A hazai nagyvállalatok klubja

Két és fél éve alakult a Magyar Magántulajdonú Vállalatok Klubja, ám mostanáig egy szűk körön kívül kevesen hallottak róla. Szándékosan nem léptek nagyobb nyilvánosság elé?

Igen, és ennek egyszerű az oka. Az elmúlt időszakban a globalizáció és a liberalizáció állt a középpontban - s miután mi, magyarok sajnos sokszor a ló valamelyik oldalára esünk, ezeket a folyamatokat is szinte fetisizáltuk. Ilyen közegben tabu volt, ami a klubunk célja, a hazai tulajdonú nagyvállalatok problémáinak taglalása. Többször, amikor felvetettük ezeket a kérdéseket, úgy néztek ránk, mintha a Marsról jöttünk volna.

Mára talán megváltozott a helyzet?

Megalakulásunk óta rengeteg konzultációt folytattunk, s ezek alapján úgy érzékelem, hogy most már van egyfajta fogékonyság mind a kormányzat, mind a pártok részéről felvetéseink iránt.

Kikkel, milyen körökkel konzultáltak?

A kormány több tagjával, a parlamenti politikai pártok vezetőivel, gazdasági szakértőivel, az Országgyűlés illetékes bizottságainak képviselőivel. A megalakulás után megbíztunk egy közgazdászcsapatot, hogy készítsen helyzetfelmérést, illetve összehasonlító elemzést arról, hogy a hozzánk hasonló nagyságú uniós és unión kívüli országok hogyan kezelik a hazai tőke, a hazai tulajdonú vállalatok problematikáját. A tanulmányt is megvitattuk a fent említett konzultációkon, azzal a nem titkolt céllal, hogy minél előbb rádöbbentsük a kormányt, a politikai elitet arra, hogy reális problémáink vannak, illetve hogy közösen találjunk olyan megoldásokat, amelyek megfelelnek egy patrióta gazdaságpolitikának. Kivétel nélkül mindenki segítőkészen állt a témához, és ígéretet tett, hogy támogatják a törekvést.

Milyen problémákra keresnek megoldást?

Ennek a vállalati csoportnak a speciális problémáira. Egyrészt azokra, amelyek azzal állnak összefüggésben, hogy a rendszerváltás óta eltelt időben - a globalizációs folyamatok, az uniós csatlakozás, a gazdaság liberalizációja, a szabad verseny és a külföldi tőkevonzás időszakában - mostohagyerekként kezelték a magyar tulajdonú nagyvállalatokat. Pedig mi is itt működünk, fejlesztünk, beruházunk, munkalehetőséget biztosítunk, olyannyira, hogy a foglalkoztatásban nagyobb szerepet játszunk, mint a külföldi tulajdonú cégek.

Miben érzik magukat mostohagyereknek?

A többi között jóval kevesebb adókedvezményt, támogatást kaptunk, mint a többi vállalatcsoport. Pedig ennek a csoportnak a tagjai rendre alultőkésített vállalatok, olyanok, amelyeknek sokszor nincs meg a forrásuk a szükséges fejlesztések megvalósítására s ezáltal arra, hogy megtartsák versenyképességüket. Miközben nem kapnak elegendő kedvezményt, erőteljesen ki vannak téve az adózással összefüggő, valamint az árfolyam és a kamatszint hatásainak. De említhetnék mást is, például a közbeszerzést.

Hogyan lehetne preferálni a pályázatokon egy vállalati kört?

Patriótább módon. Mondok egy szemléletes példát. John Burton ír miniszterelnök egy fórumon kifejtette: mindenki azt deklarálja, hogy mennyire liberális a közbeszerzések terén. Írország valóban majdnem az, hiszen ott az ilyen tenderek 40 százalékát külföldiek nyerik, ugyanakkor Spanyolországban ugyanez az arány 25, Német- és Franciaországban 5-5 százalék, mondta. Azt már én teszem hozzá, hogy Magyarországon jóval nagyobb súlyt képviselnek a külföldi tendergyőztesek. Nálunk ugyanis még nincs meg eléggé a közgondolkodásban, hogy a közbeszerzéseknél a szabad verseny mellett a hazai ipar támogatását is figyelembe lehet és kell is venni. Ezt az uniós szabályok megengedik, de mi mindig pápábbak vagyunk a pápánál.

Másodszor említi azt, hogy patrióta. Nem fél kimondani ezt a mai átpolitizált életben?

Ez nem egy napi politikai kategória. Ha egy országban ezt félő kimondani, akkor ott valami baj van, vagy az emberrel, vagy a közhangulattal. El kellene végre érni - s mi a magunk részéről mindent meg is teszünk ezért -, hogy ennek a szónak visszaállítsuk az eredeti, kedvező értelmét. Nem bármi vagy bárki ellen vagyunk, elismerjük, hogy fontos a globalizáció, s hogy az uniós csatlakozás Magyarország számára nagyon hasznos, ugyanakkor ne legyünk farizeusok, s merjük kimondani, hogy mi egyben patrióták is vagyunk.

Eddig klubszerűen működtek; mit terveznek a jövőben?

Egyelőre nyitott a kérdés. Ám annyi bizonyos, hogy szükség van olyan fórumokra, amelyeken a gazdaság szereplői tájékoztatják egymást, konzultálnak részint a hazai, részint pedig az európai színtéren történtekről. Hiszen jelen vagyunk a nemzetközi életben is: éppen most vettem részt az EU legfontosabb munkaadói szervezetének (UNICE) elnöki ülésén mint az MGYOSZ nemzetközi kapcsolataiért felelős alelnöke, és fontos lépésnek tartom annak elérését, hogy állandó tagként felvették a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségét.