Alkalmatlanság vizsgálata
Az alkalmatlansági okként megjelölt kötelezettségszegéseket azok súlya és gyakorisága szerint kell értékelni, hogy együttesen megalapozzák-e az adott munkakörre való alkalmatlanságot - mutatott rá a következő perben a Legfelsőbb Bíróság (LB).
Az ügy szenvedő alanya raktáros volt. Munkaviszonyát cége azért szüntette meg, mert késedelmes és pontatlan nyilvántartás miatt alkalmatlannak találta a feladatra. A dolgozó a bírósághoz fordult. Kérte a felmondás jogellenességének kimondását és anyagi követeléseinek megítélését. A munkaügyi bíróság elutasította keresetét. Álláspontja szerint a felperes felelős volt a raktározási szabályzatba ütköző munkavégzésért, és ez önmagában megalapozta a munkakörre való alkalmatlanságot.
Az ügyben másodfokon eljáró megyei bíróság más álláspontra helyezkedett. Megítélése szerint a cég jogellenesen mondott fel a raktárosnak. Ezért kötelezte az elmaradt munkabér és a kétszeres végkielégítés megfizetésére. Megállapította: a cég nem biztosította a kívánt színvonalú munkavégzéshez szükséges feltételeket, így például a megfelelő nyilvántartási rendszert. Erre figyelemmel a bíróság nem látta bizonyítottnak a felmondás okát, a felperesnek felróható alkalmatlanságot.
A jogerős ítélet ellen a munkáltató felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az LB-hez. Arra hivatkozott, hogy a felmondás indokolásában tételesen felsorolta a raktáros terhére rótt hibákat, elmaradásokat.
Az LB rávilágított: az alperes által felsorolt hibákból nem következtethető a raktáros alkalmatlansága. Az emiatt történt rendes felmondás akkor jogszerű, ha az indokául megjelölt és bizonyított konkrét tényekből következik, hogy a munkavállaló tartósan nem alkalmas munkaköre ellátására. Az alkalmatlansági okokat külön-külön és együttesen kell értékelni. Az adott esetben néhány adat késedelmes rögzítése azonban önmagában nem alapozza meg az alkalmatlanságot.
