A szabadság egy évig halmozható

Bár már zömében lezajlottak a nyári vakációk, sokan csak most, a csendesebb őszi időszakban igyekeznek regenerálódni. Érdemes tisztázni, mit kell tudni a szabadság kiadásáról, s még inkább azt: mi lesz a sorsa a ki nem vett szabadságnak.

Minden munkavállalót évente alapszabadság és a 25. életév betöltésétől kezdődően pótszabadság illeti meg. Az alapszabadság évente 20 munkanap, tehát - ötnapos munkaheteket figyelembe véve - egy hónap. Ennek egynegyedét, vagyis öt munkanapot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, de a munkavállalónak ezt legkésőbb a szabadság megkezdése előtt 15 nappal be kell jelentenie.

Először abban az évben, melyben a munkavállaló 25. életévét betölti, további egy munkanap szabadság jár, és ez fokozatosan 45. életévének betöltéséig emelkedik, amikor összesen 30 munkanap szabadság jár. Mivel csak az alapszabadság egynegyedének kiadását kérheti a munkavállaló az általa meghatározott időpontban, továbbra is csak öt munkanap kiadását kérheti saját igényének megfelelően.

Természetesen ezzel párhuzamosan további pótszabadság is megilleti a munkavállalót. A leggyakoribb a gyermekek után járó szabadság, ami egy gyermek után további két, két gyermek után további négy és kettőnél több gyermek után összesen további hét munkanap szabadságot jelent. Természetesen ez a szülők döntése alapján határozható meg, tehát az apa is igénybe veheti. Ez a pótszabadság a gyermek 16. életévének betöltéséig illeti meg a szülőt.

Az igénybe nem vett alap- és pótszabadság kiadása. A fő szabály az, hogy esedékességének évében kell kiadni a szabadságot, azonban számtalan olyan előre nem várható vagy előre bekalkulált olyan esemény lehetséges, ami miatt ez meghiúsul. Két esetben van mód a szabadság más időpontban történő kivételére, illetve kiadására. Egyrészt ez lehet fontos gazdasági érdek, tehát a munkáltató érdekkörében felmerülő esemény, másrészt a munkavállaló érdekkörében keletkező körülmény, ahol elsődleges szempont a betegség, de emellett más egyéb, a munkavállaló személyét érintő elháríthatatlan akadály is.

A fontos gazdasági érdek fennállása esetén is a törvény azt a további megszorító rendelkezést tartalmazza, hogy csak kivételesen kerülhet erre sor, tehát ebből évről évre visszatérő gyakorlatot nem alakíthat ki a munkáltató, még ha valóban fenn is áll a fontos gazdasági érdek. Kivételes esetben tehát a munkavállaló részére a tárgyévet követő december 31-ig van lehetőség kiadni a szabadságot, természetesen most már az adott évre esedékes szabadsággal együtt. Egy évnél tovább halmozni nem lehetséges a szabadságot.

A munkavállaló érdekkörében keletkezett ok miatti halasztás, azaz betegség vagy a személyt érintő elháríthatatlan akadály esetén, a betegség, vagy az akadály megszűnését követő 30 napon belül kell igénybe venni, illetve kiadni a szabadságot. Itt más időbeli korlátozás nincs, tehát elvileg bármilyen hosszú ilyen akadályoztatások után jogosult a munkavállaló 30 napon belül a ki nem vett, illetve adott szabadságára, tekintettel arra, hogy az alanyi jogon jár, tehát semmilyen eszközzel nem csökkenthető.

A 10 éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása címén igénybe vett fizetés nélküli szabadság első évére jár a szabadság. Itt tehát a fizetés nélküli idő teljes tartama akadályoztatásnak tekintendő, de nem az azt követő 30 napon belül kell kiadni, hanem a munkafelvétel évében, az akkor esedékes rendes szabadsággal, a vázolt szabályok szerint.

A már megkezdett szabadságot a munkáltató megszakíthatja, de ezt is csak kivételesen teheti és fontos érdekből. A szabadságba ez esetben nemcsak a konkrét munkával töltött idő, hanem a munkahelyre történő viszszaút és a szabadság alatti tartózkodási helyre történő visszautazás ideje nem számít be. Ebből következően ennyivel meghosszabbodik a munkavállaló szabadsága. Továbbá a munkáltatónak meg kell térítenie a munkavállaló utazással felmerült kiadásait és esetlegesen felmerült kárát is.