Nem gyógyítható, de kezelhető
Az Alzheimer-kór a demencia (időskori elbutulás) egyik formája, amely egyre súlyosbodik, a kezdeti memóriazavaroktól eljut az életfunkciók kontrolljának hiányáig.
Felismerésére és kezelésére hazánkban demenciacentrumok jöttek létre, ahol meghatározott szakmai protokoll szerint vizsgálják meg a hozzájuk fordulókat. A protokollt a Neurológiai és Pszichiátriai Szakmai Kollégium együttesen alakította ki. A 48 demenciacentrum visszajelzése alapján (ennél több centrum van regisztrálva Magyarországon) csaknem 1400 beteget regisztráltak, a legtöbbet Budapesten és Pest megyében, majd ezt követi az észak- és dél-alföldi régió. A regisztrált betegek közül a nők aránya 61,5, a férfiaké 38 százalék.
A kór nem gyógyítható, de a kezelésére három korszerű szer áll rendelkezésre. A betegség tüneteinek rosszabbodása rendszeres és folyamatos gyógyszerszedéssel a közepesen súlyos és súlyos esetekben is lassítható.
A civil szervezetek szerint a társadalomnak számolnia kell azzal, hogy a korszerű gyógyszeres terápia hiányában a saját önellátásukra már képtelen betegek államilag finanszírozott ellátása hatalmas költségeket jelent majd, ha a 8-15 éven át tartó 24 órás ápolás jelentős fizikai és lelki terheit a család képtelen folyamatosan biztosítani. A demens betegek intézményi ellátása jelenleg nem biztosított. A rendelkezésre álló gyógyszeres kezelés, amely képes meghosszabbítani az önálló életvitel időtartamát, anyagilag jelentős kiadást ró a családra. A kezelésre alkalmas, jelenleg az egészségpénztár által 50 százalékban támogatott két készítmény beszerzése - az öregkori betegségekre szedett más gyógyszerek költségein felül - 8-10 ezer forint havi kiadást jelent a családoknak.
A legújabb, harmadik készítmény támogatása 2002 óta húzódik, egyelőre csak teljes áron, havi húszezer forintért juthatnak hozzá a betegek. A már támogatott két készítmény mellett az indokolná e harmadik támogatottságát, hogy ez az egyetlen olyan gyógyszer, ami a súlyos betegek kezelésére is alkalmas.
Skultéty László, a GKI-Egészségügykutató Intézet igazgatója egy kutatásuk kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben a betegségcsoportban csak össztársadalmi szinten értékelhető a költséghatékonyság. Mivel a készítmények nem egy - már meglévő - kezelést váltanak ki, a biztosító gyógyszerkasszájában többletköltség jelentkezik. Nemzetgazdasági és össztársadalmi nézőpont szerint azonban mindhárom készítmény költséghatékony; az ápolási idő, a hozzátartozók munkából kiesésének csökkenését beszámítva megtakarítás érhető el.
Kiss József, az OEP főigazgató-helyettese rámutatott, hogy a kéréseket és a lehetőségeket együtt kell vizsgálni. A súlyos betegek kezelésére egyedül alkalmas legújabb készítmény támogatását jelenleg egy adminisztratív akadály nehezíti, emiatt előbb a minisztériumnak kellene megadnia az engedélyt arra, hogy az OEP a támogatási kérelmet a transzparens elveknek megfelelően elbírálhassa. Az Alzheimer-kór kezelésére szolgáló gyógyszerek támogatási feltételeit csak a többi betegségcsoport kezelésére alkalmas gyógyszerekkel együttesen, a költségek és várható nyereségek versenyeztetésével lehet értékelni. A gyógyszeres kezelés és a gyógyszer-finanszírozás a kérdésnek csak az egyik oldala, ezért egy komplex kezelési, ápolási rendszert kellene felállítani, amely a szociális segítségnyújtással együtt lesz képes a családok terheit enyhíteni. Ebben jelentős szerepet kaphatnának a még Magyarországon alig megtalálható, úgynevezett demens napközik, amelyek lehetővé tennék, hogy a betegeket ellátó hozzátartozók tovább dolgozhassanak.
