Portugália: nagy pénz, nagy foci
A futballimádó portugálok mellett félmillió turista és nézők tízmillióinak figyelme tapad a következő egy hónapban a sokak szerint még a labdarúgó-világbajnokságnál is izgalmasabb kontinensviadalra. Európa jelenleg legjobb 16 válogatottja luxusarénákban mérkőzik egymással. A stadionépítések és -felújítások befejeződtek. Igaz, a kapcsolódó beruházások: parkolók, bevezető utak, valamint a VIP-vendégeket kiszolgáló részek kialakítása még ezekben a napokban is folyik. A turistadömping fogadására az ország két legnagyobb repterének, a lisszaboninak és a portóinak a bővítése is megtörtént. A beruházások érthetőek, Portugália 260 millió eurós árbevételre számít az egy hónapos futballturizmusból.
A tíz stadion felépítése, illetve rekonstrukciója óriási feladatot jelentett az Európa-bajnokság rendezési jogát a szomszédos Spanyolország, illetve a közösen kandidáló Magyarország és Ausztria elől elnyerő Portugáliának. Az Eb-jogtulajdonos Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) a döntéskor beérte a megvalósítás portugál (vagy éppen magyar-osztrák) ígéretével - a megfelelő infrastrukturális háttér nélkül. A stadionberuházások a korábbi építkezések - az 1998-as expó, majd a 17 km hosszú Vasco de Gama híd felépítése - után felszabadult kapacitások lekötésére kiváló alkalmat teremtett. Az eredetileg 384 millió eurósra taksált befektetésből az építési költségek 25 százalékának (96 millió euró) fedezésére az állam vállalkozott. A projekthez kapcsolódóan 9,3 millió eurót irányzott elő a parkolóhelyek és 14,2 millió eurót a közvetlen közlekedési infrastruktúra költségeinek fedezésére. A tervek szerint a több száz millió eurós állami kiadási oldallal szemben a GDP 1,5 százalékos emelkedése, a növekvő idegenforgalom, valamint a rendező városok lakosságának gazdasági erősödése állt.
Rossz kezdés. Az előkészületek során azonban fény derült a gazdasági folyamatok tényleges irányára, ütemére, ezek pedig mind rácáfoltak a korábbi várakozásokra. Az ország gazdasági helyzete ugyanis - a közvélemény számára is érzékelhető módon - megrendült. Míg az EU soros elnökeként António Guterres portugál miniszterelnök elismerést szerzett a kontinensen, addig hazájában a gazdasági növekedés lassulása miatt elvesztette azt. Az áremelések, a közbiztonság helyzete, a benzinár emelkedése, az előre jelzett 2 százalékosnál magasabb infláció, a költségvetési megszigorítások kilátásba helyezése, az állami és egyéni túlköltekezés, a kamatlábak emelkedése - valamennyi olyan aktuális problémakör volt 2000-2001-ben, amelynek a megoldását a portugálok Guterres-kormánytól várták. A gazdasági nehézségek egyre bizonytalanabbá tették a labdarúgó Eb megrendezéséhez szükséges infrastrukturális beruházások - stadionok építése, felújítása, úthálózat korszerűsítése, kiépítése - finanszírozhatóságát.
Öngól? A helyzetet súlyosbította az is, hogy nemcsak azon ellenzők hangja erősödött, akik a pályázat elbírálásakor alulmaradt Spanyolországgal közös rendezés mellett kardoskodtak. A helyhatósági választások ugyanis az addigi ellenzék sorozatos győzelmét hozták, a politikai erőátrendeződést pedig végül az előre hozott általános választások zárták. Azokban a városokban, ahol az PSD (szociáldemokrata párt) képviselőjének kezébe került a polgármesteri pálca, a stadionépítési program leállt. A legnagyobb botrányok a lisszaboni Benfica és a portói Antas stadionnal kapcsolatban kerültek napvilágra. Ám valamennyi építkezésre jellemző volt a jelentős költségtúllépés, valamint az új vezetés szándéka az állítólag sokszor csak szóban megkötött szerződések felülvizsgálatára, a finanszírozás befagyasztására. A viták és a késlekedések következtében veszélybe került az Eb megrendezése. Végül a köztársasági elnök kérette magához az érdekelteket egyeztetésre, a problémák rendezésére.
