Új termékek tömege a határidős és opciós piacon
A nagyobb magyar vállalatok többsége a sávszélesítés óta megtanulta az egyszerűbb fedezeti termékek használatát, kifinomult stratégiára azonban eddig nem volt szüksége. A forint folyamatos erősödését ugyanis az exportőrök kitűnően kezelni tudták egyszerű határidős ügyletekkel, az importőröknek pedig még erre sem volt szükségük. Jelenleg többnyire csak azok az exportáló cégek nem kötnek fedezeti ügyletet, amelyek természetes hedzselés révén védve vannak. A leggyakrabban olyan - főként külföldi tulajdonossal rendelkező - vállalatokról van szó, amelyek importálják a nyersanyagokat és exportálják a késztermékeket. A forintgyengüléssel azonban relatíve rosszul jártak azok a vállalatok, amelyek 245 forinton előre eladták devizában keletkező árbevételüket, az esetek többségében fél-egy évre, néha hosszabb futamidőre is. A 245 forinton kötött egyéves határidős ügylet ára 255 forint körül van, tehát a többség eurónként 10 forintot veszít a kötésen, amennyiben lejáratkor az euró a jelenlegi 266 forintos árfolyamon marad - állítja Országh Mihály, a K&H Bank treasury munkatársa. Az egyszerű határidős ügyleteket kötő társaságoknál az export jövedelmezőségének javulása ugyanis csak 3-6 hónapos, esetleg egyéves késéssel jelentkezik. Ezek a cégek most csupán az exportbevételnek nem fedezett, kisebb hányadán realizálnak némi árfolyamnyereséget. Azok a cégek, amelyek még nem használták ki banki limitjüket, most sietve feltöltik pozícióikat, akik pedig 3-6 hónapos fedezeti ügyleteket kötöttek, ezúttal hosszabb határidőkre is vásárolnak akár 10-20 millió eurós határidős ügyleteket.
Úgy tűnhet tehát, hogy azok jártak pórul, akik prudensek voltak és fedezték kockázatukat. Ez azonban nem lesz mindig így, ezért ajánlatos olyan stratégiákat kialakítani, amelyekkel a kedvező lehetőségek is kihasználhatóak, és a biztonság is megmarad - javasolják a treasuryk munkatársai. Az exportőrök számára kínálkozó igen kedvező árfolyam gyors kihasználásán túl ugyanis a vállalatoknak érdemes felkészülniük arra, hogy a forintárfolyam viszonylagos kiszámíthatóságának korszakát a bizonytalanság váltja fel. Jó hír, hogy a bankok új termékekkel jelentek meg a piacon, amelyek a magyar vállalatok legégetőbb problémáit - például a magas költségeket és a kisebb cégek tervezhetetlen pénzáramlása miatt fellépő gondokat - kezelni tudják.
A leggyakoribb kifogások egyike az, hogy a fedezeti ügyletek - különösen az opciók - túl költségesek. A forintárfolyam ingadozásának növekedése miatt valóban akár 50 százalékkal is nagyobb lett a határidős ügyleteknél a banki marzs, amelyet az árfolyam kialakításánál érvényesít a pénzintézet. Az év elején a hat hónapra kötött - egymillió eurós - határidős ügyletek marzsa 25-30-ról 30-40 fillérre, 5 millió eurós kötésnél 20-ról 30 fillérre nőtt. A 6 hónapos határidős ügylettel (forwarddal) megegyező kötési árfolyamú euróeladási opció ára pedig az év elején még 2,5 százalék volt, jelenleg viszont már 3,5 százalék. Ha tehát hat hónapos határidőre akar a vállalat opciót venni 1 millió euró eladására, mintegy 35 ezer eurót előre ki kell fizetnie.
