Már célba vették a kínai piacot

z Hogy érzi magát ebben a szerepkörben?

Alapvetően újságíró vagyok, és lelkületemben az is maradok. Nem leszek erdész, kádármester, műszaki szakember. Az elmúlt évtizedekben megtanultam embereket menedzselni, csapattá formálni, a kollektívákat egyben tartani, helyzetbe hozni, érdekeltté tenni a közös munkában. Úgy gondolom, itt is az a dolgom, hogy minél jobb körülményeket teremtsek az egyes szakágak, a fűrészüzem, a kádárüzem működéséhez, és a lehető legsikeresebben képviseljem a céget a piacon.



z Magyarországon élünk, ahol a funkcióknak a kelleténél is nagyobb a súlya, a rangja. Az üzleti tárgyalásokon nem jelent hátrányt, hogy ön csupán az igazgatóság egy tagja, és nem vezérigazgató?

Nem érzek minőségi különbséget. Magyarországon nem ritka, hogy kis cégeket egyszemélyi vezérigazgatók irányítanak, de az igazgatótanács egy magasabb kompetenciát jelent egy magasabb színvonalú és teljesítményű szervezet működésében. 2001 nyarán jöttem a céghez, egy évig ismerkedtem a részfeladatokkal, a folyamatokkal, a követelményekkel, a célkitűzésekkel, és 2002 decemberében kaptam a megbízást a jelenlegi feladatkörömre. Láthatta, hogy a hordógyártás valamennyi mozzanata szép, a borászat, a bor szeretete pedig olyan világnyelv, amelyet mindenki ért, akár Kaliforniából, akár Dél-Afrikából jön. Azt látom, ha a borászok szavakkal nem tudják kifejezni a mondandójukat, gesztusokkal is megértik egymást. Érzékeny emberek, jó velük üzleti kapcsolatba kerülni.



z 1992-ben, amikor ez a cég létrejött, ön a Magyar Televízió egyik vezető munkatársa volt, s gondolom, eszébe nem jutott, hogy valaha elhagyja az újságírói pályát, és egy kádárüzem irányításában vesz részt. Mi volt ennek az előzménye?

Az MTV Híradó tudósítójaként 1995-ben Clevelandben jártam. Clinton elnök akkor hirdette meg az első kelet-nyugati gazdasági együttműködést, közeledést és arról a korszakos bejelentésről tudósítottam. Ott, az esti fogadáson találkoztam először Molnár Lászlóval, a cég tulajdonosával, akit úgy mutattak be, mint az egyik legsikeresebb, Amerikában élő magyart. Gyakran jött Magyarországra, ilyenkor mindig találkoztunk. Sokat beszélgettünk, elmondta, egy amerikai teniszpartnerétől tudta meg, hogy a hordógyártásra a magyar tölgy a legjobb a világon. Miután fantáziát látott a befektetésben, létrehozta a szigetvári üzemet, ahol először a dongagyártásra helyezte a hangsúlyt. 2001-ben vetette fel: nincs-e kedvem pályát váltani és segíteni neki a cég működtetésében. Vívódtam, de végül úgy döntöttem: megpróbálom. Ha úgy vesszük, tálcán kínálta fel nekem a lehetőséget, hogy 50 évesen száznyolcvan fokos fordulatot tegyek, és váltsak.



z Nem a piacgazdaság körülményei között, hanem az előző rendszerben szocializálódott, és hosszú időn át kiváltságos helyzetben volt. Ezt feldolgozta már magában?

A rendszerváltást követően úgy gondoltam, hogy a kortársaimmal együtt szerencsések vagyunk, mert felnőtt fejjel lehettünk részesei a nagy váltásnak. 1998-2002 között már nem előnynek, hanem sokkal inkább hátránynak, gátnak, akadálynak, a kirekesztés indokának éreztem ezt. A mögöttünk érkezett generáció erőteljesen artikulálta a saját pozicionálását, és ezáltal sok tehetséges, tisztességes pályatársamat hozta lehetetlen helyzetbe, kényszerítette őket olykor elvtelen megalkuvásokra is. Amikor 1999-ben elküldtek az MTV-ből, nem ért meglepetésként, hiszen a Híradó főszerkesztőjeként, majd pedig az 1998-as választási műsorok vezetőjeként nemkívánatos személy lettem. Nem volt jó érzés, de azért nem futott könny a szemembe. Most viszont örülök, hogy időben, igaz, nem önszántamból, de megúsztam a frusztrációt, azt az elkeseredett kenyérharcot, amelyben volt kollégáim közül sokaknak része van. Itt, az üzleti világban sem lehet mindenkor azt állítani, hogy az egy meg egy kettővel egyenlő, mégis a mezsgyék, amelyeken járnunk kell, sokkal átláthatóbbak, kiszámíthatóbbak, mint a sajtóban, a médiában és különösen a közszolgálati televízióban. Ott a napi politika sok mindent befolyásol.



z Üzletemberként kamatoztatni tudja azt a kapcsolatrendszert, amelyeket televíziós újságíróként, vezetőként kialakított az eltelt évtizedekben?

Van, amit igen, hiszen sokan még mindig televíziósként tartanak számon, de ezeknek a száma elenyésző. Sokkal inkább azt tapasztalom, hogy még az ilyen jó nevű cég képviselőjeként sem egyszerű célba érnem. Szűkebb szakmai körökben, főként a borászok között a cég teljesítménye elismerést vált ki. Ugyanakkor másutt érződik, hogy már nem áll mögöttem a Magyar Televízió, nem az vagyok, aki voltam, és nem nyílnak ki úgy előttem az ajtók, a telefonhívásokra nem kapok azonnal visszacsatolást, mint korábban.



z A hazai üzleti világban hová helyezné a céget? Miért van az, hogy szinte semmit sem lehet hallani róla?

Egy hordógyár, kádárüzem nincs abban a körben, mint a bankok, a multik, amelyek naponta szerepelnek a híradásokban. A sikereit magában kell kihordania, kitermelnie, és nem a közvéleménytől érkező visszacsatolásokban. Itt a cég vezetőinek, tulajdonosainak kell tudniuk, hogy az, amit csinálnak, az jó, sikeres, és abban a közegben, amelyikkel partneri kapcsolatban áll, elfogadják, méltányolják. Nagyságában, termelési értékében a középvállalkozói szint alsó egyharmadában helyezkedik el, ha úgy vesszük, az alsó középosztályba tartozik, annak minden előnyével és hátrányával. Az eredményeit tekintve a szakágában Magyarország kimagasló cége. Franciaországtól keletre a legnagyobb kádárüzemnek számít Európában, csak a hazai közvélemény előtt nem ismert. A közeg, ahova a termékei eljutnak, viszonylag behatárolt, ráadásul a termékek kilencven százalékát külföldön értékesítjük.



z Milyen jövőt prognosztizál a cégnek?

Jelenleg napi 60-120 hordó készül el az üzemben, és úgy tervezzük, az évi 25 ezer hordó lesz a még vállalható plafon. Ennél nagyobb gyártási volument ekkora apparátussal, szakgárdával már nem lehetne áttekinteni, irányítani, és akkor a menynyiség erőltetése a minőség rovására menne, amit nem engedhetünk meg. Ha a tulajdonosok úgy ítélik meg, hogy a márkanév a világban tovább erősödik, és érdemes erre egy újabb üzemet építeni, az megtörténhet, de az már egy másik projekt lesz.



z Mekkora az aránya az interneten történő megrendeléseknek?

Az internetes megjelenés az információk begyűjtéséhez elegendő. A honlapunkon látható, hogy nyitottak vagyunk, és az, hogy mit milyen paraméterekkel kínálunk. A hordó azonban bizalmi termék, hiszen a piac a borász szájában, az ízlelőbimbóiban dől el, és többéves munkája veszhet kárba, ha a nem megfelelő hordót választja tárolásra, érlelésre. Először tehát kipróbálja, vesz belőle egyet, kettőt, a rá következő évben már ötöt, tízet és ha ez is beválik, vásárol csak nagyobb tételben. A vásárlóink ismerkedéskor elküldik az üzembe a szakemberüket. Ha tetszik neki, az amit lát, és nagyobb cégről van szó, akkor a második körben a mi kádármesterünk, Oross Attila keresi fel őket a termő-, illetve feldolgozóterületen, legyen az Európában vagy a világ bármely részén, a helyszínen tájékozódik a borok fajtájáról, a fogyasztói igényekről, és csak ezután készíti el testreszabottan a mi ajánlatunkat. Olyan ez, mint a hosszan tartó udvarlás, amely házassággal végződik. Eleve tíz év kellett ahhoz, hogy Trust cég dongáiból készülő hordókat a nemzetközi piac elismerje. Magyarországon négy éve készülnek hordók, de már korábban is a szigetvári üzemben, magyar fából gyártott dongákból állították össze Franciaországban cég által forgalmazott termékeket, és eljutottunk oda, hogy a legnevesebb kaliforniai, ausztrál, francia borászatok évek óta a mi hordóinkat használják.



z Kötött-e jelentős üzletet az elmúlt egy évben?

