Indul az idény a síugrók számára
Holnap kezdődik a téli sportok idénye egyik slágersportágának, a síugrásnak a Világkupa-szezonja a finnországi kisváros, Kuusamo 120 méteres sáncán. A március végéig tartó versenysorozatot, melynek során a világ legjobb ugrói minden hétvégén két-két versenyen csatároznak egymással, Európa számos országában hagyományosan óriási várakozás előzi meg. A négy, legnagyobb múltra visszatekintő síugrónemzet (Németország, Ausztria, Finnország, Norvégia) számára ez a sportág a versenyek izgalmai mellett hatalmas üzletet is kínál. A televíziós közvetítési jogok horribilis összegekért cserélnek gazdát, egy-egy nagyobb verseny az adott régió egész téli turizmusát fellendíti, és a legjobb síugrók hazájukban nemzeti hősök, akiket a hirdetők milliós reklámszerződésekkel honorálnak.
A síugrás történetének legújabb aranykora az 1998/99-es idényben kezdődött, és gyakorlatilag egyetlen versenyző nevéhez fűződik. Az akkor alig húszéves német ugró, Martin Schmitt a teljes ismeretlenségből előtör-
ve leiskolázta a komplett sí-ugróelitet, az idény során rekordmennyiségnek számító, tíz Világkupa-versenyt, az összetett Világkupát, valamint a világbajnokságot is megnyerve. A fiatal német hamar belopta magát a közvélemény szívébe, és egy csapásra a legnépszerűbb német sportolók: Michael Schumacher, Boris Becker és Jan Ullrich
közé emelkedett mind a média-jelenlét, mind pedig az éves
reklámbevételek szempontjából. Schmittnek a Milka csokoládégyár csak azért több millió eurós szerződést adott, hogy a versenyeken lila sisakban pompázzon, és szerepeljen a Milka-reklámfilmekben.
A következő, 1999/2000-es idény előtt, a nem csituló "Schmitt-mániát" látva, az RTL német kereskedelmi televízió lecsapott az addig hagyományosan a német közszolgálati csatornák által (ARD, ZDF) közvetített sportág jogaira. A német síszövetségtől (DSV) az első három idényre 48,5 millió (akkor még) német márkáért szerezte meg az RTL a versenyek felének, valamint a kétévenkénti síugró-világbajnokságnak a jogait. A kockázatosnak tűnő döntés helyessége beigazolódott, Schmitt a következő idényekben is folytatta szárnyalását, és ennek köszönhetően a németországi nézettségi mutatók megközelítették, a négysáncverseny alatt
pedig elérték a verhetetlennek hitt Forma-1-es értékeket. A német sztároknak köszönhetően (Schmitt mellé később honfi-
társa, Sven Hannawald is fel-
zárkózott) Európa-szerte megnövekedett az érdeklődés a sí-
ugrás iránt, amely a nézettségi mutatók, a reklámbevételek, a sportturizmus és a merchandi-sing területén is jótékony hatást fejtett ki. A Schmitt aláírásával díszített, Milka feliratos baseballsapkákból például eddig közel 500 ezer fogyott.
2001-től a kelet-európai térségben is döntő változások következtek be, melynek kiváltója egy 168 centiméteres, törékeny lengyel síugró volt. Adam Malysz, aki ma a pápa mögött a második legismertebb lengyel személyiség, 2001 januárjában teljesen váratlanul megtáltosodva megnyerte a négysáncversenyt, amelynek első állomása előtt még hazájában sem sokan hallották a nevét. Malysz is hasonló állócsillag lett a sportág egén, mint Schmitt, és 2001-től kezdve minden szezon végén ő nyerte az összetett Világkupát. Bár a 2002-es (Salt Lake City) téli olimpián "csak" ezüstérmet tudott szerezni, Malyszt minden versenyére 8-10 ezer fanatikus lengyel szurkoló kíséri, eddig csak a futballpályákról ismert görögtűzzel és transzparensekkel felszerelkezve.
Az egyre népszerűbbé váló síugrásba természetesen egyre több szponzor- és hirdetési bevétel áramlik. Az 1990-es évek elején a Világkupa-versenyek végén még gyakorlatilag nem volt pénzdíj, megesett, hogy ajándékkosarat kapott a győztes, hurkával-kolbásszal. Az utóbbi években a fejlődés e téren is dinamikus, és az új idényben ismét jelentősen emelkednek az összegek. Az egyik legnépszerűbb versenyhelyszín, a németországi Willingen már nyilvánosságra is hozta a jövő februárban esedékes pénzdíjait, melyből jól lemérhető az utóbbi években megtett út: aki aznap a legjobb ugrásokat kapja el, a hurkalakoma helyett egy új autót engedhet meg majd magának.
