A fogyatékosoknak nincs erejük "szabadságharcokat" indítani

- Vannak adataik a fogyatékosok számáról?

- A héten jelenik meg a 2001-es népszámlálás fogyatékosokra vonatkozó kötete. Ennek alapján 577 006 fogyatékos ember él Magyarországon, ami a lakosság 5,7%-át jelenti.

- Miről rendelkeznek még pontos információkkal?

- A problémákról. És ezek arra utalnak, hogy sem az állam, sem a civil szervezetek nem tesznek meg mindent a fogyatékos emberek érdekében. Első lépésként az államnak komolyan kellene venni az Esélyegyenlőségi Törvényt, amiben határidők vannak lefektetve. A közhasználatú épületek akadálymentesítése sem halad kellő sebességgel, holott ennek ütemezését törvény határozza meg. Sok pénzt fordítanak erre a célra különböző tárcáknál, de nem eleget.

Ugyanakkor a civil szervezetek is többet tehetnének. Az Esélyegyenlőségi Törvény megadja a lehetőséget arra, hogy büntethető legyen a fogyatékosság miatti diszkrimináció, s ezt a lehetőséget kihasználhatnák a fogyatékosok szervezetei. Emlékezzünk viszsza a Centrál Kávéház példaértékű perére. A folyamat egyfajta játszmának is tekinthető: a kormányzat sakkozik a költségvetéssel, hiszen minden csoportnak nem lehet egyszerre megfelelni, és amelyik érdekcsoport jobban tudja képviselni a saját érdekeit, annak nagyobb állami támogatás jut. A szervezetek ugyanakkor dilemmával néznek szembe, mivel finanszírozásuk az államtól függ. Kérdés, hogy együttműködjenek-e vagy menjenek szembe, hiszen provokálni veszélyes. Ugyanakkor ki csináljon "balhét" a mozgássérülteket érő sérelmek miatt, ha nem maguk a mozgássérültek?

- Nem lehet, hogy a fogyatékosok egyszerűen nincsenek tisztában a jogaikkal?

- Szerintem nem ez a baj. Mindenki észreveszi, hol marad hátrányban, hol bánnak vele érdemtelenül. De a fogyatékosok egy jelentős része számára olyan kihívásokat jelentenek a mindennapok - pont a fizikai és társadalmi környezet miatt -, hogy ez felemészti energiáikat, és nincsen erejük "szabadságharcokat" indítani.

- Mik ezek a "hétköznapi harcok"?

- Egy fogyatékos, egy mozgássérült embernek többszörös energiájába kerül ugyanazt végrehajtani, mint egy nem fogyatékosnak. Vegyünk csak egy példát. Az önálló munkavállalás kulcsfontosságú lehet a fogyatékos emberek számára, de a népszámlálás azt mutatja, hogy általában segéd- és betanított munkákban foglalkoztatják őket. A probléma az oktatásban gyökerezik, hiszen a kvalifikált munkához elengedhetetlen a szakirányú végzettség. Evidens, hogy akkor szerezhetne magasabb végzettséget egy fogyatékos fiatal, ha tudna iskolába járni. Ez azonban több mint problematikus. Egy példát mondok: Végeztünk egy felmérést Budapesten, a mozgássérültek általános iskolájában, és kiderült, hogy sok gyermek azért jár oda, azért költözött - sokszor a család teljesítőképességét meghaladó áldozatvállalás árán - Budapestre, és lett kollégista, mert a saját településén nincs olyan általános iskola, ahol be tudnák fogadni. Otthon egyszerűen nem tud bemenni az épületbe, nem tudja használni azokat az alapvető eszközöket, amelyek kortársainak természetesek. És itt még csak az általános iskola szintjéről beszélünk! Mást mondok: meg kell nézni, hogy a budapesti középiskoláknak hány százaléka akadálymentes mindenféle szempontból. Higgye el, milliószor több munkát és nagyobb elszántságot kíván meg az alapvető képzési rendszerekben való részvétel a mozgássérültek számára.

Minél magasabb végzettséget szerez valaki a fogyatékos emberek közül, nyilvánvalóan annál nagyobb az esélye arra, hogy megfelelő munkahelyet találjon. Ugyanakkor, még így is szélmalomharcnak tűnhet a küzdelem, hiszen a felsőfokú végzettségűek között a nem mozgássérülteknél jóval kisebb az esélye az elhelyezkedésre.

A speciális iskolák pedig ahhoz vezetnek, hogy már gyermekkorban természetessé válik a szegregáció. Egyrészt a mozgássérült gyerekek számára, hiszen kívül kerülnek az általános oktatási kereteken, másrészt nem fogyatékos kortársaik számára is, hiszen a fogyatékosok ismeretlenek - így titokzatosak, akár félelmetesek maradnak számukra - természetessé pedig egy olyan környezet válik, ahol nincsenek mozgássérültek. Holott csupán a fizikai környezet átalakításáról lenne szó. Tagadhatatlanul sokrétű és sok pénzbe kerülő átalakításáról, de döntően mégiscsak erről.