A legszélesebb körben alkalmazott módszer a költséges fedezeti ügyletek elkerülésére a természetes hedzs, a bevételek és a kiadások valutanemének összehangolása. Azok a vállalatok, amelyek alkupozíciója ezt lehetővé teszi, igyekeznek külföldi vevőikkel olyan valutában elszámolni, amelyben költségeik többsége keletkezik, forgóeszközhitelt pedig olyan valutában vesz fel, amelyben bevételei befolynak. Volt rá példa, hogy exportra termelő vállalat minden kiadását, még a bérköltségeket is az euróhoz akarta indexálni. A természetes fedezésre azonban nem minden cégnek van lehetősége. Számos olyan termék van a piacon, amellyel egy ügyfél csökkenteni vagy eliminálni tudja a kockázat fedezésére vásárolt opciók költségét.
Ilyenek az úgynevezett zéróprémiumos, nullköltséges struktúrák, mint például a gallér, a részt vevő, illetve az átválható forward. Az opció értékét csökkenteni lehet azzal is, hogy az aktuális forwardárfolyamnál kedvezőtlenebb szintről biztosítunk védelmet, amolyan "katasztrófavédelmi" célból - javasolja Kurali Zoltán, a Citibank treasury strukturált derivatívákkal foglalkozó munkatársa.
Gyakori probléma, hogy a bankoknál 50-100 ezer euró az a határ, amelytől már hajlandóak fedezeti ügyletet kötni. Azok a kisebb vállalatok, amelyeknek ez az összeg túl magas, összegyűjthetik egy időszak alatt várható bevételeiket, és azok árfolyamkockázatának fedezésére az árutőzsdén vehetnek eurókontraktusokat. Ezek a termékek azonban mind az összeg, mind a lejárati idő tekintetében kevésbé rugalmasak, mint a banki ügyletek. Mégis érdemes a kis cégeknek árutőzsdei kontraktusokkal fedezni az árfolyamkockázatot, akkor is, ha a lejárat és az összeg nem pontosan illeszkedik. Annak a költsége ugyanis, hogy a szükségesnél hosszabb ideig marad nyitva a pozíció, nem haladja meg a tranzakciós költséget.
Ha olyan valutában keletkezik a vállalat bevétele, amelynek nem alakult ki a forinthoz viszonyított piaca, ketté lehet bontani az ügyletet. Akkor is hasznos két külön tranzakciót kötni, ha a bevétel dollárban keletkezik, de a dollár-euró és az euró-forint esetében ellentétes irányú elmozdulásra számíthatunk. Amelyik viszonylatban kedvező elmozdulás várható, ott opció vásárlásával lefölözhető a haszon, ahol kedvezőtlenre, ott határidős ügylettel csökkenthető a veszteség.
Sok vállalat azért tartózkodik a határidős ügyletektől, mert kiszámíthatatlan, hogy a vevő mikor és milyen ütemezésben fizet.
Az időzítési probléma megoldására - azon az egyszerű megoldáson kívül, hogy a határidős pozíciót a fizetési határidőnél tovább hagyja nyitva - a vállalat vásárolhat például amerikai opciót is, amelyet a devizaszükségletének megfelelően hívhat le futamidő előtt, tört összegekben is (például 25 ezer eurónként). Az opció hátránya az előre kifizetendő költség, előnye a fentieken túl, hogy a vásárolt opciós opciónak a díjon kívül nincs költsége, azaz ha az árfolyam mégis kedvezően alakul, abból a vállalat 100 százalékban részesedik.
Ha a vállalatnak az a gondja, hogy nem akar találgatni, mikor jön el az ideális pillanat a fedezeti ügylet megkötésére, választhatja az átlagárfolyamos forwardot, illetve opciót, amelyben nem egy adott időpont árfolyamától, hanem például egy év átlagárfolyamától függ a forward, illetve opciókötési árfolyama. Azok az exportőrök, amelyek az év elején ilyen ügyletet kötöttek, ebben az évben profitálni tudtak az év közben bekövetkezett forintgyengülésből.
