Megint romlik a fizetési morál
A tőkehiány, a fizetési morál romlása, s az ebből újból kialakult körbetartozások, a magas hitelkamatok, valamint az élőmunkát terhelő magas költségek, a szakmunkások hiánya jelenti a legnagyobb problémát a hazai építőipari vállalatok - azon belül is a magyar magántulajdonban lévők - versenyképességében. Takácsy Gyula, a Magyar Épületszerelő Rt. elnöke ezek közül is talán a legsúlyosabbnak a tőkehiányt tartja. Ennek "történelmi" okai vannak: a magánkézbe kerülés idején eleve alultőkésítettek voltak ezek a cégek, ráadásul a magyar vevők nem tudták kivásárolni az egész eszközparkot sem. A ma hatszázmilliós saját tőkéjű Maszer Rt. például hárommillió forintos tőkével indult korlátolt felelősségű társaságként, 13 évvel ezelőtt. Mindvégig meg kellett birkózniuk a tőkehiánnyal, amit egy ideig társbefektetők bevonásával képesek voltak megoldani, ám a gazdaság likviditási helyzetének romlása számukra az utóbbi időben már azt eredményezte, hogy működésüket hitelből kellett finanszírozni. Ilyen körülmények között a magas hitelkamat is jelentős versenyképesség-gyengítő tényező számukra, hívja fel a figyelmet egy újabb összefüggésre Takácsy, hozzátéve: építőipari vállalatként az erős forint őket ilyen módon csak közvetve érinti. A magas kamatok azonban azt eredményezik számukra, hogy szinte a teljes - ha nem a teljes - nyereségüket elviszi, tette hozzá.
Csak ront a finanszírozási helyzetükön a körbetartozások újbóli megjelenése, a komolyan megromlott fizetési morál, amely egy ideig javulni látszott, ám most ismét a mindennapok részévé vált. Sőt, amire korábban nemigen volt példa, ma már az állami intézményeknél, önkormányzatoknál is megjelenik ez a gond, ami korábban csak a magánszektorra volt jellemző. Ha pedig perre viszik az ilyen ügyeket, legalább három évbe telik, mire az lezárul.
A tőkehiányra vezethető viszsza a versenyképességet ugyancsak rontó probléma, ami már a műszaki fejlesztés kérdéskörét érinti. Ugyan ilyen fejlesztéseket folyamatosan végrehajtanak (s ez javít a versenyképességükön), de főként külföldről szerzik be a technológiát, a gépeket, szerkezeteket. Ugyanakkor itthon nincs már meg az az építőipari kutatói, fejlesztői bázis, intézet, amely ezen új technológiák, gépek bevezetését, továbbfejlesztését piaci eszközökkel elvégezné.
Komoly gondot jelent egyrészt az utóbbi években eleve megdrágult építőipari szakképzett munkaerő hiánya is. A felsőfokú képzés boomja idején (aminek eredményei ráadásul nem igazán pozitívak) az elmúlt jó tíz évben teljesen a háttérbe szorult a szakképzés. A szakmunkásokat külföldről kell pótolni - becslések szerint az ágazatban mintegy húszezer külföldi dolgozik. Az ő bérük pedig magasabb (kereslet van irántuk), miközben az élőmunka terhei eleve nőttek. Ugyanakkor a másik oldalon kínálati piaci alakult ki az építőipari megrendeléseknél, ami leszorította az árakat. Az árnövekedés nem tudja fedezni a költségnövekedést, azaz alaposan romlik a jövedelmezőségük, nem jut pénz fejlesztésekre, ami jövőbeni versenyképességüket gyengíti - vázolta fel Takácsy Gyula. (VG)
