Máris bauxitimportra szorulunk

Az erősödő kereslet, valamint a kohászati minőségű timföld drágulása nyomán sok éve nem tapasztalt magasságba szökött az alumínium ára a világpiacon. Egy tonna alumínium gyártásához ugyanis mintegy két tonna timföld szükséges, amelynek globális kínálata nehezen tudott lépést tartani a kínai import tavalyi 166 százalékos felfutásával. Magyarországon elegendő a timföldgyártó kapacitás, ám bauxitból már növekvő behozatalra szorulunk.

A jelenlegi ismeretek szerint a művelés alatt álló, illetve gazdaságosan még kitermelhető hazai külszíni és mélyművelésű bányák bauxitkészlete optimális esetben is csak 7-8 évig elegendő a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Rt. elnöke, Tolnay Lajos szerint.

A társaság ezért már néhány éve megkezdte olyan importforrások keresését, amelyek közeliek, és a magyarországiaknál jobb minőségű nyersanyagot adnak. Így talált a boszniai bányákra, ahonnan az idén már 215 ezer tonna bauxitot importál, kiegészítve a 2004-re tervezett 570 000 tonnás hazai kitermelést. Így továbbra is biztonságosan fedezhető az ajkai timföldgyár igénye. Ez utóbbi az inotai alumíniumkohónak szállít évi 68 ezer tonna körüli kohászati célú, valamint a Motimnak (korundgyártáshoz) mintegy 40 ezer tonna timföldet. Az ezen felül megmaradó, nagyjából évi 300 ezer tonnás kapacitásból magasabb feldolgozottságú speciális timföldeket, hidrátokat állít elő.

Elvben persze lehetséges lenne a kohászati timföld hányadát növelni, és a spotpiacokra exportálni, kihasználva az árhullámot, ám hosszabb távon több kára lenne, mint haszna - véli Tolnay Lajos. A tervezett új kapacitások üzembe állításával ugyanis előbb-utóbb lejtőre csúsznak a timföldárak, ám akkorra a Mal már elveszítené speciális termékeinek stabil külföldi vevőit. Ráadásul az ajkai gyárból szállítási szempontból gazdaságosan elérhető külföldi alumíniumkohók vagy beszüntették a működésüket, vagy olcsóbb timföldforrásokra támaszkodnak.

A 65 százalékban külföldre termelő Mal eddig az alumínium tőzsdei drágulásából sem profitált sokat a félgyártmányok értékesítésénél. A tavalyi 13 százalék körüli áremelkedés tudniillik jórészt az utolsó negyedévben következett be. Márpedig az egész évben egyenletesen szállító hazai társaság (a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően) az "LME + fázisár/feldolgozási költség" képlet alapján számítja ki az árait, amelyben LME-árként döntően a kiszállítást megelőző hónap átlagát veszi alapul.

A félgyártmányok átlagos ára így a 2003. januári 457 ezer forint/tonnáról 459 ezerre nőtt, ami csak 0,44 százalékos drágulás. Ez utóbbi az export esetében is alig haladta meg az 1,1 százalékot.

A Mal az idei bevételi kilátásokat illetően is óvatos. Egyrészt az eurózóna országainak, főleg a legnagyobb felvevőpiacának számító Németországnak a kereslete legkorábban a második fél évben vehet lendületet, másrészt mind az alumíniumtőzsdei jegyzések, mind a keresztárfolyamok (dollár/forint, euró/forint, euró/dollár) várható alakulását bizonytalannak ítéli meg.

Ráadásul az adózás előtti eredmény jelentős csökkenésével számol, ami döntően egyetlen tényezővel magyarázható, nevezetesen a technológiai anyag- és energiaköltségek közül a 2003-hoz képest jelentős villamosenergia-drágulás miatt.