Nem kell mindig engedély
A személyi jövedelemadó szempontjából önálló tevékenységnek számít minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély oly módon jut bevételhez, hogy annak költségeit ő viseli, a tevékenység végzéséért és eredményéért ő felelős. Az önálló tevékenység sokféle lehet, de - néhány kivételtől eltekintve - valamennyi önálló tevékenységre azonos adózási szabályokat kell alkalmazni.
A jövedelem megállapítását illetően két választási lehetőség van. A tevékenységből származó jövedelmet egyrészt tételes, számlák (bizonylatok) alapján történő költségelszámolással, másrészt a bevétel 90 százalékában lehet meghatározni. Fontos tudnivaló, hogy e választási lehetőség egyben kötelezettséget is jelent, ugyanis bármelyik jövedelemmegállapítási módszert választja az adózó, azt kell alkalmaznia valamennyi önálló tevékenységéből származó jövedelme megállapítására.
Az önálló tevékenység körébe tartozik különösen: a megbízásos jogviszony alapján végzett munka, a szellemi tevékenység, ingatlan-bérbeadás (ha az nem termőföld), a gazdasági társaság magánszemély tagja által külön szerződés szerint teljesített mellékszolgáltatás (ha a költségeket nem a társaság, hanem a tag viseli), a mezőgazdasági őstermelői tevékenység (ideértve a családi gazdálkodást is) és az egyéni vállalkozói tevékenység.
Vannak olyan tevékenységek, amelyekre külön szabályok vonatkoznak. Ilyenek az egyéni vállalkozásból, a szellemi alkotásból, a mezőgazdasági őstermelésből, az építmény-bérbeadásból, az egyes kis összegű kifizetésekből, az erdővéghasználattal érintett faállomány értékesítéséből származó jövedelmek. Így például a szellemi tevékenységek jövedelmét tételes költségelszámolással vagy a bevétel 90 százalékában lehet megállapítani, és annak 25 százalékával, legfeljebb 50 ezer forinttal csökkenteni lehet az összjövedelem alapján kiszámított adót.
A termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó bevétel egészét jövedelemnek kell tekinteni, amely után az adó 20 százalék. A bevétel része a kapott költségtérítés is. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni, ha a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély a tételes átalányadózást választotta. Nem kell alkalmazni a falusi vendégfogadás esetében sem ezt az előírást mindaddig, amíg a falusi vendéglátás bevétele a 600 ezer forintot nem haladja meg.
Nem szabad elhanyagolni a megfelelő dokumentáció vezetését sem. Az önálló tevékenységet végző magánszemélynek bevételi nyilvántartást kell vezetni, illetve aki a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, a bevételei mellett költségeit is dokumentálnia kell. Ez csak azoknak az adózóknak megengedett, akik nem kötelezettek az általános forgalmi adó fizetésére, illetőleg áfalevonási jogot nem érvényesítenek, valamint alkalmazottat, illetőleg segítő családtagot sem foglalkoztatnak - nekik ugyanis már pénztárkönyvet vagy naplófőkönyvet kell vezetniük. Az önálló tevékenységből származó jövedelmek adózására vonatkozó részletes szabályokat a személyi jövedelemadóról szóló, többször módosított 1995. évi CXVII., az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított 1992. évi LXXIV., valamint az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. törvény tartalmazza.