800 milliós árjáték. Közben egyre nőttek a beruházások költségei, amelyek megugrásának nem csak a hagyományosnak tekintett portugál "kalkulált költségtúllépés" volt az oka. Noha az érintett önkormányzati vezetők és sportklubelnökök tudták, hogy az építésre, felújításra tervezett összeg alacsonyabb a szükségesnél, bíztak az állam utólagos finanszírozásában a presztízsveszteséget elkerülendő. A másik fontos szempont a stadionok utóhasznosításának lehetősége. A bajnoki rendszerben a túlzott nézői és kiszolgálói kapacitásokkal rendelkező stadionok a labdarúgó-mérkőzések bevételeiből nem élnek meg. Ezért a látványsportot kiszolgáló létesítményeket szabadidős tevékenységekre is alkalmassá akarták tenni, többek között oly módon, hogy valamennyihez kereskedelmi centrumot kívántak csatlakoztatni. A harmadik tényező az önkormányzatok évek óta halasztott infrastrukturális beruházási feladatainak az Eb-hez kapcsolt megoldása. A negyedik költségnövelő terület a nem nyilvánosan meghirdetett tervezési és kivitelezési megbízások sora. A tíz stadionból három esetében ugyanaz a tervező, Tomas Taveira elképzelései valósultak meg, öt stadion esetében pedig ugyanaz a cég, a Somague volt a kivitelező. A kormány nyilvános pályázat keretében egy független auditort keresett a közpénzek felhasználását és nagyságrendjét ellenőrizendő. A megnövekedett büdzsé ennek ellenére összesen körülbelül 626 millió euróra növekedett. A tekintélyes futballgazdasággal foglalkozó szaklap, a Soccer Investor közvetlenül a futballfieszta előtt napvilágot látott jelentése szerint azonban a költségek ma már elérik a 800 millió eurót. Az állami hozzájárulás pedig hat város esetében - Algarve, Aveiro, Braga, Coimbra, Guimaraes és Leiría - az előirányzott 25 százalék helyett a kiadásoknak csak a 13 százalékát fedezte.
Magukra találtak. A beruházások költségeinek fedezése egyes klubok sajátos megoldásokat találtak: a Benfica tulajdonosa, a Sport Lisboa e Benfica SAD kilépett a Lisbon-Oporto Stock Exchange-re, csatlakozva a rivális Sporting Clube de Lisboához és a Futebol Clube do Porto nyilvánosan kereskedett papírjaihoz. Az eladósodott klub emellett lakásépítésekből tervezte finanszírozni a stadionépítést. Az említett lépések ellenére a klubvezetés kénytelen volt bejelenteni, hogy nem tudja finanszírozni a Da Luz stadion munkálatait, amennyiben Lisszabon város vezetése nem emeli meg pótlólagosan hozzájárulása összegét. A megállapodás eredményeként csökkentették a stadionprojekthez kapcsolódó apartmanházak számát, amellyel sikerült 115 millió eurót megtakarítani.
Mindenki nyer. Egyelőre nehéz lenne megmondani, miképpen ad lendületet a portugál gazdaságnak az esemény, az azonban biztos, hogy a résztvevők és az UEFA kivétel nélkül jól profitálnak. Az UEFA 817 millió euró bevételt remél az Eb-től, a 16 részt vevő válogatott pedig együttesen 130,8 milliós prémiummal számolhat. Az európai szövetség bevételei a televíziós közvetítésekből, a marketingtevékenységből és szponzorpénzekből származnak. Az esemény egyik főtámogatója a T-Mobile International. Az UEFA adatai alapján az Eb közvetlen rendezési költségei a házigazdákkal együtt 230 millió euróra tehetők.
A csapatok közül már az is nyer, amely amúgy csak veszít. Az Eb-részvételért már 4,9 millió eurót könyvelhet el mindegyik csapat. A csoportmérkőzések során a győzelmek 654 ezer eurót érnek, a döntetlen ennek a felét. A negyeddöntőbe jutásért kétmillió, az elődöntőért 2,6 millió euró jár. Az Európa-bajnoki címmel 6,5 millió eurót kap az aranyérmes, a finálé vesztese pedig közel négymillióval vigasztalódhat. Amennyiben a győztes válogatott valamennyi találkozóját megnyerve lesz a kontinens legjobbja, 18 millió eurót vihet haza. A legutóbbi 2000-es, belga-holland közös rendezésű Eb-n az UEFA 77 millió eurót osztott szét az indulók között.
Biztonságos küzdelem. Az igen nagy tömegeket megmozgató kontinensviadal azonban felveti a biztonság kérdését is. Már elhangzottak figyelmeztetések a lehetséges terrortámadásokkal kapcsolatban, az állami vezetők azonban bizakodóak. Nem úgy Martin Kallen, az UEFA Euro 2004 bizottság operatív vezetője. Ő ugyanis a napokban úgy nyilatkozott, hogy számolni kell egy lehetséges stadionon belüli bombatámadással. Kijelentésével alaposan felborzolta a kedélyeket. A rendezési és biztonsági intézkedésekre mindenesetre 228 millió eurót költenek a portugál szervezők és az UEFA
