Nagybánya Szentendrén
A magyar festészet történetében Nagybánya hagyománya kivételes jelentőségű. A legutóbbi évtized talán legnagyobb művészettörténeti "felfedezése" a magán- és közgyűjtemények, valamint a műkereskedelem egyik legjobban csengő "névjegye" lett. A komoly kisugárzású művésztelepnek otthont adó város a XIX. század végétől vált a Münchenben, Párizsban, valamint Pesten dolgozó festők célpontjává, s a művésztelep fogalom lett a magyar plein-air festészet képviselői és méltatói körében. Sőt: később az úgynevezett "neósok" belső forradalma nyomán épp Nagybányán keresztül juthatott el a fauvizmus, a kubizmus és az expresszionizmus irányzatának jellemző formavilága a hazai képzőművészet vérkeringésébe.
A szentendrei Művészetmalomban a három emeletet betöltő, impozáns kiállításon a nagy "öregek" - mint például Réti István, Csók István, vagy Iványi Grünwald Béla - alkotásai mellett ott függnek a kiállítási anyag törzsét képező, "neós" generáció szinte valamennyi képviselőjének munkái is. Együtt látható a kiállításon például Czóbel Béla néhány korai alkotása, több - ritkaság számba menő - Galimberti Sándor-mű.
Nagybánya művészettörténeti jelentősége azonban korántsem ért véget az 1930-as évekkel, hiszen a művésztelepen mind a mai napig jelentős alkotómunka folyik, s talán épp ez utóbbi tény tudatosítása lehet a kiállítás egyik legfontosabb célja. A háromszintes épület legfelső emeletén a művésztelepen ma alkotó művészek - többek között Véső Ágoston, Bitay Zoltán, Dudás Gyula - alkotásait láthatják az érdeklődők.
Az összesen 71 festőt felvonultató, elsősorban Somlói Antal, Margaritovics Kornél és Bélai György magángyűjteményéből származó művekből rendezett kiállítást kiegészíti egy kisebb, fotókból válogatott kamaratárlat. A felvételek segítségével a ma is Nagybányán élő művészek életéről, valamint a festői táj és a város ihlető szépségéről alkothatnak átfogó képet a kiállítás látogatói.
