Áramszünetektől tart Európa
A nyári kánikula közeledtével ismét felerősödtek az ellátásbiztonsági aggodalmak az uniós országokban, miután a tavaly nyári áramszünet kiváltó okai egyelőre nem szűntek meg. A hálózati kapacitások nem bővültek, és jelentősebb új kapacitások sem léptek be a rendszerbe az elmúlt egy évben.
Mint ismert, tavaly ősszel az olasz rendszer levált az UCTE-ről, vagyis a nyugat-európai rendszeregyesülésről, miután egymás után két nemzetközi öszszeköttetése is kiesett, és az ezt követő túlterhelést, illetve lengést más országok rendszerirányítóival közösen sem sikerült megfékezni. Még úgy sem, hogy viszonylag gyorsan korlátozták az olasz importot az eredeti menetrendben szereplő szintre.
Az UCTE vizsgálati jelentésében hangsúlyozza, az együttműködő rendszerek eredeti feladata az, hogy az ellátásbiztonság alapját biztosítsák, az elmúlt 50 évben a nemzeti alrendszerek közötti kölcsönös segítségnyújtás biztosítása érdekében fejlesztették - ideértve a tartalékkapacitások közös használatát és bizonyos mértékig az energiaforrások használatának optimalizálását - azáltal, hogy lehetővé váltak ezen rendszerek között az energiacserék. Ezzel szemben a piacnyitás eredményeként rendkívül megnövekedett az Európán belüli áram-külkereskedelem. Ez arra vezette a rendszerirányítókat, hogy a rendszert korlátaikhoz közel működtessék, már amennyire azt a biztonsági kritériumok megengedik - jelzi az UCTE-jelentés.
Az olaszországi áramszünettel összefüggésben két magyarországi erőművi blokk is lekapcsolódott, komolyabb zavar azonban a magyar rendszerben nem keletkezett. Szakértők szerint azonban nyilvánvaló, hogy észszerű határok között kell tartani az áram-külkereskedelmet a kontinens országai között, mindenképp fejleszteni kell a nemzetközi távvezetéki összeköttetéseket, és mindezek mellett elkerülhetetlen újabb erőművi kapacitások létesítése. A gazdaságélénküléssel járó áramigény-növekedést ugyanis más forrásból aligha lehet kielégíteni.
