Folytatódó vita a régiókról

A Magyarországon létező huszonkét borvidék irreálisan sok - ez az, amivel az ágazatban érdekelt szakemberek, termelők, kereskedők zöme egyetért. Hozzáteszik: a tagoltság elsősorban nemzetközi szinten teszi átláthatatlanná a helyzetet - a külföldi kereskedő és vásárló számára nem azonosítható a termékek identitása -, ami rontja a magyar bor versenyképességét. A rendszer egyszerűsítését ugyanakkor szinte mindenki másképpen képzeli el. Ennek eredménye, hogy az új bortörvénynek a kormány által elfogadott tervezete az erre irányuló törekvések ellenére sem csökkenti a borvidékek számát, ám megteremti a borvidéki régió fogalmát. Vannak, akik állítják: nem szakmai, inkább "ágazatpolitikai" döntés született.

A borvidéki régió jogszabályba foglalása anélkül ad önkéntes alapon jogot a borvidékek szerveződésére, hogy azok számát jelentősen mérsékelné - állítja szembe a kategóriákat Botos Ernő Péter. A kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet vezetője szerint a radikális és szükséges változtatást a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a földművelésügyi tárca sem merte felvállalni, holott erre piaci okokból igen nagy szükség lenne. Botos Ernő Péter úgy látja, a régiók létrehozása révén a rendszer nemhogy egyszerűsödne, bonyolultabbá válik: a huszonkét borvidékhez köthető minőségi nedűkön túl megjelennek a "régiós" italok, így még nehezebb lesz eligazodni. További gond, hogy tisztázatlan a borok ellenőrizhetősége, miután a régióhoz tartozó borvidékek hegyközségi tanácsai a több borvidékről összeszüretelt termékek kontrollálására nem lesznek illetékesek.

Másképpen látja Urbán András. A HNT főtitkára azt mondja, nem helyes, ha a politika adminisztratív eszközökkel kíván kötelező érvényű döntést hozni, amely termelők ezreinek sorsát befolyásolná. Urbán András szerint szerves fejlődés útján lehetséges a tisztulás, azaz a termelőknek kell belátniuk, hogy a borvidékek számának csökkentése az ő esélyeiket javítja. Arra a felvetésre, hogy az egyszerűsítésnek egzisztenciális vetülete is van, azaz ellentétes a hegyközségi apparátusokban foglalkoztatottak érdekeivel, a főtitkár azt válaszolta, "nem fizetik olyan jól őket", így ez legfeljebb "hiúsági kérdés". Azt ő is elismerte, ellentmondás van abban, hogy míg az elmúlt két és fél évtizedben a területek nagysága a felére csökkent (184 ezerről 93 ezer hektárra), a borvidékek száma 15-ről 22-re emelkedett.

Köztes az álláspontja a Balaton-felvidéki Tóth Sándornak, a "régiópártiak" egyik "szószólójának". Azt mondja, nem szabad radikálisan csökkenteni a borvidékek számát, mert tönkretenné a borászat sokszínűségét. A régiós koncepció viszont lehetővé teheti, hogy "összeszerveződjenek" azok a borvidékek, amelyek hagyományosan egymáshoz tartoztak (a badacsonyit például az 50-es években vágták három darabra). Tóth Sándor problematikusnak tartja, hogy a törvény nem tisztázza, mikor lehet egy bor régiós, borvidéki vagy termőhelyi minősítésű.