Átalakuló gyümölcslégyártás
A magyar élelmiszeripar egyik legfiatalabb alágazatának számító gyümölcslégyártás 2002-től indult újból növekedésnek. Az Élelmiszer magazin adatai szerint a háztartások 80-90 százaléka vásárol gyümölcslevet, átlagosan háromhetenként egyszer. Ezt erősítik meg a GfK Hungária mérései is: átlagosan heti 2,1-szer iszunk gyümölcslevet, míg a helyettesítő terméknek számító ásványvíz háromszor kerül az asztalra.
Gyümölcslevek közé a dzsúszok, nektárok és szénsavmentes gyümölcs alapú üdítők tartoznak. A dzsúszok százszázalékos gyümölcstartalmúak, míg a nektároknál ez 40-50 százalék, attól függően, hogy természetes állapotukban is élvezhető levű (őszibarack, körte), vagy nagyon savas, illetve alacsony savtartalmú, de természetes állapotukban élvezhetetlen levű gyümölcsökről (feketeribizli) van-e szó.
Az alsó korlát az uniós szabályok bevezetésének köszönhetően emelkedett 2003. július elsejétől, korábban ugyanis a nektár minimális gyümölcshányada 25 százalék volt. Szintén újdonság, hogy az alacsony gyümölcstartalmú szénsavmentes italokat az addig használt gyümölcsital helyett üdítőitalnak kell nevezni, ami korábban Magyarországon más minőségű és árú termékkategóriát jelentett.
A hazai gyümölcslépiac a szénsavas italokénál kevésbé koncentrált: az öt legnagyobb gyártó, a Sió-Eckes Kft., a Rauch-Hungária Kft., az Olympos Top Kft., az Elma Rt. és a Szobi Szörp Rt. a piac 80 százalékát birtokolja. Ez azonban alighanem gyökeresen módosulhat, miután a Coca-Cola a Cappy, a Pepsi pedig a Toma márkával megjelent ebben a szegmensben is.
A Magyarországi Üdítőital-, Gyümölcslé- és Ásványvízgyártók Szövetségének (MÜGYÁSZ) adatai alapján a legtöbben az olcsó, alacsony gyümölcstartalmú italokat keresik: 2003-ban az új besorolás szerint a Magyarországon gyártott gyümölcslé mennyiségének 79 százaléka tartozott ebbe a kategóriába, míg 2002-ben a hagyományos besorolás szerint 57 százalék.
A dzsúszok aránya mennyiségben 12-13, értékben 20 százalék körüli. Ez az arány kisebb az EU-ban megszokottnál, aminek fő oka alighanem a gyenge hazai vásárlóerőben keresendő. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy az Élelmiszer magazin felmérése szerint 2002. augusztus és 2003. július között a százszázalékos gyümölcstartalmú készítmények 59 százalékát Budapesten és Pest megyében vették. Az AC- Nielsen adatai is azt mutatják, hogy 2002 és 2003 márciusa között a nektárok 42 százalékát, az italoknak pedig közel harmadát fogyasztották ebben a térségben.
A legkedveltebb íz a piaci mennyiség 22 százalékát adó őszibarack, ezt a 20 százalékos részesedést elérő narancs és a 18 százalékos részarányú alma követi. Egyre keresettebbek a vegyes gyümölcslevek, a reggeli italok és a szőlőlevek is.
Miközben a prémium készítmények tavaly 9 százalékkal drágultak, a normál kategóriájú gyümölcslevek átlagos árát az elmúlt időszakban a stagnálás vagy a csökkenés jellemezte. Ennek egyik oka a kereskedelmi márkák térnyerése: 2003-ban az összesen eladott gyümölcslémennyiség mintegy 20 százaléka tartozott ebbe a kategóriába. A hipermarketek terjedése is ezt a tendenciát erősíti: tavaly az egy esztendővel korábbi adatokhoz képest 5-7 százalékponttal emelkedett részesedésük. Így a klasszikus gyümölcslevek 29, az italok 26 százalékát ezer négyzetméter feletti üzletekben értékesítették, a dzsúszoknál pedig már 46 százalékos volt az arány. Olaszi Andrea, a nagyok közül az egyetlen többségében magyar tulajdonú hazai gyümölcslégyártó, az Elma Rt. kereskedelmi és marketingigazgatója elmondta: az idén az árak alakulásában az eddigi tendenciák folytatódtak; a dzsúszok ára nőtt, míg a nektároké stagnált és az italoké csökkent.
