A rossz tervezéstől a sikkasztásig
Nem képesek teljeskörűen felhasználni a rendelkezésükre bocsátott EU-forrásokat a jelenlegi tagállamok sem. Ennek fő oka általában a rossz tervezés, az agyonbürokratizált lebonyolítás, az adminisztratív kapacitások szükössége és a pályázói érdeklődés elégtelensége. Sokszor azonban olyan köztörvényes bűncselekmények is gátolják az EU-pénzek felhasználását, mint például a sikkasztás.
Több mint százmilliárd eurót különített el a strukturális alapok számára az EU az 1994-99 közti időszakra. Az ebből ki nem fizetett támogatások összege azonban 2001 végén még elérte a 17,2 milliárd eurót, 2002 végén pedig még mindig 16,1 milliárdra rúgott, noha a programok pénzügyi zárásának végső határideje 2003. március 31. volt. Az utolsó pillanatban tömegesen érkeztek be az újabb és újabb számlák, összesen mintegy 4,1 milliárd euró értékben, de így is 12 milliárdnyi elkülönített öszszeg bizonyult feleslegesnek.
A támogatásfelhasználás körüli késések ügyében az utóbbi hetekben komoly viták robbantak ki a programokat menedzselő Európai Bizottság és a költségvetési kérdésekben együttdöntési jogkörrel rendelkező Európai Parlament között. Arra hivatkozva, hogy túlságosan sok számla "esett be" az utolsó pillanatban, ráadásul a legtöbb hiányosan (nem mellékelték például a szükséges egyéb igazolásokat), a bizottság végül feltette a kezét, azt állítván, képtelen ilyen irdatlan mennyiségű átutalási kérelmet 2003 folyamán elbírálni és ellenőrizni, ezért nem hajlandó az összes igényelt átutalást még az idén elindítani. Ennek megfelelően kérte az EP-t (és a kérdésben szintén együttdöntési jogkörrel rendelkező miniszteri tanácsot), hogy csökkentse az unió idei költségvetésének kifizetéseit.
A parlament kijelölt rapportőrét a kérelem láttán elfogta a pulykaméreg. Micsoda dolog az, hogy a brüsszeli adminisztráció szűk kapacitása miatt nem juthatnak hozzá a kedvezményezettek a támogatásokhoz? - dühöngött Göran Farm svéd szociáldemokrata képviselő. Szerinte az átutalások előző évi lassú előrehaladása után előre lehetett volna látni, hogy több embert kell ráállítani belső átcsoportosítások révén a strukturális alapokhoz benyújtott kifizetési igénylések elbírálására. Miután azonban alternatív megoldást most már ő sem tudott javasolni, az EP plenáris üléséhez december 1-jén benyújtott jelentésében már ő is csak a bizottsági kérés jóváhagyását tudta tanácsolni.
A fenti példa ellenére távolról sem igaz, hogy csak a brüsszeli bürokrácia akadályozza az EU-források teljes körű hasznosulását. Minden bizonnyal sok igazság van abban az európai bizottsági belső elemzésben is, amely a tagállamok pénzfelhasználási gyakorlatáról mond lesújtó kritikát. A bizottság regionális főigazgatósága belső használatra készítette az összegzést, de a Görögországra vonatkozó részt a közelmúltban kiszivárogtatták a Reuters hírügynökségnek. Eszerint a rossz tervezés és a bürokrácia állandó nehézséget jelentenek az EU által Görögországnak megítélt felzárkózási támogatások felhasználásban. "A probléma az, hogy sok nagy projektet egymással kapcsolatban nem lévő részekre bontanak, annak érdekében, hogy azonnal elkezdhessenek megvalósítani egy-egy részt, amint az készen áll a szerződéskötésre", így ugyanis nem kell bevárni a többi projektelemet - idéz a bizottsági dokumentumból a Reuters. A közelmúltban maga az athéni kormány is kénytelen volt elismerni: részben a rossz tervezés is felelős abban, hogy nem tudta felhasználni a rendelkezésre bocsátott öszszes EU-forrást.
Akadályt gördít az EU-pénzek hasznosításának útjába a korrupció és a sikkasztás, még olyan tagállamokban is, mint Svédország. Az egyik napilap, a Dagens Nyheter által nyilvánosságra hozott kormányzati jelentés szerint 107 sikkasztásgyanús ügylet merült fel az EU-források körül a kilencmilliós északi országban 2002-ben, míg egy évvel korábban 80. A leggyakrabban előforduló visszaélések között szerepel a dokumentumok meghamisítása, az inkorrekt könyvviteli nyilvántartás, vagy az a trükk, hogy többször is pályáznak ugyanazzal a projekttel.
Mindeközben az unió egyre fokozottabb erőfeszítéseket tesz a visszaélések feltárására. Az ezzel foglalkozó EU-s hivatal, az OLAF az idén júniusban zárult pénzügyi év folyamán 805 szabálytalan pénzfelhasználásra gyanút adó ügyben kezdett vizsgálatot. Ez sokkal több, mint a 2002 júliusát megelőző tizenkét hónap során kezdett 552 új vizsgálat. Nőtt az ügyek által érintett források nagysága is, összesen 850 millió euróra. Azok az esetek, amelyekben megerősödik a gyanú, az Európai Bíróság, illetve az Európai Elsőfokú Bíróság elé kerülnek. Szakértők egybehangzó véleménye szerint mégsem lehet azt állítani, hogy az EU-pénzek felhasználása során több visszaélés történik, mint egyéb közpénzek (tagállami vagy önkormányzati források) kezelésekor. Valószínűleg éppen az ellenkezője az igaz. Az EU-források felhasználásában érintettek egybehangzó véleménye szerint ugyanis sokkal szigorúbb az ellenőrzés, a monitorozás, az elszámoltatás, mint a nemzeti vagy önkormányzati forrásoknál. Mivel az EU-nak nem annyira erős a legitimitása a választópolgárok előtt, mint a nemzeti kormányoknak vagy a választott önkormányzatoknak, sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania pénzügyeinek tisztaságára. Éppen ez a magyarázat a sokszor túlságosan bürokratikusnak, nehézkesnek tartott ügymenetre is.
