Nyelvet tanulni 40, sőt 50 év felett is lehet, sőt kell. A nyelvtanulás sikeressége minden korosztálynál attól függ, hogy van-e konkrét célja, kézzelfogható hozadéka a nyelvtanulásba fektetett pénznek és energiának.

Azok a nyelvtanulók, akik a tanterem-diák-tanár mesterséges háromszögéből kilépve nap mint nap megtapasztalják, hogy tudásuk a feladatok elvégzéséhez, kollégáikkal és üzletfeleikkel való kapcsolattartáshoz felhasználható, sokkal motiváltabbak és egyben sikeresebbek is. Kevesen hiszik el, de a nyelvtudás megszerzéséhez nincs szükség különleges képességekre. Természetesen léteznek jó nyelvérzékkel megáldott tanulók, de bárki, bármilyen átlagos képességű halandó bizonyos időtartam, bizonyos óraszám és bizonyos munka árán képes elérni egy használható idegen nyelvi szintet.

Mi lehet az oka tehát annak, hogy a még aktív népesség középgenerációi, illetve a még ennél is idősebbek sokszor úgy érzik, hogy az álláshirdetésekben megjelölt nyelvtudás számukra olyan feltétel, melynek teljesítése azonos valamiféle Rubicon átlépésével?

Ez a korosztály az, amely a nyelvtudás szintjét automatikusan a fenti vizsga meglétéhez köti, feltételezve, hogy aki nem rendelkezik valamiféle papírral, az nem is tudhat idegen nyelvet. Pedig a helyzet e téren is alapvetően megváltozott. Ma a nyelvvizsgák sokasága közül lehet választani, s itt is a nyelvtanfolyam konkrét célja dönti el, melyik nyelvvizsga mérje a hallgató teljesítményét.

A 40 évnél idősebb generáció tagjainál a kudarcélményt sokszor a nyelvvizsga megalázó és érthetetlen sikertelensége okozza. Az idősebbeknek el kell hinniük, önbizalom nélkül nem lesznek képesek tanulni, és érdekes kalandban lesz részük, ha hozzákezdenek. A jó tanár feladata ezeknek a kedvezőtlen élményeknek a feldolgozása, értelmezése, s mindezt a tanfolyam folyamán a lehető leghamarabb.