Mágneslemezek a bíróság előtt

Bár a cégek már évek óta rengeteg elektronikus adattal dolgoznak, a brit bíróságok csak mostanában kezdenek találkozni az új típusú adathordozók jelentette gondokkal. A perek ugyanis jellemzően ötéves csúszásban vannak, vagyis a bíróságok elé általában olyan ügyek kerülnek, amelyek gyökerei azokba az időkbe nyúlnak vissza, amikor az üzleti életben még nem játszottak olyan komoly szerepet az elektronikus szövegek, mint manapság. A Financial Times szerint főként a gazdasági ügyekben okoz gondot a nagy mennyiségű elektronikus anyag áttekintése, megőrzése és ke-zelése.

Az Egyesült Királyságban egyelőre nincsenek irányelvek például arra, hogy a különböző elektronikus adatokat és iratokat hogyan és meddig kell megőrizni, ki tekinthet azokba bele, s milyen indokkal rendelhető el a különböző állományok átvizsgálása.

A bizonyítási eljárás során elvileg mindkét peres félnek lehetősége van saját bizonyítékainak bemutatására, ám nem világos, ki és miként keresgélhet egy céges adatbázisban. Emellett elvileg lehetséges volna egy-egy gyanúsnak minősített elektronikus adathalmaz teljes átfésülése, ám ez rendkívül költséges, míg a véletlenszerű mintavétel a mai technológiai színvonal mellett igencsak komolytalan elképzelés.

Még nem tisztázott, meddig kell egy cégnek elektronikus adatait megőrizni (például, ha per indul ellene), illetve pontosan milyen állományok archiválására kötelezhető, s kinek van joga letörölt vagy módosított fájlok után kutatni. Ráadásul bizonyos állományok a normál működés során is módosulnak, s utólag igencsak nehéz eldönteni, hogy ki és milyen okokból távolított el valamilyen adatot.

Az Egyesült Államokban már jóval előrébb tartanak: nem csak a bizonyítékok felkutatására, a teljes körű vizsgálat elrendelését megalapozó mintavételi eljárásokra, de a tárolási és elemzési költségek peres felek közti megosztására is vannak szabályok. Létezik irányelv az eljárásban feltehetően fontos adatok eltüntetéséért járó elmarasztalásra is.

Az Egyesült Államokban igen széles a felhasználható bizonyítékok köre, ám a beadott anyagokat sokszor titkosan kezelik. Miközben a briteknél még nem tisztázott, miként dönthető el, hogy a vád valóban tud valamit, vagy csak a zavarosban halászva akar bármilyen terhelő tényt találni, a tengerentúlon több precedens is volt rá, hogy a sértett a sok kötetnyi elektronikus archívumból tetszőlegesen választhatott néhány mágnesszalagot és csak azokat vizsgálták.

Hazánkban nincs kötött bizonyítási rend, azaz a bíró belátása szerint - gyakran szakértői segítséggel - mérlegeli és fogadja el a bizonyítékokat, így még a közokiratnál is van helye ellenbizonyításnak. A szakemberek szerint ugyanakkor a hazai bírói gyakorlatban még nem igazán jelent problémát az elektronikus bizonyíték kérdése.

Önálló, általános szabályozás jelenleg nincs és nem is lehet az elektronikus bizonyítékokról. Ha mégis készülne ilyesmi, az az eljárási törvények mellett például az adózás rendjéről vagy az adatvédelemről szóló rendelkezéseket is módosítaná.