A nők esélyei a kutatásban
A jelek szerint olyan Európai Unióba tartunk, amelynek tagállamaiban a nők részvétele a kutatás-fejlesztésben egyelőre messze elmarad a férfiakétól. Ez az elmaradás - mondhatjuk úgy is: az esélyegyenlőség hiánya - egyaránt jellemző az egyetemeken, az állami kutatóintézetekben és az üzleti-vállalati szektorban. Minderre az a jelentés - egyfajta "orvosi látlelet" - hívja fel a figyelmet, amelyet az Európai Bizottság kutatási főigazgatósága adott ki A nők és a tudomány címmel Brüsszelben, egy kétéves felmérés eredményeit összegezve.
A nők hátrányára megmutatkozó esélyegyenlőtlenség a kutatásban azért is feltűnő, mert az Európai Unió éppen arra törekszik, hogy belátható időn belül a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává váljon, amely képes a tartós gazdasági növekedésre, s emellett több és jobb munkahelyet, társadalmi kohéziót teremt. Ugyanakkor számos területről csak az utóbbi időben állnak Brüsszel rendelkezésére statisztikai adatok.
A taglalt elemzésnek az előzménye is különös: a nők és a tudomány helyzetével foglalkozó csoport 1999-es alakuló ülésén hívta fel a figyelmet arra, hogy a hölgyek adott szerepére vonatkozó, nemzetközileg összehasonlítható adatok hiánya volt az akadálya annak, hogy a témában széles körű, érdemi vitát lehessen folytatni. Ezt követően tett lépéseket az Európai Bizottság és az Eurostat, az unió statisztikai hivatala. Kedvező jelenségnek számított, amikor az európai oktatási miniszterek ez év május 5-ei értekezletükön rögzítették: az Európai Unióban a matematika, a tudomány és a technológia területén végzős egyetemi hallgatók számát legalább 15 százalékkal kell növelni 2010-re. A miniszterek ekkor már arról is szóltak, hogy csökkenteni kell a nemek közötti egyenlőtlenséget.
Az elemzés elismeri: noha az Európai Unióban egyre több nő dolgozik a kutatás területén az egyetemeken, az állami kutatóintézetekben és a vállalatoknál való jelenlétük nincs arányban tényleges számukkal. Az EU tagországainak állami kutatóhelyein 2001-ben 34 százalékos volt a női kutatók aránya, 2 százalékkal magasabb, mint az 1999-ben feljegyzett 32 százalék. A legtöbb uniós állami kutatóhelyen az növekedés tapasztalható. Ugyanakkor a női kutatók nem egyenletesen vesznek részt az egyes tudományágak művelésében, és kevésbé találhatók meg az egyetemi és a kutatási hierarchiák csúcsán is. Nincsenek kellőképpen képviselve az egyetemek felső szintű oktatói és a tudományos tanácsok tagjai között sem.
Az anyag arra is rámutat, hogy az EU-ban a nők - akár mint a legmagasabb tudományos fokozattal rendelkezők, akár mint kutatók - különösen az üzleti-vállalati szektorban nincsenek kellő súllyal jelen. Itt a kutatók általában alig 15 százaléka tartozik a "gyengébb nemhez". Az ágazatokat tekintve a nők alulreprezentáltak a gépiparban és a természettudományokban. Ezzel szemben számos EU-országban a humán- és társadalomtudományok terén a nők vannak többségben. Ezeken a területeken is "szépséghibának" tekinthető, hogy viszonylag kevés hölgy van vezető pozícióban. Ahogyan erre a jelentés felhívja a figyelmet: nekik jutnak a legkevésbé dotált állások.
Philippe Busquin, a brüsszeli bizottság kutatási biztosa azt írta a jelentés előszavában: rendkívül fontos az Európai Unió kutatáspolitikájának sikere érdekében, hogy a nők fokozzák részvételüket az európai tudományos életben.