Nem, ugyanakkor most, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök kíséretében Kínában jártam, úgy gondolom, hatékonyan tudok majd részt venni a kínai piac feltárásában és beindításában. Kapcsolatban állunk egy kínai céggel, amelyik 11 ezer hektáron gazdálkodik, és 130 hordót vásárolt már tőlünk. Ez jó referencia a számunkra, mert a kínai piacon óriásiak a lehetőségek, és ezt vétek lenne nem kihasználni. De erőteljesebben nyitni akarunk Szlovénia, Szlovákia, Románia, Ukrajna és Ausztria felé is. Sopron környékén jelentős szőlőterületek vannak osztrák állampolgárok tulajdonában, és egyre nagyobb az érdeklődés a részükről a hordóink iránt.



z Mennyi az élettartama a jó minőségű hordóknak?

A komoly borászatok általában kétszeri feltöltésre használják és utána eldobják, vagy kikaparják és újra hasznosítják. A tölgyfa hordó nem tárolásra, hanem érlelésre való, arra az időszakra - egy vagy két évre - ameddig a hordó "megcsókolja" a benne lévő bort. Utána már nem marad benne a szükséges ízanyag, hiszen kiszívta belőle a bor. A világ bortermelésének évi másfél millió hordóra van szüksége, s ebből mi, ha szerény mennyiséggel is, de kivesszük a részünket. A cég nyereséges, de mi pontosan annak az iskolapéldája vagyunk, hogy forintért vásároljuk a magyar alapanyagot, évi 3-400 millióért, a termékeik kilencven százalékát külföldön értékesítjük dollárért, és a Magyar Nemzeti Bank forintárfolyamának erősödése miatt a 2002-2003. üzleti évben pontosan 200 millió forintot veszítettünk. Ennek lett a következménye, hogy a tulajdonosok úgy döntöttek: visszafogják a beruházás bővítését, és kivárnak. Mi a bevételeink jelentős részét dollárban kapjuk, és nem mindegy, hogy egy dollár 220 vagy 250 forintot ér, egy több száz milliós beruházásnál ez a különbség már jelentős pluszköltséggel járna.



z Jaguarral várt rám a vasútállomáson. Gazdag lett?

Többet keresek, mint a Magyar Televíziónál, de ez önmagában nem elegendő a gazdagsághoz. A jó autó a hobbim, használtan vettem, és a jövedelmem elegendő ahhoz, hogy fenntartsam. Korábban egy használt 540-es BMW-m volt, azt megelőzően pedig egy Xedos 9-es.



z És a 80-as években?

1500-ös Zsiguli, amihez újságírói kedvezménnyel jutottam hozzá 98 ezer forintért. Ma ennyi pénzért körülbelül két autógumit lehet venni.



z Mennyire figyeli a médiában zajló eseményeket?

Érintőlegesen. Nincsenek már olyan belső információim, amelyek a tisztább eligazodást segítenék, így nem látom értelmét, hogy túlzottan foglalkozzam vele. Időnként még találkozom régi kollégákkal, és akkor óhatatlanul ez a beszélgetés témája, de a partvonalon kívülről másként látszik a játéktér, a belső küzdelem. Az üzleti világban tisztábbak a viszonyok.



z Nincs nosztalgiája, nem vágyik vissza a reflektorfénybe?

Nem tartom kizártnak, de nem megyek elébe. Fontosabbá váltak számomra azok az értékek, amelyek átnyúlnak munkahelyeken, érdekeltségi körökön, az aktuális politikai iszapbirkózásokon. A politika mindig, mindenkor az érdekek harca, a saját természeténél fogva nem tud tiszta értékeket képviselni, s ha valaki képes ezen felülemelkedni és képes ezt érvényesíteni a mindennapokban, akkor boldog ember lehet.



z Most boldog ember?

Elégedett és optimista vagyok. Igyekszem megvalósítani azt, amit az előbb elmondtam, és remélem, hogy ez a környezetemre is hatással van.