Szigorúan ellenőrzött kvóták
A tegnapi nappal társadalmi vitára bocsátotta a nemzeti kiosztási terv tervezetét a kormányzat, amely - többek között - rögzíti, hogy miként határozzák meg az összes hazai kibocsátási egység mennyiségét, valamint az emissziókereskedelem által érintett vállalatok kibocsátási egységmennyiségét. Azt, hogy összesen mekkora kvótamennyiséget osztanak ki, s ebből az érintett ágazatok milyen arányban részesülnek, a tervezet még nem tartalmazza, ezt majd a végleges kiosztási terv határozza meg. A további egyeztetések és a társadalmi vita figyelembevételével a végleges terv várhatóan kora őszre készül el - fogalmazott Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) helyettes államtitkára.
Az érintett ágazatokra jutó kvótamennyiség egy bizonyos hányadát az új belépők számára tartalékolják, illetve a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés támogatására is létrehoznak egy tartalékalapot, A kibocsátási egységek legfeljebb egy százalékát árveréssel osztják szét, ebből a pénzből fedezik a rendszer bevezetését. Az ezek után is megmaradó mennyiséget osztják ki az egyes ágazatok között. Baráth Barna, a Vertis Környezetvédelmi Pénzügyi Tanácsadó Kft. ügyvezetőjének értékelése szerint jó, hogy a tervezet további fejlesztésekre ösztönöz, ám kedvezőtlen, hogy a 2005 előtt végrehajtott emissziócsökkentő beruházások után nem jutalmazza többlet kibocsátási egységekkel.
A kormányzati előrejelzések szerint a kiotói jegyzőkönyvben - az 1985-87-es szinthez képest - vállalt 6 százalékos szén-dioxid- kibocsátás csökkentési kötelezettség a 2007-ig terjedő időszakban az ipar és az energiaipar korlátozása nélkül teljesíthető.
Az emissziókereskedelem elindítása Magyarországon az energetikában, a vas- és acéltermelésben, valamint az olaj-, építő-, kerámia- és papíriparban összesen mintegy 170 vállalat 380 létesítményét érinti, amelyek 2005. január 1-jétől csak abban az esetben folytathatják tevékenységüket, amennyiben addigra megszerzik az erre feljogosító úgynevezett kibocsátási engedélyeket. Ennek birtokában az EU-tagállamokban a vállalatok 2005-től kötelesek szén-dioxid-kibocsátásukat nyomon követni és évente bejelenteni. Az engedély nem korlátozza a kibocsátható szén-dioxid mennyiségét, de arra kötelezi a létesítményeket, hogy az államnak minden év végén az az évi tényleges kibocsátásuknak megfelelő kibocsátási egységet adjanak vissza. Ez származhat az állam által korábban kiosztott mennyiségből, illetve ha ez nem elég, további egységeket kell vásárolniuk azoktól a vállalatoktól, amelyeknek kvótafeleslegük van.
