>Milyen vezetőnek tartja magát?

- Húsz évvel ezelőtt biztosan sokkal keményebb voltam. Szinte hadvezérként hajtottam előre az embereimet. Ma már távol állnak tőlem az érzelmi kirohanások. De ma is minden munkatársam tudja, az utolsó töltényig képes vagyok harcolni. Erre az Ikarus esete a legjobb példa, amit képletesen szólva a gödör előtt egy méterrel tudtunk csak megállítani. E mentalitást a vezetőimtől is elvárom.

>>Egy ilyen jelentős cégcsoport esetében gyakran már a karizmatikus vezetési stílus is kevés lehet. Mire van még szükség?

- Arra, hogy a globális folyamatokat felismerve cselekedjünk. Azaz: a nemzetközi munkamegosztásba bekapcsolódva az exportra kell koncentrálni. Igaz, a politika gyakran nem érti, miért van szükség egy magyar tulajdonú globális partnerre. De aki mélyebben elgondolkodik, felismeri azt a szükségszerűséget, hogy ez az érdeke a cégnek és az országnak egyaránt. Az ilyen vállalatok húzzák előre a magyar gazdaságot.