Akit a kockázati tőke elcsábított

Minden a közgazdaság-tudományi egyetemmel kezdődött, hiszen bár Zombory Viktóriát a humán és a reál tárgyak is érdekelték, nehezen tudta eldönteni, hova is adja be jelentkezését. Végül a közgazdaságtan mellett voksolt, mivel ez ötvözi mindkét szférát. Mint mondja, ez kiváló választás volt. A diploma megszerzését követték a doktori tanulmányok. A fejlődő országok makrogazdasági alakulását vette górcső alá, amelynek keretében egyéves ösztöndíjon is részt vett a brightoni Sussex Egyetemen. Kutatóként kezdte pályafutását a Magyar Tudományos Akadémiánál. A rendszerváltozást követően úgy látta, kiszélesedtek a lehetőségei. "A gyakorlati terület vonzott, aktívan részt szerettem volna venni a gazdaság fejlesztésében" - mutat rá Zombory Viktória. Egy számítástechnikai magáncégnél helyezkedett el pénzügyesként, ami csupán egy rövid átmenetnek bizonyult: 1991-ben a kockázati tőke üzletág "szippantotta" magához, amely azóta sem engedi el.

"A pénzügyi területhez hű maradtam. Ez az ágazat a lehető legsokrétűbb, hiszen a cégek működése mellett a menedzsmentről is szól, s nem csupán stratégiai segítséget nyújtanak a társaságok, hanem pénzügyi és kereskedelmi kapcsolatokat is" - magyarázza az igazgató, aki elmondása szerint az elmúlt 12 évben egyáltalán nem unatkozott. Jó hátszelet biztosított korábbi munkahelye, a számítástechnikai vállalat is. Ez az iparág "haladónak" számított abban a tekintetben, hogy az 1980-as évek közepétől ezen a területen jöttek létre az első magánvállalkozások, így az átalakulásban is húzószektornak bizonyult. Ráadásul a felvásárlásaikkal befektetőként léptek fel, hasonlóan a kockázati tőkéhez. Mivel a befektetések, illetve azok értékelése is Zombory Viktóriához tartozott, a kockázati tőke nem jelentett 180 fokos fordulatot életében.

A Magyar-amerikai Vállalkozási Alaphoz, majd az Első Magyar Alaphoz került, amelyek az ágazat első hazai szereplői voltak. Az alapok meglehetősen széles portfóliót építettek ki, ráadásul fontos szerepet játszottak a hazai magángazdaság kialakításában. Ez egy olyan korszak volt, amikor a társaságok bővüléséhez, technikai innovációjuk finanszírozásához a kockázati tőke jelentette az egyedüli utat - emlékszik vissza a kezdetekre Zombory Viktória. Nem volt könnyű akkoriban abban a tekintetben sem, hogy a cégek mellett a menedzsmentnél is óriási elmaradás mutatkozott. A menedzser számítástechnikai, távközlési és gyógyszeripari projektekkel foglalkozott. "Vonzódásom a számítástechnikához adott volt, hiszen ezen a téren már volt tapasztalatom" - indokol. A másik kettő felé az érdeklődése vitte. A két alapnál töltött hétéves időszakból a Recognitát tartja számon legkedvesebb tranzakciójaként. Az ügylet mind a kockázatitőke-befektető, mind a tulajdoni részesedéssel rendelkező dolgozók számára nagy siker volt. A cég azóta is folyamatosan fejlődik, miután a MAVA 1996-ban értékesítette, egyre több tevékenységet hoz be Magyarországra, s az sem elhanyagolható szempont, hogy a menedzsment, köztük a vezérigazgató, azóta is a helyén van. A kudarcok sem kerülték el a kockázati tőke alapokat, aminek legjellemzőbb példája talán a hazai élelmiszeripar egyik jelentős vállalata: a kimondottan orosz exportra létrehozott társaságot az 1998-as válság megrengette. Ebből az a tanulság, hogy egy cég életében egyik exportpiac se játsszon túlságosan hangsúlyos szerepet, s a legfontosabb a belföldi piaci pozíciók erősítése. Ezáltal lesz ugyanis a vállalkozás kevésbé érzékeny a környezet változásaira - fejti ki.

Az egy országra fokuszáló alapok dominanciája azonban "megkopott" az idők folyamán, s az országalapok helyett a regionális konstrukciók kerültek a befektetők érdeklődésének középpontjába. Egy ország nem tudott vonzó lehetőségeket kínálni a befektetőknek, ráadásul az EU-csatlakozás egyre valószínűbbé válása is hozzájárult ahhoz, hogy Cseh-, Lengyel- és Magyarországot egy tömbben kezdték kezelni a piaci szereplők. Az új idők szele vezette Zombory Viktóriát a Raiffeisen-csoporthoz, amely 1998-ban döntött úgy, hogy létrehozza regionális alapját. A pénzintézet a közép-európai országokat tekintette elsődleges piacának, s az ebben rejlő lehetőségek kiaknázása megfelelő vonzerőt jelentett számukra. Bár Varsóban és Prágában is nyitott irodát a Raiffeisen Private Equity Management a budapesti mellett, a munkamegosztás egyáltalán nem helyhez kötött. Ha például egy lengyel nyomdaipari céget kell megvizsgálni, akkor is a budapesti központ egy szakembere veszi górcső alá a társaságot, hiszen a vezető nyomdaipari csoport, a Cofinec kivásárlását már sikeresen megoldottuk - tudjuk meg. Az alap már túl van több sikeres magyarországi ügyleten, az InterComba, illetve Stollwerckbe történt befektetés révén. Mint Zombory Viktória fogalmaz: ehhez a munkához türelem kell. Egy tranzakció előkészítése akár fél évig is eltarthat, s a pakliban az is benne van, hogy épp a végén, nem kevés pénz befektetését követően hiúsul meg. "Most is több hasonlóan érdekes tranzakción dolgozunk" - teszi hozzá.

A napi stressz mellett a legjobb kikapcsolódást a kertészkedés jelenti az igazgató számára, aki szívesen fedezne fel távoli tájakat, ha lenne rá ideje. S mivel a kockázati tőke jövőjét is optimistán látja Zombory Viktória - főként, ha egy törvénymódosítás eredményeként a nyugdíjalapok is beszállhatnának ezen társaságokba -, azt ígéri, nem lesz hűtlen az ágazattal szemben.