A gyümölcslépiacon komoly túlkínálat van. A gyártók promóciókon kívül a minőség hangsúlyozásával és innovációkkal próbálják maguk mellé állítani a vásárlókat, akik egyre többféle, nemegyszer különleges ízű szomjoltó közül választhatnak.
Terjednek a funkcionális, vagyis valamilyen étkezési igényt kiszolgáló termékek: a vitaminokkal dúsított, a sportos életmódhoz ajánlott, a csökkentett energiatartalmú és a reggelihez ajánlott italok. Ezek a szezonális keresleti ingadozást hivatottak tompítani: fogyasztásukra ugyanis a klaszszikus, főként kánikulában keresett gyümölcslevektől eltérően nem vagy éppen ellentétesen hat az időjárás. Kaphatók kifejezetten gyerekeknek készülő levek is, amelyek a gyümölcsön és a vitaminokon túl kalciumot is tartalmaznak.
A folyamatos innováció nemcsak a beltartalmon, hanem a csomagoláson is tetten érhető: számos eltérő kiszerelést és különféle visszazárási megoldásokat találunk. A levek már nemcsak papírdobozban, hanem műanyag palackban is kaphatók. Ezek a termékek a gyártók reményei szerint a szénsavas üdítők közvetlenebb helyettesítőivé válnak.
A csomagolásnál a papír a kiszerelésmennyiség 72 százalékát teszi ki, a műanyag 27 százalékát. Ezt főképp az indokolja, hogy a magas minőségű gyümölcslevek általában a tartósítószert nem igénylő, aszeptikus technológiának megfelelően kartondobozban kerülnek forgalomba. A műanyag mellett viszont az szól, hogy az alacsonyabb gyümölcstartalmú italokat PET-palackba töltve relatíve drágábban lehet értékesíteni.
A gyümölcslégyártásban a visszaváltható palackok piaci részesedése elenyésző, így az iparágra az egyutas csomagolások termékdíjának drasztikus emelését előíró törvénytervezet súlyosan érintheti az ágazatot. Jellemző, hogy a tervezet szerint a 2 deciliteres dobozokra 50 forintos díjat kéne fizetni, amely magasabb a jelenlegi fogyasztói árnál.
A többutas kiszerelésre való hirtelen átállás hatalmas beruházást igényel, ráadásul a fogyasztói és kereskedői fogadtatás is bizonytalan. Kiss Gáborné, a MÜGYÁSZ titkára arra is felhívta a figyelmet, hogy a dobozokra kerülő cukor- és tartósítószer-mentes kifejezések jelentését folyamatosan vitatják a gyártók és a hatóságok. A szabály ugyanis az, hogy "negatív" üzenet nem kerülhet a csomagolásra: kérdés, a fogyasztókat érdeklő szavak negatívak-e attól, hogy valaminek a hiányát jelzik.
A titkár aláhúzta: a gyümölcslé hagyományosan nem exportcikk, a szállítási költségeket ugyanis túlzottan megnöveli a magas víztartalom. Mivel a gyártáshoz szükséges gépek használatát könnyű betanítani, többnyire a gyümölcssűrítményt mozgatják, amelyből az adott országban állítják elő az italokat.
Ennek ellenére Magyarország termékeinek 60 százalékát évekig exportálta, elsősorban Oroszországba. Ez az arány a kiviteli támogatások megszűnése és az 1998-as orosz válság miatt erősen lecsökkent, s a gazdasági helyzet rendeződésével sem állt vissza az eredeti szintre. Időközben ugyanis ott is megtelepedtek a nagy gyümölcslégyártó cégek, amelyek viszont Magyarországra mint gyümölcssűrítmény-szállítóra számítanak.
Az uniós csatlakozás várhatóan nem befolyásolja jelentősen a magyar gyümölcsgyártók helyzetét: a piacot már a csatlakozást megelőzően liberalizálták, az unió előírásainak megfelelő szabályozást már 2003. július 1-jétől bevezették. Változnak viszont a gyártási költségek: a citrusféléket Magyarország az EU-n kívülről szerzi be, ezeknek a vámköltsége 7-ről 12,5 százalékra nőtt. Olcsóbbá válhatnak viszont az őszibarack-, a szőlő-, a körte- és a kajszisűrítmények, elsősorban a görög és az olasz szállítók versenye miatt. Emellett jócskán nőtt a cukor ára is, amely az unión belül a világpiacinak mintegy háromszorosa.
