Jobb évre számíthat az idén a gépipar

A hazai gépgyártó cégek bruttó termelési értéke 2003-ban meghaladta a 6,1 milliárd forintot, amivel a közel 240 ezer embert foglalkoztató ágazat tavaly az ipari termelés 44,2 százalékát adta. Ez a megelőző évhez képest 13,8 százalékos forgalomnövekedést jelentett, ami jóval több, mint az ipari össztermelés 6,6 százalékos bővülése.

Jövedelmezőség szempontjából azonban nem volt ilyen rózsás a 2003. év, az ágazat vállalatai átlagosan nullszaldót produkáltak. Ez, illetve a magas hitelkamatok nem tettek lehetővé komolyabb beruházásokat, sőt több cég kisebb létszámleépítésre is kényszerült. A recesszió elmúltával a tartalékok mostani felélése komoly gondot okozhat majd a vállalatoknak, ugyanis fejlesztésekben lemaradhatnak tőkeerősebb versenytársaiktól. Ezzel a problémával főleg azok a hazai tulajdonú cégeket szembesülnek, amelyek az ágazati termelés mintegy 40 százalékát adják.

A gépipar, struktúráját tekintve, három nagy szegmensre osztható. A járműgyártás részaránya a gépipar termeléséből 2003-ban 31 százalék volt, a megelőző évhez képest mind a jármű-, mind az alkatrészgyártás 10 százalék feletti növekedést produkált. A tavaly legdinamikusabban növekedő villamossági szegmens 58 százalékos részarányt képviselt, ezen belül is elsősorban az elektronikus alkatrészek és a híradás-technikai cikkek értékesítése bővült. A szűkebb értelemben vett gépi berendezések gyártása tavaly a termelés 11 százalékát adta. Ezen belül jelentősen csökkent a mezőgépek és nőtt az idesorolt elektromos háztartási gépek termelése.

A gépipar alapvetően nagy sorozatokban képes gazdaságosan gyártani, ám a belföldi kereslet ehhez a volumenhez képest elenyésző. Míg a rendszerváltás előtt a KGST szerepe volt domináns, addig mára kivitelünk főleg nyugatra irányul. 2003-ban az értékesítés 87,5 százalékát adta az export, ami az előző évhez képest 15,7 százalékos bővülésnek felel meg.

Ezzel az ipari kivitel 70 százalékát hozta a gépipar. Legfontosabb piacunk az EU, amely a kivitel 90 százalékát szívja fel. Egyedül Németország részesedése ennek közel a felét teszi ki. Farkas István, a Magyar Gépgyártók Országos Szövetségének főtitkára ezzel kapcsolatban elmondta: igen kockázatos, hogy egy olyan iparág, amely a hazai termelés és export domináns részét adja, enynyire függjön egyetlen régiótól, illetve országtól. Az ottani problémák ugyanis nagyon gyorsan begyűrűznek a hazai piacra, és komolyan visszafoghatják az egész gazdaságot.

Ez történt az elmúlt esztendőkben is. Az európai gépgyártók szerint 2002 hosszú ideje a létező legrosszabb év volt, míg 2003-ban már némi javulást tapasztaltak, igaz, a cégek még mindig tetemes veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni. A probléma gyökerét a legtöbb EU-tagállamban egyértelműen a gyenge belső kereslet és az általános gazdasági pangás jelentette. Ebben a helyzetben előtérbe került a költségek csökkentése, az olcsóbb beszállítók alkalmazása. Nőtt a kereslet a relatíve olcsó, de jó minőségű magyar termékek iránt, ám a nyomott árak miatt ez nem növelte a magyar cégek eredményességét.

A keresleti problémák mellett nem könnyített az ágazat helyzetén a tavalyi erős forint sem. Míg ugyanis a gyártók elsősorban hazai beszállítókkal dolgoznak, addig bevételük főleg euróban és dollárban folyik be. Ágazati becslések szerint tavaly a forint 1 százalékos erősödése 40-50 milliárdos bevételkiesést jelentett az ágazatnak. A dollár gyengülése 2003-ban csak a buszgyártó NABI-nak többmilliárdos veszteséget okozott.

A forint erősödése a gépiparban azért hordoz nagy kockázatot, mert a bevétel nyereségtartalma igen alacsony, általában 4-8 százalék közé tehető. Emiatt az előnytelen árfolyamváltozás igen hamar elviszi a vállalatok nyereségét. A termelők szerint az év végi helyzet sem volt sokkal jobb, hiszen az alacsonyabb, ámde kiszámíthatatlan árfolyam nagyon megnehezítette a tervezést, a növekvő kamatok pedig a hitelfelvételt tették problémássá, miközben a recesszió miatt igen sok cég kényszerült kölcsönt felvenni.

Ágazati vélemények szerint az uniós csatlakozás elsősorban a beszerzés terén hozhat érdemi változásokat. Májustól ugyanis érvényét veszti a hazai acélipar állami védelme, amely az intézkedés bevezetésekor jelentősen, majd a későbbi könnyítésekkel csökkenő mértékben, de mindenképp akadályozta a külföldi beszerzést, holott az import a legtöbbször jobb minőségű és olcsóbb is, mint a hazai kínálat.

Maga a belépés azonban vélhetően nem fog jelentős javulást hozni az értékesítési lehetőségekben. Eddig sem voltak ugyanis a szabadkereskedelmet korlátozó beviteli tilalmak, az előcsatlakozási folyamatban pedig a gépipari termékek vámjait is fokozatosan leépítették. A vámtételek ma már szinte teljesen elhanyagolhatóak.

Vannak azonban olyan országok - például Ausztria vagy Írország -, amelyek az egy főre jutó magyar kivitel többszörösét exportálják az EU tagállamaiba, és a közeljövőben csatlakozó országok várható infrastrukturális fejlesztései is megnövelhetik a gépipari termékek keresletét. Ez pedig azt jelenti, hogy vannak még fejlődési lehetőségeink. Farkas István szerint ezért nagyon fontos lenne, hogy nyugati mintára itthon is kialakuljon egy jól szervezett, a mainál hatékonyabb szakmai érdek-képviseleti rendszer.

Globális tendencia a gépiparban a termelők és beszállítók koncentrációja, amit a növekvő verseny tesz szükségessé. Ez mindenképpen éreztetni fogja a hatását itthon is; a magyar gyártóknak és beszállítóiknak komolyan fontolóra kell venniük egy nagyobb konszernhez való csatlakozást. Ez annál is inkább fontos, mert a multik a munkaigényes, alacsony hozzáadott értékű gépipari termelést - amely a magyar ágazat jelentős részét teszi ki - fokozatosan keletebbre fogják tolni, az olcsóbb munkabéreket követve.